Keresés eredménye - Bauer Rudolf

Salánki Miklós írása

1900. Bauer Rudolf diszkoszvetés

 
A diszkoszvető Bauer Rudolf teljesítménye megismételhetetlen, mert ugyan az elmúlt 110 évben magyar szempontból sok kellemes meglepetés is született az olimpiákon, de 1900-ban, párizsi győzelme különlegességnek számít. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatójának ugyanis első nemzetközi versenye az olimpia volt, amelyen úgy győzött 36,04 méteres világcsúccsal - amelyről később kiderült, hogy csak Európa-rekord lett - hogy sem előtte, sem pedig utána még magyar bajnok sem volt. Ugyan 1897-ben 31,15 méterrel
megnyerte az országos diszkoszvető-bajnokságot, de mivel azt a
tornaszövetség rendezte, a Magyar Atlétika Szövetség nem ismerte el.

Az olimpiák legnépesebb és legjelentősebb sportágában eddig mindössze kilenc atlétánknak sikerült győznie, közülük a legváratlanabb siker Bauer Rudolf elsősége volt, aki magyaróvári magányában nem csupán megpróbált felkészülni az olimpiára, hanem korszerűsítette a diszkoszvetést, technikai reformjával új korszak kezdődött a hagyományos dobószámban. A mezőgazdász forradalmár így emlékezett újítására:

"Az athéni olimpián jelenlévő magyar sportvezető, Iszer Károly hazahozott néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a kétféle stílust. Mi, fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettővel, az ógörög stílus hamarosan kiszorította az amerikai, Garrett-féle módszert. 1899-ben és 1900-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója voltam, és ott már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Mivel a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele, és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre, eszembe jutott, hogy füleslabda-módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen 33,21 méterrel legyőztem Crettiert, a MASZ legjobbját is.”

Az újkori olimpiák kezdetén a diszkoszvetés alapja Müron több mint 2000 éves Diszkobolosz szobra volt, amelyen a kitűnő görög szobrász az ókori diszkoszvetés lényegét örökítette meg, amikor a váll mögé lendül a diszkoszt tartó kar. A 19. század végén, amikor ismét elkezdtek diszkoszt dobni, az atléták a régi hellén stílust próbálták utánozni. Az első újkori olimpián, 1896-ban, Athénban, a nagy esélyesek a görög diszkoszvetők voltak, akik az antik diszkoszvető szobor mozdulatát utánozták. Az amerikai súlylökő, Garrett kileste a görög dobókat, és két nappal a verseny előtt rájött, hogy a féltérdeléses testhelyzet nem megfelelő, ezért megpróbált álló helyzetből, lendületet véve dobni. A hazai nézők nagy bánatára az amerikai újító 29,15 méterrel legyőzte a  világcsúcstartó görög Paraszkevopouloszt, aki szobortechnikával 28,95 métert dobott.

A Budapesti Torna Egylet fiatal sportolójának - aki első sikerét 1895-ben, birkózásban aratta - tehetségét jelzi, hogy 17 évesen, első diszkoszvető- versenyén, 1896 augusztus 9-én már 26,30 méterrel győzött Siófokon. Négy év múlva pedig a saját maga által feltalált és begyakorolt új technikájával 33,21 méterre javította a magyar csúcsot. A vidéken tanuló atléta ugyanis nem csupán másolta az akkor ismert nemzetközi stílust, hanem azt megreformálta, és másfél forgásos technikájával új korszak kezdődött a diszkoszvetésben, amelynek első sikeres állomása 1900-ban, a párizsi olimpia volt.

A franciák a világkiállítás árnyékában botrányosan szervezetlen ötkarikás játékokat rendeztek, amelyen a diszkoszvetést a Boulogne-i parkban kialakított pályán bonyolították le, ahol tizenhatan vetélkedtek a győzelemért.

"Párizsban, az edzéseken nagyszerűen ment a dobás - emlékezett vissza Bauer Rudolf. - Egy ízben 38,10 métert dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világcsúcsot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár az első dobásaim a selejtezőben jól sikerültek, és 36,04-re repült a diszkoszom, a délutáni döntőben javítani már nem tudtam. Ám ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot. "

A magyar atlétika első sikeréből kisebb politikai botrány lett, mert az ünnepélyes eredményhirdetéskor a győztes tiszteletére a zenekar elkezdte játszani az amerikai himnuszt, mert azt hitték, a németes nevű sportoló az Egyesült Államokból érkezett. A magyar sportvezetők sietve jelezték a tévedést, azt, hogy Bauer nem amerikai, hanem magyar. A zenekar kottát váltott, újra hangolt, majd elkezdte játszani az osztrák himnuszt, amire a magyarok hangosan tiltakoztak.

Ráadásul másnap a francia lapok úgy közölték a diszkoszvetés eredményét, hogy első Bauer, Budapest, Ausztria. Az úszó, Halmay Zoltán vezetésével a kint lévő magyarok felkeresték a szerkesztőségeket, és helyreigazítást követeltek azzal az indokkal, hogy ugyan Magyarország a monarchia része, de önálló ország, és sértő a magyarokat osztráknak tekinteni. A heves tiltakozás miatt a francia szerkesztők annyira megijedtek, hogy a 200 méteres úszásban ezüstérmes osztrák versenyzőről azt írták: második Wahle, Bécs, Magyarország. Ez ellen pedig az osztrákok tiltakozhattak…

A huszadik század elején Bauer Rudolf sem erkölcsi, sem pedig anyagi elismerést nem kapott olimpiai győzelmért. A kiváló sportember 21 évesen, a csúcson abbahagyta a nemzetközi szereplést. Az olimpia után már csak vidéki gazdászversenyeken indult, és saját örömére dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott. Ez is jelzi, hogy megfelelő támogatással és edzői segítséggel még sok kiemelkedő eredményt érhetett volna el. Emiatt azonban soha sem bánkódott, mert Bauer Rudolf nem a sikert, hanem a sportot szerette: úszott, tornázott, evezett, vívott, sőt válogatott labdarúgó is volt.

Tanulmányai befejezése után a Fülöpszállás melletti Sósér-pusztán gazdálkodott, ahol  nem diszkoszt, hanem búzát, kukoricát vetett, és boldogan élt.

A magyar atlétika első olimpiai bajnoka még idősebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, és ez lett a versenyszám új stílusa.