Keresés eredménye - Foltán László

 Foltán  László, olimpiai bajnok kenus  tizenöt évesen a BSE-ben kezdte, és a harmadik ikszet betöltve ott is fejezte be sikeres versenyzői pályafutását. A hetvenes évek végén rövid távon szinte verhetetlen kettőst alkotott Vaskuti Istvánnal, aki egyébként a Honvéd színeiben lapátolt. A három világbajnokságon (1977, 1978, 1981) győztes kettes közben a moszkvai olimpián a legjobbnak bizonyult. Kenu kettesben az első magyar olimpiai bajnokságot nyerték. Kétszer (1980, 1981) választották az év legjobb kenusává. Tizenegyszeres magyar bajnokként vonult vissza. Edzői tevékenységét nem kísérte hasonló siker. Jelenleg testnevelő tanárként dolgozik.
Érhetően büszke reményteljes fiára, aki a 2008-es milanói EB-én C-1 hajóban bronzérmet nyert a 200 m-es távon.

Az aranyérem története

  Bányász Árpád írása

1980. Kenu-II, 500m

„Ez így tovább nem mehet!” - jelentette ki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség vezetősége az 1976-os montreali olimpia után. Kajakosaink, kenusaink ugyanis aranyérem nélkül zárták a nyári játékokat. Parti Jánost, a római olimpia aranyérmesét nevezték ki szövetségi kapitánynak, akitől azt várták, hogy az általa összeállított válogatott Moszkvában eredményesebben szerepeljen, mint a Montrealt megjárt csapat.

Az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokra tehát egy motivált, sikeréhes csapat utazott ki Wichmann Tamással az élen, aki a legnagyobb aranyvárományos volt. Igaz, a Foltán László-Vaskuti István kenukettős akkor már kétszeres világbajnok volt, de ez a páros valamiért nem élvezte a szövetség bizalmát. Kezdődött azzal, hogy a Foltán-Vaskuti - egységet nem vitték ki a mexikói edzőtáborba. Amíg a többiek a „melegvízi” felkészülést végezték, Foltánéknak csak a Duna jutott. Vastagon bekenték a kezüket Nicoflexszel és síruhában térdeltek be a hajóba. A jéghideg víz ellen azonban nem lehetett védekezni, így rendszerint fagyás közeli állapotban zárult minden edzésük.

Az akkor még „csak” kétszeres világbajnok párosnak a válogatón is többet kellett nyújtani. Az előírt három válogató versenyből hármat megnyertek, de a névszerinti nevezés leadásának reggelén kiugrasztották őket az ágyból, és új versenyre szólították. Az újabb győzelem azt jelentette, hogy Moszkvában, 500 méteren, a Foltán-Vaskuti kenuegység állt rajthoz.

Egyszer Parti János azt mondta Dunavarsányban a válogatott tagjainak: „Biztos vagyok benne, hogy az olimpiai bajnok köztetek van”. A többiekkel együtt Vaskutiékon is átfutott egy kellemes borzongás, amely az oxigénhiányos állapot után következik, és amelyet felerősít a dobogó, az érem, valamint a Himnusz.

A fiúk aztán kiutaztak Moszkvába, és következett az előfutam, ahol Foltánék úgy elverték az egész mezőnyt, ahogy korábban őket a hideg eső a Dunán. Onnantól a Foltán László-Vaskuti István párost aranyesélyes duónak kiáltották ki Budapesttől Szegedig. A döntőig többször megnézték az előfutam felvételét. Elemezték a románok és a bolgárok technikáját, de akkor már ők is tudták: olyan jól sikerült a formaidőzítésük, hogy ha nem hibáznak, nem lesz legyőzőjük. A döntőben aztán tartották magukat a megbeszéltekhez. Kétszer „robbantottak” az 500 méter alatt és a cél kapujában még egy kis hibát is „megengedhettek” maguknak (Vaskuti ugyanis elnézte az utolsó bójasort és hamarabb rúgta be a hajót, így az elöl lapátoló Foltán erejére nagy szükség volt az utolsó métereken). Győzelmük mindezek ellenére meggyőző volt. Wichmann Tamás a cél mögött várta Vaskutiékat és odaevezett hozzájuk. Ő volt az első gratuláló.

 A hazautazást követően sem lettek kedvencek. Foltán szerint az utca emberétől sokkal több elismerést kaptak, mint a szakmától és az államtól. A később testnevelő tanárként dolgozó olimpiai aranyérmes úgy érzi, hogy az Olimpiai Bajnokok Klubja sokkal többet tett az egykori bajnokokért, mint az akkori rendszer.