Barcelona 1992 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

A részt vevő országok és az induló sportolók létszámát tekintve egyaránt újabb rekord került a statisztikákba. Juan Antonio Samaranch szülővárosa csodálatos olimpiát rendezett. A világ változásai a sportban is jelentkeztek. A profi kosárlabdázók, az NBA legjobbjaiból alakult Dream Team, az álomcsapat aratta a legnagyobb sikert. A magyar sport becsülettel helytállt, Helsinki utáni második legjobb szereplésével őrizte meg helyét a világ élvonalában.

Csodálatos olimpia

A katalán főváros korábbi három sikertelen próbálkozása után negyedik nekifutásra, 1986-ban kapta meg a XXV. Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogát. Az előzően egyedül pályázó Los Angeles, majd a két vetélkedő, Szöul és Nagoja után az 1992-ben esedékes játékok lebonyolítására már hat város közül lehetett, kellett választani. Amszterdam és Birmingham az első két körben kiesett, majd a harmadikban Barcelona (47 szavazat) szerzett abszolút többséget, biztosan előzte meg Párizst (23), Brisbane-t (10) és Belgrádot (5).

Sikerét minden kétséget kizáróan jórészt Juan Antonio Samaranch eredményes elnöki tevékenységének köszönheti, hiszen ezzel a döntéssel az olimpia a katalán sportvezető szülővárosába és igazi lakhelyére került. Barcelona azonban nem élt vissza a helyzeti előnnyel, minden tekintetben kitett magáért, csodálatos hangulatú, pazar versenyt rendezett, amely mindenképpen a rekordok olimpiájaként kerül be az annalesekbe.

Az alaphangulatot a színpompás megnyitó adta meg, midőn Antonio Rebello mozgássérült sportoló íját kifeszítve hetven méterre is pontosan célzott, és a hatalmas kandeláberben fellobbant, majd 16 napon át valóban békét, barátságot hirdetve lobogott az olimpiai láng. Újabb rekordként már 169 ország 9367 sportolója indult a – Szöul óta 20 számmal bővült – 257 versenyszámban. Mûsorba iktatták a baseballt, visszatért a kajakszlalom, a hölgyek a többi között cselgáncsban is lehetőséghez jutottak.

Mindenki eljött

Az olimpiai játékokat München óta első alkalommal nem árnyékolta be bojkott, távolmaradás. Kuba és a Koreai NDK is visszatért, s miután a sport bizonyos értelmû segítségével megszûnt a fajüldözés a Dél-afrikai Köztársaságban, ennek az országnak a sportolóit is visszafogadták. A Szovjetunió felbomlásának kimondása után Észtország, Litvánia és Lettország ismét önálló csapattal vehetett részt, de a nagy unió 12 köztársasága FÁK (Független Államok Közössége) néven utolsó alkalommal egy csapatot alkotott. A németek is egyesültek, Észak- és Dél-Jemen is közös küldöttséggel szerepelt, míg a szétesett Jugoszláviából a szerb és a montenegrói sportolók önálló versenyzőként nevezhettek, de a horvát, szlovén és boszniai olimpiai bizottság már saját lobogója alatt küldhette el sportolóit. Mindez kiváló bizonyítéka annak, hogy az olimpiai mozgalom messzemenően igyekezett alkalmazkodni az élet, a politika változásaihoz.

A politikai változásokkal egy időben maga az olimpia is sokat változott. A profi sportolók megjelenése, a kosárlabda királyainak varázslatos játéka némileg háttérbe szorította az addig egyértelmûen középpontban álló atlétikát. Magic Johnson, Michael Jordan, Larry Bird és társai, az NBA sztárjai az olimpia csillagai lettek.

Az egyes sportágakban a szabályokhoz alkalmazkodva érdekes újításokat vezettek be. Az első helyre kívánkozik ezen a téren az angol Christopher Boardman csodabiciklije. Az áramvonalas szerkentyû kerekeit nem küllők tartották, kormánya keskenyebb volt a hagyományosnál, és a derék Christopher ezen a csodagépen óriási fölénnyel győzött a 4000 méteres egyéni üldözőversenyben.

Feljövő amerikaiak

A nézők körében egyértelmû volt a siker, hiszen a kiadott belépők 86 százaléka elkelt, így több mint hárommillió szemtanú biztatta a versenyzőket. A televíziós közvetítéseket pedig a becslések szerint három és fél milliárd sportkedvelő, azaz csaknem az egész világ látta. A televíziós közvetítések gyakorlati lebonyolítására alakult RTO összesen 2850 órás anyagot bocsátott rendelkezésre. A rekordot augusztus 2-án jegyezték fel, amikor 226 órás anyagból lehetett válogatni. Az olimpiai játékok zavartalan megrendezését különben is valóságos hadsereg biztosította. A rendezők, szervezők, biztonsági emberek, önkéntesek számára összesen 89723 akkreditációt adtak ki, azaz ennyi hivatalos közremûködője volt a rekordok olimpiájának.

A nemzetek nem hivatalos pontversenyében is több figyelemre méltó változás történt. A FÁK néven szereplő, volt szovjet köztársaságokból alakult csapat megőrizte elsőségét (45 arany, 38 ezüst, 28 bronz – 111 érem, 746 pont), de csak alig előzték meg az olimpiára egyre jobban koncentráló és minden korábbinál nagyobb támogatással felkészült amerikai gárdát (37, 34, 37 – 108 érem, 700 pont). A németek egységes csapattal is a harmadik helyre kerültek (33, 21, 28 – 82 érem, 565 pont). A negyedik helyre azonban a Szöulban kudarcot vallott – akkor csupán 5 aranyat és 28 érmet nyert – Kínai Népköztársaság zárkózott fel (16, 22, 16 – 54 érem, 341 pont). A visszatért Kuba, elsősorban ökölvívóinak hét bajnokságával, visszakerült az élvonalba (14, 6, 11 – 31 érem, 213 pont), ahol egyébként a korábbi házigazda, a Koreai Köztársaság is meg tudta őrizni helyét (12, 5, 12 – 29 érem, 180 pont). Értékes helyezéseikkel jelentősen javultak a franciák (8, 5, 16 – 29 érem, 242 pont). Vitorlásaik négy bajnokságával szenzációt szolgáltattak a spanyolok (13, 7, 2 – 22 érem, 173 pont), hiszen a Barcelona előtti olimpiákon összesen csupán négy aranyérmet nyertek. Az európai volt szocialista országok közül egyedül mi, magyarok tudtuk megőrizni helyünket a közvetlen élvonalban, méghozzá az aranyak számát tekintve a Helsinkit követő második legjobb, Szöulhoz hasonló szerepléssel (11, 12, 7 – 30 érem, 208 pont). A románok és csehszlovákok (4-4 arany), valamint a bolgárok és lengyelek (3-3) viszont alaposan visszaestek. Egyénileg a FÁK csapatában színre lépő fehérorosz tornász, a hat aranyat szerző Vitalij Scserbo bizonyult az olimpia legsikeresebb szereplőjének, őt három, háromszoros bajnok úszó, Egerszegi Krisztina, Jevgenyij Szadovij és Nicole Haislett követte. Ám közülük feltétlenül a magyar versenyzőé a pálma, aki mindhárom győzelmét egyéni számban aratta. A 169 ország sportolói közül különben csak 37 szerzett aranyérmet, további 27 dobogós helyezést, és kereken száz ország lobogója csak a megnyitó- és a záróünnepélyen tûnt fel, a győzelmi eredményhirdetések alkalmával nem volt rájuk szükség. Carl Lewis a távolugrásban és a 4x100-as váltóban aratott győzelmével már nyolcra emelte olimpiai bajnokságainak számát, de az akkor 31 éves szuperatléta már nem volt az igazi, és csapattársai körében sem örvendett valami nagy népszerûségnek. Atlétikában olyan új versenyzők vitték el a pálmát, mint például Linford Christie, a britek vágtázója vagy Kevin Young, a világrekorder gátfutó.

A második legjobb szereplés

A magyar sport a rendszerváltás utáni bizonytalan anyagi hátteret leküzdve meg tudta őrizni helyét a legelső vonalban. Az olimpiai mozgalom gyorsan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, s jórészt a magyar virtusból táplálkozó bizonyítási vágy alapozta meg a sikereket. Ne feledjük, sportolóink a valóban önálló Magyar Köztársaság képviseletében indultak versenybe.

Ezek után idéznénk fel Schmitt Pálnak, a MOB elnökének szavait, aki időközben (1995–1999) már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöki tisztét is betöltötte: ,,Amit vállaltunk, azt teljesítettük... Megtartottuk helyünket a világ élvonalában. Tiszta eszközökkel készültünk és versenyeztünk a világ fiataljainak legnagyobb seregszemléjén. A barcelonai olimpián mutatott becsületes helytállással hozzájárultunk a Magyar Köztársaság, független hazánk jó hírének növeléséhez..."

A versenyeket 26 sportág: asztalitenisz (4), atlétika (43), baseball (1), birkózás (20), cselgáncs (14), evezés (14), gyeplabdázás (2), íjászat (4), kajak-kenu (16), kerékpározás (10), kézilabdázás (2), kosárlabdázás (2), labdarúgás (1), lovaglás (6), ökölvívás (12), öttusa (2), röplabdázás (2), sportlövészet (13), súlyemelés (10), tenisz (4), tollaslabdázás (4), torna-ritmikus sportgimnasztika (14+1), úszás-mûugrás-szinkronúszás (31+4+2), vitorlázás (10), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 257 versenyszámában 169 ország 6659 férfi és 2708 női, összesen 9367 versenyzőjének részvételével rendezték meg.
Bemutatót görkorcsolya-hokiban, baszk pelotában és tékvandóban tartottak.

MAGYARORSZÁGOT 21 sportág: asztalitenisz (1), atlétika (18), birkózás (17), cselgáncs (12), evezés (5), íjászat (2), kajak-kenu (12), kerékpározás (3), kézilabdázás (1), lovaglás (3), ökölvívás (8), öttusa (2), sportlövészet (13), súlyemelés (6), tenisz (1), tollaslabdázás (2), torna-ritmikus sportgimnasztika (14+1), úszás-mûugrás (19+2), vitorlázás (5), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 156 versenyszámában 159 férfi és 58 női, összesen 217 versenyző képviselte a XXV. Nyári Olimpiai Játékokon.