Az íjászat csillagai
Hubert van Innis
A belga íjász került be legkönnyebben az aranyhalmozók táborába. Az 1900-as párizsi játékokra a házigazdák ellen csak Belgium és Hollandia küldött íjászokat, összesen 153-an neveztek be, ez végül is nem kevés, de abból csak tizenhétről tudjuk, hogy ki volt. Egyetlen hollandnak sem ismerte meg a nevét a világ, egyikük sem nyert érmet, de még a sporttörténészek sincsenek tisztában vele, kik nem nyertek semmit.
Hubert van Innisnek akkori két aranyához nyolc, illetve hat ellenfelet kellett legyőznie a 33 méteres számokban – mindez emberdömpinget jelentett ahhoz, képest, ahányan 1920-ban, Antwerpenben indultak ellene.
A belgák becsülete – hogy nekik is legyen bőven olimpiai győzelmük – azt kívánta, ismét legyen a műsoron az íjászat, ezúttal is csak franciák és hollandok társaságában célozgattak – vagy magukban.
A rögzített madárcél kis- és nagymadár csapatversenyére csak Belgium állt ki, és drámai küzdelem után két olimpiai győzelemmel lett gazdagabb. Az ötvennégy éves Hubert van Innis, ha ez lett volna a specialitása, nyolcra bővíthette volna olimpiai címeinek számát, hiszen mozgó madárcélra, 28 és 33 méterről ő lőtt a legjobban két versenyző közül. E két kategóriában csapatban is Belgium diadalmaskodott van Innisszel a soraiban, ehhez felül kellett múlni a franciákat.
Hubert van Innis – aki ironikus soraink ellenére remek sportember lehetett - kilencvenöt évet élt, de azt nem élhette meg, hogy az íjászat újra olimpiai sportág legyen, Antwerpen után ötvenkét évre száműzték a játékokról.
Kim Szu Njung
A legjobb korban lépte át a felnőtt kor küszöbét, legalábbis a sport szempontjából, hiszen tizenhét éves volt, amikor Szöul rendezte az olimpiát, a koreai hölgy pedig be tudott kerülni hazája íjászcsapatába.
Teljes sikert aratott, a csapatverseny első helye mellett ő lett egyéniben is az olimpiai bajnok (ez már régen nem az a kor volt, amelyben halmozni lehetett az íjászaranyakat, mint a huszadik század elején.)
Hogy Kim Szu Njung valóban a világ legjobbja azt a következő két világbajnokság bebizonyította, Lausanne-ban 1989-ben és Krakkóban 1991-ben is duplázott, vagyis húsz évesen már négyszeres világbajnokként és kétszeres olimpiai bajnokként tisztelték.
A harmadik olimpiai aranyéremre csak Barcelonáig kellett várnia, csapatban győzött, egyéniben a második helyre szorult, de a Koreai Köztársaságban nem szomorkodott senki hiszen, hiszen honfitársa, Cso Jun Dzsong múlta felül.
Kim Szu Njung fiatalon megházasodott, és hamaroson szülési szabadságra vonult több évre, hiszen két gyermeket szült.
Atlantában 1996-ban a korai női csapat nélküle is nyert, és megint új keleti csillag született, ezúttal Kim Kjung Vuk duplázott.
De Kim Szu Njung csillaga sem áldozott le végleg, Sydney előtt ismét belőtte magát az utazó keretbe, ami egyben azt jelentette: negyedszer is olimpiai bajnok lett.
Továbbra sem maradt kétséges micsoda íjásznemzetből származik: ekkor Jun Mi Jing nyerte meg Koreának az egyénit, és a dobogó többi fokán sem jutott más országnak hely.
Az aranyakat Athénból is mind hazavitték, kettőt 2004-ben Park Szung Hjun gyűjtött. Kim Szu Njung már nem volt ott.
A teljességhez tartozik, hogy hazájában a férfiak sem céloznak sokkal pontatlanabbul az íjjal, a csapataranyat Sydneyben és Athénban is megnyerték.
Keresés