Az olimpiai bajnok Csik Ferencre emlékezett a 120 éves BEAC

Március 29-én, Csik Ferenc halálának 73. évfordulója alkalmából a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club munkatársai, Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere, valamint dr. Ágh Pál, a Csik Ferenc Olimpiai Baráti Kör elnöke közösen koszorúzta meg a BEAC 1936-os olimpiai bajnokának szobrát, valamint sírhelyét.

Mint Simon Gábor, a BEAC igazgatója elmondta, a klub a BEAC-120 emlékév alkalmából egy új hagyományt szeretne elindítani. „A jövőben szeretnénk még nagyobb figyelmet fordítani egykori kiválóságainkra, olimpiai bajnokainkra. Ennek egyik fontos állomása, hogy ma itt együtt emlékezünk meg második olimpiai bajnokunkról, a berlini olimpia hőséről, Csik Ferencről.”

„Keszthely számára kiemelten fontos Csik Ferenc emlékének megőrzése, hiszen sportkarrierje is innen indult, a város pedig kimondottan büszke sportolói sikereire. 2014-ben ezért is került felavatásra a Balaton parti Csik Ferenc-szobor” – emelte ki Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere.

Dr. Ágh Pál, a Csik Ferenc Olimpiai Baráti Kör elnökének személyes élményei is fűződnek a BEAC-hoz, hiszen első ifjúsági atlétikai sikereit a BEAC pályáján rendezett versenyen érte el hármasugrásban. Csik Ferencről felidézte, hogy tragikus módon, a II. világháború utolsó napjaiban, katonaorvosként egy soproni bombázás során halt hősi halált, majd a megemlékezés helyszínén, 1947-ben helyezték nyugalomra a keszthelyi temetőben.

Csik Ferenc
(Kaposvár 1913. december 12. - Sopron 1945. március 29.)

Csik Ferenc születése után édesapja az első világháborúban elhunyt, a fiút ezért nagybátyja örökbe fogadta. Érettségije után orvostanhallgató lett, így került Keszthelyről Budapestre. Már az első évében, 1931-ben beiratkozott a BEAC-ba, ekkortól minden reggel két órát úszott, néha vízilabdázott is. Az egy évvel későbbi Los Angeles-i olimpiai hírekre ábrándozva ezt mondta: „A legközelebbi olimpiára valahogy el kellene menni!”

Ezért szinte mindent el is követett; 1934-ben Magdeburgban az Európa-bajnokságon 2 aranyérmet nyert, Párizsban a Grand Prix győztese, majd magyar bajnok lett. Ebben az évben összesen 55 versenyen indult. 1935-ben a budapesti rendezésű Főiskolai Világbajnokságon három aranyérmet is nyert.

Az 1936-os berlini olimpián beteljesült a vágya, a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett, mely mellé még egy bronzérmet is szerzett a 4×200 méteres gyorsúszó-váltó tagjaként, ahol a szintén BEAC-os, Lengyel Árpáddal úszott együtt.

Olimpiai győzelme után egy évvel avatták doktorrá, 1939-ben pedig visszavonult a sporttól, de hamarosan a Képes Sport szerkesztője, a magyar válogatott edzője lett, és rövid jegyesség után feleségül vette Philippovich Feodórát. Míg a II. világháború alatt sok kollégája külföldre menekült, ő végig katonaorvosként dolgozott itthon. 1945 márciusában, a háború végnapjaiban, a soproni kórházból egy állandó betege otthonába ment, beadta neki az injekciót, de a riadókor nem ment le az óvóhelyre. Légitámadásban hunyt el harmincegy évesen. A többi áldozattal együtt ideiglenesen közös sírba temették. Két évvel később Keszthelyen temették újra, ekkor Hajós Alfréd, az első magyar gyorsúszó olimpiai bajnok tartott megható búcsúbeszédet.

(BEAC)