Keresés eredménye - Gellért Imre

Gellért Imre Grünfeld néven született 1888. július 24-én Budapesten. Később 1915-ben magyarosította nevét Gellért-re.

1907-ben Major Sicu, a karikaturista vitte le a postások tornatermébe és így mutatott be:
"Itt van Magyarország legközelebbi tornászbajnoka."

A 19 éves fiú nyilvános szereplését mint a PTTSE tagja a Sport-Világ 1907. évi november havában tartott versenyén kezdte meg, megnyervén egy haladó nyújtó verseny első díját. Ezután egész sorát aratta a legszebb győzelmeknek.

1907. december 8-án a Sport-Világ így írt róla:
„A kezdők versenyét nagy fölénnyel nyerte meg Gellért Imre (Postás). Munkájában csak a túlerőltetett lengéseket és a túlságos homorítást hibáztatjuk. Ha több figyelmet fordít az iskolagyakorlatokra, igen jó versenyző lesz belőle.”

1908 elején belépett a MTK-ba, s az egylet színeiben aratta a további győzelmeit. Második lett a PTTSE rendezésében lefolyt Budapest bajnokságában s ott volt az öt legjobb magyar tornász között, akiket az olimpiai bizottság Londonba küldött ki 1908 szeptember havában az olimpiára.
A játékokon csak egyéni összetettben hírdettek eredményt. Gellért a 95 fős mezőnyben a 39. helyen végzett.

A Postás SE és az MTK versenyzőjeként három bajnoki címet nyert (1909, 1911, 1912), azt tartották róla, a korszak kiemelkedő egyénisége válhatott volna belőle, ha kicsit is komolyan veszi az egészet.

Az olimpiára készülő válogatott 1912-ben, Kolozsváron mutatkozott be nagy sikerrel, a verseny győztese Gellért Imre lett. MTK-s klubtársa, Dückstein Zoltán így írt róla:

- Gellért festőművész, bohém, művészhajlamú ember, egész tornászásában kifejezésre juttatta ezt a jellemvonását. Egy-egy gyakorlata, melyet jókedvében eszelt ki, valósággal drámai feszültséget váltott ki a szakértő nézőkből. Egyszer-másszor tréningben a korláton kézen állva huszonöt támaszcserét is csinált valamely divatos valcer ütemére.

Versenyzésénél azonban nem szolgált javára bohémes könnyelműsége, a szigorú zsűri nem honorálta művészi törekvéseit, összeállításában felületesnek, kivitelben hibásnak minősítették egy-egy szokatlan konstrukciójú gyakorlatát” – idézte a Magyar Torna Szövetség.

Lehetett benne valami, mert a korabeli sajtó is hasonlóképpen vélekedett róla.

Az 1912-es stockholmi olimpián július 11-én az Olimpiai Stadionban öt nemzet 91 sportolója vágott neki a torna versenynek. A szabályok szerint egy válogatottban minimum 16, maximum 40 tornász indulhatott, a bevonulással együtt egy óra állt a rendelkezésre a gyakorlatok bemutatására. A stadion füves pályáján négy nyújtó, négy korlát, négy ló és négy gyűrű állt rendelkezésre, öt versenybíró pontozot és minden pontszám beleszámított az összesítésbe.
Végül a Bittenbinder József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Haberfeld Győző, Hellmich Ottó, Herczeg István, Keresztessy József, Kmetykó Lajos, Krizmanich János, Pászti Elemér, Pédery Árpád, Rittich Jenő, Szűts Ferenc, Téry Ödön, Tuli Géza Titusz összetételű magyar csapat a második lett – az aranyérmet Olaszország, a bronzot Nagy-Britannia szerezte meg.

Az olimpiai ezüstérem után is az a bohém ember maradt, aki volt, a Sportvilág 1913. június 23-i számában például kritika jelent meg róla, amiért fellépett egy házi tornaünnepségen.

Huszonnégy évesen beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára (Újváry Ignác és Körösfői-Kriesch Aladár voltak a mesterei), 1919-ben ő készítette el a Fővárosi Orfeum előcsarnokának festményeit.
A főiskoláról egyenesen a frontra vitték. Az első világháború után hazakerülve folytatta tanulmányait, még részt vett a hadviselt művészek egyik kiállításán, majd 1920-ban, pénztelenül és ingyen hajójeggyel, nekiindult Amerikának.
A Művészet című folyóirat 1968-as 7. számában azt írták róla, az új életet már a hajón elkezdte: portrékat rajzolt első osztályú utasokról, s így szerzett százötven dollárral zsebében lépett a szárazföldre.
Portréiban legtöbbször együttesen nyilvánul meg karakter- és humorérzéke, még ha ez nem is mindig tudatosodik modelljeiben. Talán még önmaga sem volt tudatában ennek önarcképei készítésekor, amelyekben érezni atléta alkatának eltúlzását. A lap szerint joggal büszkélkedett azzal, hogy sportoló volt, mert még 1934-ben is aranyérmet szerzett egy Los Angeles-i versenyen.

Amikor 1926-ban hazalátogatott, a Színházi Élet készített vele interjút – a bátyja, Gellért Lajos ugyanis neves színész volt.

„Mikor Amerikába érkeztem, azzal kezdtem, hogy egy New York közelében levő strandon huszonöt centért karikatúrákat készítettem a fürdőzőkről. Itt elég szépen kerestem, de a strandfényképész kiintrikált és újra munka nélkül álltam. Már-már arra gondoltam, hogy hazautazom, mikor egy újjáalakított vendéglőben ötvenkét yardos freskó megfestésére kaptam rendelést. Ez a kereset úgy ahogy talpra állított. Clevelandbe utaztam és elkészítettem az Amerikai magyar karrierek albumát. Clevelandben öt évet töltöttem. Ezalatt az idő alatt elkészítettem az ottani Reform-templom freskóit. Hat pályázó közül az én terveim nyerték meg az építőbizottság tetszését és egyhangúlag nekem adtak megbízást a freskók elkészítésére.”

Ismertté válásával aztán megszaporodtak az egyéni megbízások is. De tematikája a festészetben sokkal szélesebb körű, művészetének sokoldalúságát mindig hangsúlyozták kiállításainak kritikusai is. Itthon elsősorban mint expresszív tájképek alkotóját tartották számon. 1931 után Los Angelesben telepedett le. Ott, és más amerikai városokban több gyűjteményes kiállítása volt és sokszor vett részt csoportkiállításokon. Műveit három ízben tüntették ki jelentős díjjal. Megbecsülésének bizonyítéka volt a New York-i zsinagóga megbízása is a József megfejti a fáraó álmát témájú falkép elkészítésére.”

1932-ben korábbi edzőjénél, az akkori szövetségi kapitánynál önként ajánlkozott az olimpiai csapatba.

"Írtam Kmetykó Jánosnak, hogy szívesen részt veszek a Los Angeles-i olimpián. Spórolhatnak, mert nem kell kihozni, helyben vagyok. " – emlékezett vissza az 1965-ös hazalátogatásakor adott Népsport-interjúban. Végül nem kellett, Pelle István utazott és nyert két aranyat, illetve két ezüstöt.

1981. május 10-én halt meg az Egyesült Államokban, ha a nevére (Emery Gellert) rákeresünk, számtalan festményét megtalálhatjuk aukciós házak oldalain.



(Forrás: Arcanum)

Linkek:

sports-reference.com    olympic.org