„Puskás lő! A kapus véd...”

Ritkán hallhattuk ezt a szófordulatot az Aranycsapat 12. játékosától, Szepesi Györgytől. Még kevesebbszer akkor, ha a Száguldó Őrnagy a tizenegyest jelző mészpontra állíthatta le a játékszert. Az 1952-es helsinki olimpia döntőjében ez mégis megtörtént.

Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás, Budai II., Hidegkuti, Czibor – Puskás, Kocsis. A legendás Aranycsapat kezdőcsapatát generációk ismerik Magyarországon, sőt, világszerte. Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy a korszakos együttes első nagy nemzetközi sikeréhez a szenzációs Puskás Ferenc elhibázott büntetője is „kellett”. Erről mesélünk.

A magyar labdarúgó-válogatott habkönnyedén, ellenfeleit a pályáról lemosva jutott el a finnországi ötkarikás játékok fináléjáig. A döntőig vezető úton Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttese sorrendben a házigazdát, a szomszéd Romániát, régi riválisát, Olaszországot, Törökországot, valamint az azt megelőző olimpia bajnokcsapatát, az 1950-es labdarúgó-világbajnokság bronzérmesét, Svédországot fektette két vállra.

A dobogó tetejéhez vezető út utolsó lépését a zsúfolásig telt Helsinki Stadionban kellett megtennie Puskáséknak. Soha korábban nem volt ennyi néző futballmérkőzésen Finnországban, így a kronikáskönyvek szerint mintegy 60 000 sportszerető szurkolhatott a helyszínen, milliók pedig a rádiók mellett. Ők mind szem- és fültanúi lehettek annak, hogyan irányítja a találkozót ellentmondást nem tűrően a magyar válogatott Jugoszlávia legjobbjai ellen.

A 36. percben aztán valami egészen szokatlan dolog történt. Na persze nem az volt a különleges, hogy a mieink fölénye büntetőt hozott, hanem az, ami azután történt, hogy az angol Ellis Arthur játékvezető megítélte a tizenegyest. A labda mögé – ki más?! – a csapat kapitánya, a kispestiek klasszisa, Öcsi állt és lőtt ballal a kapu jobb alsó sarka felé... a labdát pedig Beara kapus oldalra ütötte, sőt a kipattanót is megkaparintotta. Puskás Ferenc büntetőt hibázott. Ez még a legnagyobbakkal is előfordul, azt pedig, hogy ő is közéjük tartozott, a folytatás sokadjára bizonyította.

A gól nélküli első félidő után a piros-fehér-zöld sávokkal díszített felsőben és fehér nadrágban játszó magyar csapat rátett még egy lapáttal az addig látottakra. A szebbnél szebb támadások pedig a 71. percben értek góllá. Ekkor Puskás egy varázslatos cselsorozat végén még elhúzta az első félidőben éppen az ő eszén túljáró jugoszláv hálóőr mellett is a labdát és immáron a legendás Szepesi György is a szokásos mondattal ünnepelhetett; „Puskás lő! Gól!”.

Nem sokkal később Czibor Zoltán ballábas lövését követően már 2-0 szerepelt az eredményjelzőn, innen pedig már nem volt visszaút a jugoszlávok számára. Ezzel a magyar labdarúgó -álogatott megszerezte története első olimpiai bajnoki elsőségét.

Ahhoz pedig egy percig sem férhet kétség, hogy a címben szereplő idézet pusztán a véletlennek,  a nagy számok törvényének köszönheti létét. Tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.

Hiszen ha Puskás lőtt, akkor abból – szinte kivétel nélkül – gól lett.

(MOB; Képek: MTI)