A tenisz csillagai

Gigi Fernández

Egyszerre két Fernándezről kell beszélnünk, ha az olimpiai tenisztornák szóba jönnek, hiszen Gigi Fernandez Mary Joe Fernándezben találta meg azt a párt, akivel Barcelonában és Atlantában is győzni tudott.

Mindketten karibiak, de nem rokonok, Gigi Beatriz néven született Puerto Ricón, míg utóbbi a szemközti szigeten, Dominikán, mint Maria José.

Előbbi igazi polgári család gyermeke, az édesapja neves orvos San Juanban, s a lánya nyolc évesen teniszezni kezdett. Tizenkilenc évesen profi lett, hazája első hivatásos sportolója, de a tudását ekkor már az Egyesült Államokban mutatta meg, a Dél-Carolina-i Clemson-egyetem hallgatójaként.

Idővel rá kellett jönnie, hogy igazán nagy sikerek nem az egyesben várnak rá, bár a legjobb harmincba is be tudott kerülni az egyéni világranglistán, és elődöntőt játszott Wimbledonban. De párosra specializálódott, és rátalált a fehérorosz Natasa Zverevára. A Grand Slam-tornák alapján ők alkották minden idők második legjobb duóját, csak Martina Navratilova és Pam Shriver szerzett magának több dicsőséget.

Gigi Fernández tizenhétszer nyerte meg női párosban valamelyik nagy versenyt (ebből tizennégyszer Zverevával), négyszer Wimbledont, hatszor a Roland Garrost, ötször az Amerikai, kétszer az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságot.

Pályafutása talán legérdekesebb éve az 1995-ös, amit akár boldog, akár szomorú esztendőként is számon tarthat. A cseh Cyril Suk társaként Melbourne-ben, Wimbledonban és New Yorkban is beverekedte magát a vegyes páros döntőjébe, de valamennyit elbukták, így Gigi Fernández e kategóriában soha nem nyert Grand Slam-versenyt.

Ebben az esztendőben állt utoljára a páros világranglista élén, (először 1991-ben), de még várt rá nagy siker.

Például az atlantai olimpián, ahol Barcelonához hasonlóan amerikai állampolgárt kellett választania partnernek. Címvédőként ismét a hét évvel fiatalabb Mary Joe oldalán állt rajthoz, vele másodszor is olimpiai bajnok lett.

Gigi Fernández összesen hatvannyolc tornagyőzelmet felmutatva nyugodt szívvel vonulhatott vissza 1997-ben, azóta edzőként dolgozik.

Nem is rosszul, többek között a Stubbs-Stosur páros került a keze alá, ők az éllovas pozícióig is eljutottak a világranglistán.

Gigi Fernándezt 1999-ben az évszázad legjobb női sportolójának választották Puerto Ricón.

Mary Joe Fernández

Olimpiai párospartnerét, a szintén kétszeres bajnok Gigi Fernándezt is felülmúlta a játékokon, hiszen két aranya mellett ő egy bronzot is nyert, mint egyéni versenyző. Ez is jól mutatja, hogy névrokonánál sokkal magasabb szinten űzte ezt a játékot egyesben, az igazán kiugró sikernek viszont mindig csak a kapujáig jutott. Pedig ő produkálta a női tenisztörténet egyik leglátványosabb feltámadását.

Dominikán született kubai ősöktől – a végén amerikai lett ő is, mint Gigi.

Éppen betöltötte a tizennegyedik életévét, amikor meccset tudott nyerni az Amerikai Nyílt Teniszbajnokság főtábláján, ilyen fiatalon ez még senki másnak nem sikerült.

1986-ban, tizenöt évesen lett profi, első tornagyőzelmére egyesben négy, párosban három évet kellett várnia. 1990-ben került először egyesben Grand Slam-tornán a fináléba, de Steffi Graf útját állta. A fantasztikus évkezdet és tokiói teremgyőzelme után negyedik helyen zárta az esztendőt a világranglistán.

A következő januárban Patty Fendick oldalán győzni tudott Melbourne-ben, ez volt első Grand Slam-tornagyőzelme.

Egy év múlva egyesben ismételhette volna meg, a döntőben ezúttal Szeles Mónika verte meg.

1992 a barcelonai sikerek éve: párosban aranyérem Gigi Fernándezzel, egyesben elődöntő, és bronzérem.

A következő tavasszal várt rá az a meccs, amelyet sem ő, sem Gabriela Sabatini nem fog soha elfelejteni. De senki sem, aki látta ezt a Roland Garros negyeddöntőt. Az argentin szépség a legalább olyan csinos, sőt nőiesebb alkatú 6-1, 5-1-re vezetett, innen állt talpra Mary Joe. A második játszmát rövidítésben nyerte az amerikai, a harmadikat többszöri hosszabbítás után, 10-8-ra. Fernández a pályán töltött három és fél óra alatt öt meccslabdát hárított. Arantxa Sánchez Vicariót 6-2, 6-2-re elintézte az elődöntőben, sokszorosan megérdemelte volna, hogy harmadik (és mint kiderült, utolsó) Grand Slam-tornadöntőjén feljusson a trónra, de most sem korábbi érdemek alapján osztották az első helyet. Megint Graf lett a végzete, a német nagy mérkőzésen, 4-6, 6-2, 6-4-es játszmákkal múlta felül Mary Joe Fernándezt.

Párosbeli sikerei vigasztalhatták ezután, 1996-ban Lindsay Davenporttal megnyerte Roland Garrost, Gigi Fernándezzel pedig az olimpiát.

Pedig az atlantai keretbe Chanda Rubin helyére kellett beugrania, sőt egy visszalépésnek köszönhetően egyesben is elindulhatott, és a lehetőséggel élve megint eljutott az elődöntőig.

1997-ben még egyesben és párosban is tudott versenyt nyerni Berlinben, illetve Madridban, 2000-ben visszavonult.

A sportág kommentátora lett az ESPN-csatornán.