Keresés eredménye - Gelei József

Gelei József olimpiai bajnok  labdarúgó a Hungária körúton, a kék-fehérek akkor Textiles néven szereplő csapatában kezdte pályafutását. Azon kevesek egyike , aki az ifjúsági válogatott 1956-os őszi túrájáról karácsonyra hazatért. A Beloiannisz, az MTK és a Vasas hálóőreként szerepelt az élvonalban. A Tatabányai Bányász kapusaként jutott pályafutása csúcsára. Megbízhatósága mellett bravúrokra is képes volt. A tokiói olimpián a románok elleni mérkőzésen tizenegyest hárított, közben egyik ujja eltörött, ezért a csehszlovákok elleni utolsó találkozót csak a lelátóról szurkolhatta végig. Szerepelt az angliai világbajnokságon, a brazilok elleni 3:1-es győztes mérkőzésen, de a szovjetektől elszenvedett 2:1-es találkozón is védte a magyar csapat kapuját. Tizenegy alkalommal volt válogatott. Visszavonulása után tervszerűen készült az edzői pályára. Hollandiában, Angliában járt tanulmányúton, saját költségén. Szakvezetőként azonban elsősorban külföldön aratott sikereket. Ausztráliában, Ománban, Indiában, majd Hidegkúti Nándor utódaként Egyiptomban edzősködött – közmegelégedésre.
Károly fia egyszer védte a válogatott kapuját, jelenleg  nemzetközi „licensszel” rendelkező  szervezőként közrmegelégedésre dolgozik,  Az ünnepelt bajnok a közelmúltban sikeres csipő  mütéten esett át.  

Az aranyérem története 

Hegyi Iván írása

Bene, rúgd!

Tudják, nagyon nagy csalódás érte Magyarországot 1964 nyarán: a válogatott csupán bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon, miután az elődöntőben - 120 perces küzdelemben - 2-1-re kikapott a spanyol együttestől. Hogy hol? A madridi Bernabeu stadionban... Ám hosszabbítás ide, helyszín oda, itthon zengett az ég, sőt a spanyol-magyaron hetvenedszer válogatott Tichy Lajos olyannyira megjárta, hogy legközelebb 1971-ben ölthette magára a címeres mezt, akkor is a búcsújátéka alkalmával...

Szegény magyar szurkolótábornak kellett valami vigasz.
Kapóra jött a tokiói olimpia, amelytől Bene Ferenc is kárpótlást remélt, mert az akkor húszéves újpesti csatár nem bocsátotta meg magának, hogy a Bernabeuban (1-1-nél) háromszor állt Iribar kapussal szemben, de egyszer sem tudta a hálóba küldeni a labdát.

Micsoda "vezeklés" volt mindjárt a nyitányon! A Magyarország-Marokkó mérkőzés 6-0-lal zárult, és Bene éppen hatot szerzett. A harmadik gólja előtt ugyanúgy elfektette a teljes afrikai védelmet, mint a két évvel későbbi világbajnokságon a brazilt, de a többi ötre sem lehetett azt mondani, hogy bármelyik is csúnyán mutatott volna... S ha Novák Dezső nem ront 11-est 0-0-nál, akkor 7-0 a vége. A ferencvárosi jobbhátvéd nyilván azt mondta Benének, amit Mészöly Kálmán Farkas Jánosnak az 1966 őszén lejátszott, 4-2-es magyar-francia után. Azon a meccsen Farkas lőtte mind a négy magyar gólt, és Mészöly 0-0-nál büntetőt hibázott. A védő aztán elmagyarázta angyalföldi jó barátjának: "Lett volna szívem belezavarni a négyesedbe?" Novák egy színtiszta hatost nem akart "elrondítani"...

Azért ez egészen jó rajt volt. Pláne, hogy a magyar labdarúgók eleinte nem győztek sírni dr. Lakat Károly szakvezetőnek az akklimatizálódás nehézségei miatt. A legendás szakvezető azonban megszüntette a panaszokat, a következő gyógymódot javallva: "Ha nem tudtok aludni, akkor éjszaka is edzünk." Attól kezdve esténként vágni lehetett a csendet a magyarok szálláshelyén...

De Lakat kigondolt egyebet is. Félredobta a "győztes csapaton ne változtass!" elvet, és Varga Zoltán helyett Csernai Tibort állította a csatársorba a második mérkőzésen. Nem volt rossz ötlet: a tatabányai összekötő négyszer zörgetett be a jugoszlávoknak, s ez még úgy is szép, ha kettőt tizenegyesből ért el. A találkozóról talán elég lenne csupán az eredményt felidézni: Magyarország-Jugoszlávia 6-5... (Nem pólóban!) S ha ez önmagában mégsem volna elég a méltatáshoz, tegyünk hozzá annyit, hogy az első félidő végén ugyanúgy 5-4 volt az állás, mint a világbajnokságok történetének gólokban leggazdagabb meccsén, az 1954-es osztrák-svájci mérkőzésen (7-5). A legdiszkrétebb megfogalmazással is leszögezhető, hogy annak idején nem szenvedtünk hiányt csatárokban (sem), pedig Sándor "Csikar" éppen akkor köszönt el idehaza a válogatottól, amikor Japánban az olimpia zajlott. A Népstadionban, a csehszlovákok ellen így festett a támadó ötös: Sándor, Göröcs, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Tokióban meg így: Farkas, Csernai, Bene, Komora, Katona. És Varga meg Dunai Antal a kispadon ült odakinn...

Majd némi változás állt be a negyeddöntőben a románokkal szemben: nem volt meg a hatos! Sőt, 1-0-nál, a 81. percben tizenegyeshez jutott az ellenfél, de Gelei kivédte Constantin lövését. Többe került ez neki, mint az, hogy a "marokkói" meccs előtt megígérte: annyiszor száz jent szurkol le Benének, ahány gólt szerez az ifjú center... A büntető hárítása közben ugyanis eltört az ujja, így a továbbiakban nem állhatott a kapuba. A vége egyébként - Csernai duplájával - 2-0 lett, és olyan sokáig a "hanyatlás" miatt sem kellett aggódni.

Az elődöntőben 6-0-ra vertük az egyiptomiakat...
Ezúttal Bene kettőt átengedett Komorának, de négyet azért berámolt, és az ember ellágyulva számolta ki a négy győztes mérkőzés összesített gólkülönbségét: 20-5... Csak a későbbi FIFA-bíró, a többi közt BEK-döntőt és argentin-brazil vb-meccset is vezető Palotai Károly volt kissé szomorú, mert megsérült, és (csapatkapitányként) hiába játszott addig minden találkozón, a döntőn nem szerepelhetett. Őt - Orbán Árpáddal együtt - az ETO-ból válogatta be Lakat "tanár úr"; abból a Győrből, amelyet messze-messze az FTC, a Vasas, az Újpest vagy a Honvéd mögé soroltak idehaza. Na most, a lesajnált kisalföldi együttes 1965-ben elődöntőt vívott a Benficával a BEK-ben...

De még '64-ben vagyunk. A közép-európai idő szerint reggel fél hétkor rendezett döntő napján az egész ország hajnalban kelt, hogy ott legyen a rádió mellett, amikor Szepesi György bejelentkezik Tokióból: "Együttesünk Szentmihályi - Novák, Orbán, Ihász - Nógrádi, Szepesi Gusztáv - Farkas, Csernai, Bene, Komora, Katona összeállításban játszik." Tiszteletbeli tizenkettedikként megemlíthette volna Weisst is, mert a csehszlovák védő értékes öngóljával szerzett vezetést a magyar csapat. Aztán - kollégáihoz hasonlóan - Schmucker kapus is hiába kiabálta volna, ha tud magyarul, hogy be ne rúgd, mert Bene - szokás szerint - megint "beköszönt". Immár a tizenkettedik góljánál tartott az olimpián; ha korábban születik, alighanem ő játssza a főszerepet Balázs Samu, Darvas Iván, Peti Sándor, Psota Irén, Ruttkai Éva, Tolnay Klári, Zenthe Ferenc oldalán a Mese a 12 találatról című filmben. Brumovsky szépítő gólja már semmit sem ért: a 2-1-es győzelemmel a magyar futballcsapat tizenkét év után újra ötkarikás diadalt aratott, megszerezve a tizedik tokiói aranyérmet.

Aznap mindenki negyed kilenc után indult munkába, de senkit sem szidott le a főnök.
Az elöljárók szintén késve estek be: nem sokkal korábban még ők is ott ültek a készüléknél...