19-re húzott lapot, 70 lett belőle
A mai napig ritkaságszámba megy, hogy egy sportoló előbb ünnepeljen olimpiai bajnoki címet, minthogy kulcsemberré váljon saját egyesületében. Mexikóváros olimpiai bajnoka, az egészen különleges karriert maga mögött tudó Nagy László egyike a kivételeknek. A korábbi klasszis labdarúgót 70. születésnapja alkalmából köszöntjük.
Nagy László 1949. október 21-én született Buzsákon. Gyermekként több sportágba is belekóstolt: volt asztaliteniszező és kézilabdázó is, mire 13 évesen a Fonyód labdarúgócsapatához került. 1965-ben aztán az Újpest szerződtette a fiatal tehetséget – innentől megszakítás nélkül 18 éven át szolgálta a lila-fehéreket.
A kétlábas játékos 3 utánpótlásban töltött év után, 1968-ban debütált a Dózsa nagycsapatában, és rögtön góllal mutatkozott be a Vasas ellen. Bár Újpestre igazolását sokan öngyilkosságnak tartották, hiszen olyan játékosok mellett kellett beverekednie magát a kezdőbe, mint az egyaránt olimpiai bajnok Dunai Antal, Bene Ferenc, vagy Fazekas László. Baróti Lajos vezetőedző többször is bizalmat adott neki, döntése helyességét pedig a magyar válogatott háza táján sem vitatták. Olyannyira nem, hogy Lakat Károly szövetségi kapitány a mexikói olimpiára készülő nemzeti csapatba is meghívót küldött neki. A mindössze 19 éves fiatal alig 10 felnőtt első osztályú mérkőzés után máris az olimpián találta magát. Legnagyobb erőssége a rugalmassága volt: társaival ellentétben több poszton is remek teljesítményre volt képes.
A balhátvédként és balszélsőként is bevethető játékos Salvador ellen léphetett pályára először címeres mezben, majd további három alkalommal volt kezdő a mexikói tornán – köztük a döntőben, Bulgária ellen. A mérkőzés finoman szólva sem hozott futballünnepet – a rendkívül durva találkozón 5 gólt és 4 piros lapot láthatott a közönség. Bár a bolgárok szerezték meg a vezetést, a magyar válogatott 4-1-re fordított, és megvédte ötkarikás bajnoki címét. Nagy László ezzel gyakorlatilag előbb vált olimpiai bajnokká, mint stabil játékossá a magyar első osztályban.
Persze ami késik, nem múlik: 1983-ig tartó újpesti karrierje alatt 355 mérkőzésen ölthette magára a klub színeit, melyeken 94 gólt szerzett. Elsőként 1969-ben ünnepelhetett bajnoki címet – ezt csapatával zsinórban hatszor védte meg. Végül 9 bajnoki serleggel, 5 Magyar Kupa-győzelemmel, és egy 1974-es BEK-elődöntővel a háta mögött mondott búcsút a Megyeri útnak. További egy évig a svájci Locarno csapatában futballozott, majd véget vetett profi karrierjének.
Visszavonulását követően edzőként helyezkedett el. Amennyire játékos-pályafutását egyetlen klub jellemezte, csapatait annyira gyakran váltogatta edzőként: megfordult az Újpestnél, az MTK-nál, a BKV Előrénél, a Kecskemétnél, a Siófoknál, sőt, Felcsúton is.
Tanítványként és mesterként sem elsőrendűen a pénz, vagy a győzelmek, sokkal inkább a futball imádata motiválta. Bár karrierje már 19 évesen elérte a csúcsát, sikerei sosem vakították el, ezáltal pedig igazi legendává válhatott Újpesten.
Boldog születésnapot kívánunk Mexikóváros bajnokának!
(MOB-összeállítás; fotó: MTI)
Keresés