A pástok Titije
Sydney-ben ő nyerte az elsőt, Athénban pedig a 150. magyar arany is az ő nyakába került. Gátlásos, kissé duci kislányból lett a világ egyik legjobb női párbajtőrözője, aki jelenleg az uszodák világában éli mindennapjait. Nagy Tímea 50 éves, őt köszöntjük.
Nagy Tímea, vagy ahogy sportberkekben hívják, Titi, 1970. augusztus 22-én született Budapesten. A vívást 10 évesen kezdte el a Vasasban, ahová egy neki akkoriban tetsző fiút követett. A fiú két hét után abbahagyta, Titi maradt — mindenki nagy szerencséjére. Akkoriban a nők még inkább tőrben versenyeztek, ő is ebben a fegyvernemben bontogatta kezdetben a szárnyait, nevelőedzője Sima István volt. A párbajtőrre 1990-ben tért át végleg, egy évvel később pedig a Honvédhoz igazolt.
A válogatottba 1992-ben került be és rögtön egy csapatarannyal a nyakában utazhatott haza a havannai vb-ről. Innentől pedig igazi diadalmenet vette kezdetét, hiszen ’93-ban és ’95-ben is a legnemesebb fémmel térhettek haza, az atlantai olimpiára ráfordulva pedig abszolút esélyesnek számítottak a női párbajtőr-válogatottal (Szalay Gyöngyi, Hormay Adrienn, Nagy Tímea), az egyéniben a Keszthelyen Európa-bajnoki elsőséget szerző Nagy Tímea pedig világraglistavezetőként utazott a ’96-os játékokra. Ahol... ahol mindenki és önmaguk legnagyobb meglepetésére se a csapat, sem ő nem került fel a dobogóra.
Titinél nem sokon múlt, hogy a nagy csalódás után egy életre elkerülje a pástot, de Udvarhelyi Gábor, a Mester, meggyőzte, hogy folytatnia kell. A következő olimpiász ismét hozott két vb-aranyat csapatban, valamint egy Eb-bronzot, és egy új jövevényt is, hiszen 1998-ban megszületett első gyermeke, Csenge. Így a millenniumi olimpiára egy minden szempontból kiegyensúlyozott Nagy Tímea érkezett meg, aki már tudta, milyen elbukni, de azt is, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. E mentális állapotnak is köszönhető, hogy húsz évvel ezelőtt egy szeptemberi estén egy végletekig kiélezett elődöntő és egy nem kevesebb izgalmat tartogató döntő után a magyar himnusz hangjai csendültek fel Nagy Tímea tiszteletére.
Szokták mondani, győztes csapaton ne változtass, ám Móna István hatására — aki mindig szívén viselte a sorsát — úgy döntött, a következő játékokra az Olaszországból akkor hazatérő Kulcsár Győzővel készül fel. Az athéni olimpiára címvédőként utazott, ám előtte még 2002-ben életet adott második kislányának, Lucának. A görög fővárosban aztán megint minden lépés kijött Titinek, az elődöntőben például egy tőle szokatlan megoldást választott: „Amikor az athéni olimpián a kettőbe jutásért a francia Nisimával vívtam, 14-14 volt az állás, egy perc volt vissza, hosszabbítás, és egy fless támadást indítottam. Életemben nem flesseltem. Abban a pillanatban, amikor el mertem engedni, valami beláthatatlan önbizalomnak kellett bennem lennie. A lelátó hatalmasat hördült, a kivitelezés tökéletes volt. Emlékszem, jöttem vissza, és a mesterem fogta a fejét, hogy mit csináltam, megőrültem-e, hogy mertem ezt?” Majd a döntőben, az általa a világ legjobbjának titulált francia Laura Flessel-Colovic ellen vívott küzdelem után ismét őt dobták a magasba, mellyel megszerezte a magyar olimpiai aranyak történetének 150. darabját. Ahogy egy interjúban fogalmazott: „Azért jó olimpiát megvédeni, mert az ember akkor már tudja, hogy mit nyert. Az első nekem szólt, a második meg Magyarországnak.”
Athén után megszületett harmadik gyermeke, Csanád. Ám neki nem olimpiai aranyat nyert, hanem 2006-ban pályafutása egyik hiányzó érmét, az egyéni világbajnoki aranyat. A vívást 2010-ben fejezte be. A TF mellett elvégezte a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédusi szakát. Aktív pályafutása után a medencék világában talált új otthonra, jelenleg a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, valamint a Duna Aréna létesítményvezetője. A MOB tagja, a Magyar Vívó Szövetség alelnöke, nemrégiben pedig megválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökévé.
Azok a bizonyos almák sem estek messze a fától, hiszen mindhárom gyermeke sportol, ám nem a páston, hanem a medencében, vízilabdában kamatoztatják nem akármilyen génjeiket. Titi ma is aktív életet él, minden reggel tornázik, fogadalma szerint ötvenedik születésnapján ötvenre emeli majd a szabályos fekvőtámaszok napi penzumát.
Kívánjuk, hogy ugyan ilyen jó egészségben egyszer legyen majd száz is a napi adag, az Isten éltessen sokáig Titi!
(MOB-összeállítás; képek: MTI)
Keresés