A magyar Beckenbauer

Az egyik legtisztábban játszó magyar hátvéd volt, pályafutása alatt sosem kapott sárgalapot. Akkor került be vidékről a válogatottba, mikor azt túlnyomó többségében csak fővárosi csapatokból toborozták. Kovács József labdarúgónk 70 éves, őt köszöntjük.

Kovács József 1949. április 8-án született Balatonlellén. Egy futballrajongó testnevelő tanárnak hála, hamar megismerkedett a sportággal, és a „magyar tenger” partjának grundjain rúgta szorgosan a bőrt, ameddig középiskolásként fel nem került Székesfehérvárra, ahol nagybátyja, a Videoton élvonalbeli labdarúgója, Bognár Ferenc vette a szárnyai alá.

1964-ben került a VT Vasas (a mai MOL Vidi FC elődje) csapatába, ahol Gantner János volt a nevelőedzője. Négy évvel később mutatkozott be az élvonalban és egészen 1980-ig a klub kötelékében maradt, ahol 317 első osztályú bajnoki meccsen 17 gólt szerzett. Pályafutását az Újpesti Dózsában fejezte be 1985-ben;  a csapattal ’82-ben és ’83-ban is megnyerte a Magyar Népköztársaság Kupáját.

A felnőtt válogatottban 1971 és 1979 között 18 alkalommal lépett pályára, tagja volt az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerzett válogatottnak is. Ám a döntőben nem lépett pályára a későbbi vb-bronzérmes lengyel válogatott ellen.

A Testnevelési Főiskolán 1977-ben szerezett középfokú edzői oklevelet, 1981-ben pedig üzemmérnökként diplomázott a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán. 1985-től ’87-ig az Újpesti Dózsa juniorcsapatának technikai vezetője, később családjával sörözőt is üzemeltetett. Ma már nyugdíjas, és az MLSZ munkáját segíti.

Sokan hasonlították a „Kaiser”-hez, Franz Beckenbauerhez. Kovács József a pályán legendás volt tiszta stílusáról, inkább művész volt, mint iparos. Tán ennek is köszönheti, hogy nem csak az egyik legmegbízhatóbb játékosnak számított, de pályafutása alatt sosem kapott sárgalapot.

 Az Isten éltesse még sokáig!  

(MOB-összeállítás, fotó: valogatott.blog.hu)