Keresés eredménye - Bujdosó Imre
Sportág | vívás |
Születési idő | 1959-02-12 |
Születési hely | Berettyóújfalu |
Olimpia | Helyezés | Sportág | Versenyszám | Egyesület |
---|---|---|---|---|
1988 | 1 | vívás | kard csapat | Vasas SC |
1992 | 2 | vívás | kard csapat | Vasas SC |
1988 | 19 | vívás | kard egyéni | Vasas SC |
Bujdosó Imre olimpiai bajnok kardvívó egy évtizeden át, 1982 és 1992 között tartozott a hazai és a nemzetközi élvonalhoz.
1973-tól a BSE, 1987-től a Vasas SC versenyzője. Már az 1984-es Los Angeles-i olimpián is részt vett volna, ha nem következik be a bojkott. Így "csak" két ötkarikás versenyen szerepelt, Szöulban megbízható embere volt az olimpiai bajnoki címet 28 év után visszahódító csapatnak, Barcelonában pedig ezüsttel búcsúzott. 1986-ban megkapta az „Év vívója” címet.
1988-ban megnyerte a kard világkupát. A szöuli olimpián a Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence összetételű férfi kardcsapat a döntőig menetelt, ahol a szovjet csapatot győzték le, ezzel 28 év után újra Magyarország lett az olimpiai bajnok. A kard válogatott az év csapata választáson második lett. 1991-ben a kard válogatott ismét világbajnok lett. A következő olimpián, 1992-ben Barcelonában a kardcsapat Abay Péter, Bujdosó Imre, Köves Csaba, Nébald György, Szabó Bence összetételben ezüstérmet szerzett, a döntőben az Egyesített Csapat válogatottjával szemben maradt alul. 1994 decemberében fejezte be a versenysportot.
1989-től 1994-ig a Magyar Vívószövetség elnökségének tagja. 1991-ben tagja lett a MOB Sportolói Bizottságának. 1994 óta Németországban, Koblenzben edzősködik.
A németországi Koblenzben edzôsködik. Nagy örömére szolgál, hogy három gyermeke tökéletesen elsajátitotta a német nyelvet. Arra még büszkébb, hogy kettős állampolgár, de német szinekben versenyző Alexa lánya már komoly nemzetközi sikereket aratott a páston, reményteljes kardvivó. Ifjúsági bajnokságot is nyert Budapesten a Heraklesz kupa keretében.
Az örökvidám „Bujdi” sürün jár itthon. A Gerevich, Kovács, Kárpáti emlékversenyre évente több tanítványával érkezik és olykor kiváló zsüri elnökként is közremüködik. Szülôvárosában, Berettyóújfalun díszpolgárrá választották.
Családja
Nős, három gyermeke van. Balázs, Gergő, aki a német vívószövetség versenybírója lett és lánya, Bujdosó Alexandra német színekben versenyez, és kard egyéniben indult a pekingi olimpián, ahol a legjobb 32 közé jutott, és ott egy kínai versenyző búcsúztatta.
Eredményei
Olimpiai bajnok: 1988 kard csapat
Olimpiai ezüstérmes: 1992 kard csapat
Világbajnokság: 1982-ben Rómában, majd 1991-ben Budapesten aranyérmet szerzett a kard csapattal, ezeken kívül még három ezüst és egy bronzérmet szerzett
Európa-bajnok: 1991 kard csapat
Díjai, elismerései[szerkesztés]
Az év magyar vívója (1986)
A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1992)
Berettyóújfalu díszpolgára (1994)
Az aranyérem története
Radnóti László írása
1988 Kard csapat
Kuznyecov mester egyébként mindig szigorú tekintete joviális-elégedettre szelídült, karját a mellén keresztbe fonta és csak azért nem dőlt hátra a padon, mert annak nem volt támlája. Legényei nagyon jól "muzsikáltak" a karddöntőben, az egyetlen komoly ellenfélnek tartott magyar együttes ellen. Az óriási kocsikerékre emlékeztető csarnok egyetlen, a fináléra emelt pástján repülőrajtot vettek a szovjetek. Kovács Tamás, a mieink szövetségi kapitánya a szája szélét rágta, időnként fülugrott ültéből, de kénytelen volt tudomásul venni, hogy csapata bizony "bénázik" Burcevékkel szemben. A két Kovács - Kuznyecov ugyanis szintén kovácsot jelent - testbeszédéből az állás ismerete nélkül is pontosan le lehetett olvasni a döntő alakulását. A telt ház hozzáértő része néha fölszisszent a francia zsűrielnök egy-egy ítéletén, de egyébként sima ügynek ígérkezett a záró felvonás. Két kitűnő gárda közül az egyik - ha csak egy-egy tussal is - de a másik fölé nőtt az egyes párviadalokban, kivéve két emberünket, Szabó Bencét és Nébald Györgyöt, akik igyekeztek lépést tartani a Pogoszov, Mindirgaszov, Burcev, Alsan összetételű tetravirátussal.
A Magyar Rádió közvetítő állásában e sorok írója és a kardvívás egyik, akkor még a nemzetközi szakszövetség főembereinek píros kabátját viselő tagja, a világhírű Kárpáti Rudolf ült. Vigyáztunk, nehogy a döbbenet hangjai teret nyerjenek a közvetítésben, Rudi ritkán szólt, de mindig valami velőset.
Amikor azonban 7:3-ra alakult a döntő állása (az ellenfél javára persze), már csak a kezével jelezte, hogy neki ettől kezdve nincs mondanivalója.
Ráadásul az ág is húzott bennünket. Egyik "húzó" emberünk, Nébald megsérült és helyére Csongrádi állt be. Az olimpia előtt a legjobb formában lévő Gedővári Imre még nyeretlen volt! Bár a szakmánk íratlan szabályai tiltják, hogy egy riporter „kuvikoljon”, de a látottak alapján meg kellett fogalmazni, bizony elmenni látszik a hajó.
És akkor csoda történt Szöulban: a magyar fiúk szárnyalni kezdtek. A reménytelennek tűnő helyzetben oroszlánként harcoltak. Bujdosó Imre, Csongrádi László és Szabó Bence a 4:8-ra, "tuti bukásra" álló meccsen, mint valami megszállott gárda, felzárkózott 7:8-ra. Az utolsó párban Gedővári nézett farkasszemet Alsannal. A feszültség így, utólag felidézhetetlen. Ha Imi nyer, akár csupán egyetlen találattal, akkor jobb a tusarányunk és miénk az aranyérem. 4:4-nél (akkor öt találatig tartott egy csörte), elementáris izgalom vibrált a levegőben. Gedővári szokásos hidegvérrel függetlenítette magát a környezettől és belement egy olyan kockázatos megoldásba, amiből akár vérző fejjel is távozhatott volna. (Ez persze átvitt értelemben értendő!) Néhány együttes találat után Imre akciójának elbírálása előtt öt, végtelennek tűnő másodpercre kivárt a francia zsűrielnök, majd megítélte a magyar fiú javára a tust. Felrobbant a terem: örömmámor, visítás, üvöltés, felszakadó indulatok az egyik oldalon, tiltakozás, csalódottság, tomboló méltatlankodás a másikon. A közvetítőállásban a komoly, és mindenki által nagy becsben tartott olimpiai bajnok katonatiszt és a riporter összeölelkezve csendben sírdogált.
A történethez tartozik, hogy a szöuli, esti karddöntő idején, Magyarországon déli egy óra felé járt az idő. A fél ország a rádiókészülékekre csavarodva hallgatta a közvetítést, amelyet akkor az 540 m-es középhullámon sugároztak, és aminek az volt a nagy hátránya, hogy bizonyos helyeken, ha úgynevezett árnyékba került a vevőkészülék, akkor "elment a hang". Hidakon, vasbeton-szerkezetek takarásában, de főként a budapesti Alagútban megnémultak volna az autórádiók. Ezért aztán az esemény végkifejletéig mindenki ott állt le, ahol biztos volt a vétel. Az Alagút két oldalán, a bejárat előtt eszement dugó alakult ki, amelyet a rendőrök kétórányi, megfeszített munkával tudtak csak kibogozni. A hírek szerint nem akadt ember, aki anyázott vagy káromkodott volna. Az eset estig témát adott a fecsegőknek, aztán kiszorították az olimpia újabb csemegéi. Egy kétmilliós város kétórányi közlekedési káosza tiszavirág életű szenzáció, a kardaranyat azonban századokon át számon tartja a világ - csak éppen születésének mikéntjét nem őrzik az annalesek.
Keresés