Keresés eredménye - Vaskuti István

Vaskuti István olimpiai bajnok kenus csaknem másfél évtizedet töltött el a nemzetközi élvonalban. Tizenkilencszeres magyar bajnok, tíz alkalommal volt világelsô, aranyérmei közül egyet Foltán Lászlóval, Moszkvában az olimpián nyert. Egyike volt azoknak a biztos esélyeseknek, akiket a Moszkvából elrendelt bojkott megakadályozott a Los Angeles-i indulásban. A szöuli olimpián a magyar csapat zászlóvivôje volt az ünnepélyes megnyitón. Visszavonulása után edzôsködni kezdett, kedvtelésbôl hosszu éveken át rendszeresen vízre szállt, a magyar bajnokságokon is részt vett.. Kitartására jellemzô, hogy amikor fia már visszavonult, ő még mindig indult a bajnokságon.
Korábban a MOB elnökségének tagja volt, a Sportolói Bizottságot vezette. Jelenleg a kajak-kenu szövetség szakmai alelnöke és a nemzetközi szövetség (ICF) első alelnöke, a Technikai Bizottságának vezetôje. Nevéhez fűzôdik a kajak-kenu világversenyek idôbeosztásának reformja. Szakmai tekintélyének bizonyitékaként a pekingi olimpia kajak-kenu versenyeinek technikai ellenőre, azaz főrendezője volt. Feladatát mintaszerüen látta el. 

                         
Vaskuti István jobbra a dobogó legfelsõ fokán áll páros társával Foltán Lászlóval

Az aranyérem története

   Bányász Árpád írása

1980. Kenu-II, 500m

„Ez így tovább nem mehet!” - jelentette ki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség vezetősége az 1976-os montreali olimpia után. Kajakosaink, kenusaink ugyanis aranyérem nélkül zárták a nyári játékokat. Parti Jánost, a római olimpia aranyérmesét nevezték ki szövetségi kapitánynak, akitől azt várták, hogy az általa összeállított válogatott Moszkvában eredményesebben szerepeljen, mint a Montrealt megjárt csapat.

Az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokra tehát egy motivált, sikeréhes csapat utazott ki Wichmann Tamással az élen, aki a legnagyobb aranyvárományos volt. Igaz, a Foltán László-Vaskuti István kenukettős akkor már kétszeres világbajnok volt, de ez a páros valamiért nem élvezte a szövetség bizalmát. Kezdődött azzal, hogy a Foltán-Vaskuti - egységet nem vitték ki a mexikói edzőtáborba. Amíg a többiek a „melegvízi” felkészülést végezték, Foltánéknak csak a Duna jutott. Vastagon bekenték a kezüket Nicoflexszel és síruhában térdeltek be a hajóba. A jéghideg víz ellen azonban nem lehetett védekezni, így rendszerint fagyás közeli állapotban zárult minden edzésük.

Az akkor még „csak” kétszeres világbajnok párosnak a válogatón is többet kellett nyújtani. Az előírt három válogató versenyből hármat megnyertek, de a névszerinti nevezés leadásának reggelén kiugrasztották őket az ágyból, és új versenyre szólították. Az újabb győzelem azt jelentette, hogy Moszkvában, 500 méteren, a Foltán-Vaskuti kenuegység állt rajthoz.

Egyszer Parti János azt mondta Dunavarsányban a válogatott tagjainak: „Biztos vagyok benne, hogy az olimpiai bajnok köztetek van”. A többiekkel együtt Vaskutiékon is átfutott egy kellemes borzongás, amely az oxigénhiányos állapot után következik, és amelyet felerősít a dobogó, az érem, valamint a Himnusz.

A fiúk aztán kiutaztak Moszkvába, és következett az előfutam, ahol Foltánék úgy elverték az egész mezőnyt, ahogy korábban őket a hideg eső a Dunán. Onnantól a Foltán László-Vaskuti István párost aranyesélyes duónak kiáltották ki Budapesttől Szegedig. A döntőig többször megnézték az előfutam felvételét. Elemezték a románok és a bolgárok technikáját, de akkor már ők is tudták: olyan jól sikerült a formaidőzítésük, hogy ha nem hibáznak, nem lesz legyőzőjük. A döntőben aztán tartották magukat a megbeszéltekhez. Kétszer „robbantottak” az 500 méter alatt és a cél kapujában még egy kis hibát is „megengedhettek” maguknak (Vaskuti ugyanis elnézte az utolsó bójasort és hamarabb rúgta be a hajót, így az elöl lapátoló Foltán erejére nagy szükség volt az utolsó métereken). Győzelmük mindezek ellenére meggyőző volt. Wichmann Tamás a cél mögött várta Vaskutiékat és odaevezett hozzájuk. Ő volt az első gratuláló.

 A hazautazást követően sem lettek kedvencek. Foltán szerint az utca emberétől sokkal több elismerést kaptak, mint a szakmától és az államtól. A később testnevelő tanárként dolgozó olimpiai aranyérmes úgy érzi, hogy az Olimpiai Bajnokok Klubja sokkal többet tett az egykori bajnokokért, mint az akkori rendszer.