Keresés eredménye - Halmay Zoltán

Halmay Zoltán - osztrák anya és magyar apa gyermekeként - a Pozsony megyei Magasfalu (Hochstetten, ma Vysoká pri Morave) melletti Dubrava tanyán született 1881. június 18-án. Édesapja jószágigazgató volt a Károlyiak birtokán. Tíz éves volt, amikor a Morva - menti kis településről a család Budapestre költözött. Emil, István és József fivéreivel ekkor kezdett úszni az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél lehorgonyzott Dunai Beitscher Uszodában. A belvárosi reáliskolában (ma Xántus János Idegenforgalmi Középiskola) végezte tanulmányait. Mire befejezte a középiskolát, közel 190 centis, remek fizikumú ifjúvá érett.
Úszásban a világhírig jutott, de a kor divatjának megfelelően emellett kiválóan vízilabdázott, jéghokizott, evezett és remek labdarúgó volt a MUE csapatában. 1900-ban nyerni tudott az összetett országos gyorskorcsolya bajnokság 5000 m-es versenyszámában is!

1896. augusztus 16-án, néhány hónappal Hajós Alfréd, a "magyar delfin" athéni kettős olimpiai győzelmei után, a Magyar Úszó Egylet (MUE) nemzetközi versenyt rendezett a "konstantinápolyi" Duna - ágban. (Konstantinápoly volt a neve egy kedvelt fővárosi mulatóhelynek a Duna - parton.) A kezdők 100 yardos versenyében a helyezetlenek között feltűnt egy nyúlánk, kitűnő izomzatú fiú, aki másnap biztosan nyerte a gyerekek számára kiírt számot. 1897-ben már a MUE úszója volt, s a Sportvilág tudósítója elismeréssel állapította meg egyik győztes versenye után a következőket: "Halmay Zoltán meglepően szép, egyenletes tempókkal úszik." Augusztus 15-én a 16 éves fiú igazolta kivételes képességeit: megnyerte Magyarország 1 mérföldes gyorsúszó - bajnokságát, új magyar csúcsidővel, az akkori amerikai rekordnál jobb eredménnyel. "Testben látszólag gyermek még, de lélekben férfias szívósságú versenyző, akinek nevéhez még sok diadal fog fűződni, ha ambíciója nem hagyja el." - írták róla a sportlapok. Így kezdődött legendás pályafutása, melynek első éveiben 50 yardtól 4000 méterig minden úszószámban, később inkább rövidtávon indult.

Az 1900-as párizsi olimpián Halmay Zoltán egymaga képviselte a magyar úszósportot, a magyar úszócsapat mindhárom érmét ő szerezte a Marne folyón megtartott versenyeken. Párizs méltatlan rendezőnek bizonyult, a színpompás világkiállítás mellett eltörpült az olimpia jelentősége.
Halmay Zoltán ".ha bajnokságot nem is szerzett, de három szép helyezésével megvédte tekintélyünket." - írták az itthoni újságok. 200 méteres és 4000 méteres gyorsúszásban ezüstérmes lett, 1000 méteres gyorsúszásban pedig harmadik.
Közvetlenül az 1904. évi St. Louis-i játékok előtt veszélybe került Halmay csapattársának, Kiss Gézának olimpiai részvétele. Az anyagi gondokkal küzdő Magyar Olimpiai Bizottságnak nem volt elég pénze két úszó utaztatásához, ezért Kisst itthon akarták hagyni. Halmay az MTK mecénásához, Brüll Alfrédhoz fordult. Ajánlatot tett: amennyiben Brüll fedezi Kiss Gézának olimpiai kiküldetési költségeit, Kiss Gézával együtt átigazol az MTK-ba. Brüll kifizette a 2000 koronát. Halmay és Kiss az olimpia után tartották is ígéretüket és egyesületet váltottak.

1904. St. Louis. Eredetileg Chicago kapott megbízást a lebonyolításra, ám Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke közbeszólt. Mivel 1904-ben volt a centenáriuma annak, hogy Amerika megvásárolta Louisiana-t Franciaországtól, így St. Louis lett a befutó. Természetesen ismét a világkiállítás megtűrt mellékszereplői lettek a sportolók.

Az ötkarikás játékok versenyeire jellemző volt a botrány és a zűrzavar. Kaotikus körülmények között zajlottak az események. Hátborzongtató volt a szállás, a sportolókat vízvezeték nélküli, belvároson kívüli házakban helyezték el. A víz ihatatlan volt. Mit tehettek a sportküldöttségek? A németek így csak sört ittak, a franciák bort, a magyarok pedig tejet. Az amerikai tehén-, vagy inkább bivalytej azonban "rendet vágott" a magyar sorban. A tejkórból még Halmay jött ki a legszerencsésebben, megúszta gyomorbántalmak nélkül. Ám hiába gondolta azt, ezzel lezárult a kálvária, a vízben tovább folytatódott!
Az úszószámoknak szeptember 4-6. között a világkiállítás területén létesített sekély vizű mesterséges tó adott otthont. A tavacskát egy kis folyó táplálta, s ennek következtében kiszámíthatatlan áramlatok keletkeztek a vizében. A vízben tutajt horgonyoztak le és erről indultak a versenyzők az ötven illetve száz yard távolságra elhelyezett gerendákig. A tutajt bádoghordók segítségével igyekeztek rögzíteni, ami - főleg a rajtnál, az úszók elrugaszkodásakor - így is meglehetősen labilis volt.

Halmay a Párizsban nyert érmei és az időközben elért eredményei alapján elsőszámú esélyes volt a rövidebb távokon. A német Emil Rausch mellett Halmayt tartották a másik "európai csodaúszónak". Az amerikai lapok azt írták róla, hogy "Halmay, aki gyorsabban úszik, mint a cápa".
Az 50 yardos bajnokság egyik előfutamát Halmay 29,6-tal nyerte, a másikat Scott Leary, az amerikai bajnok 28,2-vel. Hatan jutottak a döntőbe. De a többit mondja el Stankovits Szilárd, akit azzal kértek fel versenybírónak, hogy nevezze meg a célba érkezéskor az első helyezettet.

"Kitűnő start után jó darabig együtt haladt a társaság, s még nem lehetett tudni, ki lesz a győztes. Félúton Halmay végre némi előnyt szerzett, de Leary, aki közvetlenül mellette úszott, lehúzta őt és élethalál-küzdelem fejlődött ki a két ellenfél között. Leary karcsapásai voltak a gyorsabbak, Halmayé az erőteljesebbek. Leary időközönként el-elmaradt, de nyomban behozta. Amikor már csak néhány méternyire voltak a céltól, Halmay teljes erőből belefeküdt és egy lábnyival ( 30 cm) előbb ért a célba. Mögöttük két lábbal Daniels jött. Azonnal jelentettem, hogy Halmay volt az első, de ugyanekkor az a célbíró, aki a második helyezettet nézte, szintén Halmayt jelentette - másodiknak. Ebből hosszas és kínos vitatkozás, majd kellemetlen verekedés támadt, amibe beleavatkoztak a trénerek és a körülöttünk lábatlankodók is, de nekem alig adott valaki igazat. Már-már ki akarták hirdetni Learyt győztesnek, de erélyes fellépésem miatt elhatározták, hogy a kérdést a vezetőbíró elé viszik. Minden erővel igyekeztek a Ner-Pyrah nevű vezetőbírót befolyásolni, aki azonban mindkét célbírónak egyformán helyt adott, holtversenyt hirdetett ki és új versenyt rendelt el kettőjük között. Nagy előkészülettel és izgalommal fogtak hozzá az ismétléshez. A sok elővigyázati rendszabály azonban feleslegessé vált, mert Halmay már az indulásnál előnyt szerzett. Úszónk egész úton ura volt a helyzetnek, előnyét folytonosannagyobbítva, végül 28 másodpercet úszva fölényesen, négylábnyi előnnyel győzte le kemény ellenfelét."



Halmay Zoltának - 50 yardon aratott győzelme másnapján, szeptember 6-án - ismét jelenése volt a St. Louis-i mesterséges tó partján (a képen a bal szélen). A szervezők, tanulva az addigi hibákból néhány hordóval megerősítették a rajthelyül szolgáló tutajt. A 100 yardos gyorsúszó mezőnyben nyolc amerikai készült arra, hogy megakadályozza Halmayt a duplázásban. Bajnokunk az első előfutamban kapott besorolást, s a sors szeszélye folytán előző napi riválisa Leary is itt indult. A magyar fiút azonban ez nem zavarta, könnyedén jutott a döntőbe. Itt már egy másik amerikai, a New Yorkból érkezett Charles Daniels várt rá. Zoltánunkat azonban nem kellett félteni, a fináléban magabiztosan versenyezve mintegy másfél méterrel előzte meg az amerikait, s nyerte meg második olimpiai bajnokságát. Győzelmeiről az alig pár hónappal korábban indult új sportlap a Nemzeti Sport is beszámolt, tehát Halmay volt "a lap első olimpiai bajnoka".
Győzelmeinek értékét tovább növelte, hogy - Stankovits Szilárd szavaival élve - "az újvilági versenyzők győzelmi sorozatát (ti. az olimpián) csak Halmay Zoltánnak és a német Emil Rauschnak sikerült megszakítania két-két ízben, a tengeren inneniek közül".


1904. évi Saint Louis-ban rendezett nyári olimpián részt vevő magyar sportolók és sportdiplomaták.
Állnak (balról jobbra) : Stankovits Szilárd diplomata, Gönczy Lajos atléta, Kemény Ferenc sportdiplomata, Mező Béla atléta, Muzsa Gyula sportdiplomata. Ülnek(balról jobbra) : Halmay Zoltán úszó, Kiss Géza úszó.

A sok diadal közül is kiemelkedett a sport őshazájában, Angliában kivívott újabb sikere. 1905-ben a londoni Weston Super Mare uszoda közönsége csodát láthatott. Az angol nemzetközi bajnokság döntőjében a kor két korszakos versenyzője John Derbyshire és Paul Radmilovic szerette volna legyőzni bajnokunkat. Halmay azonban egészen káprázatos versenyzéssel, fantasztikus, új 59 másodperces világcsúccsal nyerte a 100 yardos versenyt, így ő lett az első egy percen belül úszó ezen a távon. Az időmérő versenybíró ünnepi csomagolásban küldte meg a világcsúcsot mérő órát a rendező angol szövetségnek.

Az 1906-os soron kívüli olimpián, Athénben, a phaleroni öbölben mérték össze tudásukat az úszók. A 100 méteres gyorsúszásban rajtoló Halmayt itt már meglepte a St.-Louis-i olimpia ezüstérmese Daniels. A kilencfős döntőben, a 11 °C fokos vízben Daniels - egy új, rohamosan terjedő stílust, a kallózást képviselve - 8 tized másodperccel megelőzte bajnokunkat. Zoltán a 4 x 250 méteres váltó (Ónody József - Hajós Henrik - Kiss Géza - Halmay Zoltán) vezéreként vigasztalódhatott, de már látta, hogy az új módi komoly kihívás számára.

A követező évi olimpiai próbaversenyen pedig - mindenki ámulatát kiváltva 220 yardon, elképesztő 2.26.8 perces világcsúcsot úszott. (Az 1908-ban alakult Nemzetközi Úszó Szövetség által összeállított világcsúcs-jegyzéken 100 méteren 1.05.8 perces 100 méter gyors és 2.26.8 perces 220 yardos időeredménye versenyszámuk első világcsúcsa.) Halmay ezzel pályafutása csúcsára érkezett. Az új stílust még így sem lehetett megállítani.

Az 1908-as londoni olimpiai játékokon a hipermodern 100 méteres medencében már a kallózó, új világcsúcsot úszó Daniels a bajnok, Zoltánnak be kell érnie az ezüsttel. Ám ennél sokkal jobban fáj neki a váltó. Csapatunk 4 x 200 méteren abszolút esélyes, s Halmay befutó emberként elsőként is vált. Száz méternél még első, ezután azonban - a közönség szimpatizáló biztatása ellenére - hirtelen összeroppan, szinte begörcsöl, s az utolsó métereken elveszti a biztosnak tűnő aranyat. Ez a vereség élete végéig mély nyomokat hagyott benne. Pedig Halmayt ezúttal nem az ellenfél, az angol Taylor, nem is az új stílus győzte le, hanem az a temérdek feladat, ami az olimpián ráhárult. A magyar szövetség szinte mindennel őt bízta meg: egy személyben volt vezetőedző, gyúró, szertáros, így önmagára jutott a legkevesebb idő. Ám Zoltán soha, sehol nem fogta a vereséget a körülményekre.

A játékokkal egy korszak végérvényesen lezárult. London után még volt néhány figyelemreméltó eredménye, s összességében 14 magyar, két angol, több osztrák és német bajnoksággal, valamint (az athéni rendkívüli olimpiát is beleértve) három arany-, öt ezüst- és egy bronzéremmel zárta pályafutását.

Visszavonulása után sem szakadt el a sporttól, kétszer is (1908/10 és 1919/28 között) szövetségi kapitány volt, valamint sportújságíróként dolgozott. A civil életben a Dohányjövedék Központ üzemi igazgatója, majd a Hungária Gumitextilgyár igazgatója volt.


1945 után szervezetét lassacskán kikezdte egyrészt a sok megpróbáltatás, másrészt, hogy fiatalkora óta hideg vízben töltött sok-sokezer óra. A kor előrehaladtával egyre többet betegeskedett. A sportemberi barátság máig megható példájaként utolsó éveiben a nagybeteg Halmayt egykori riválisa Charles Daniels gyógyszerküldeményekkel támogatta. Halmay Zoltán - talán ez is jelképes - a magyar forradalom évében, 1956-ban Budapesten hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található. 1968-ban beválasztották a floridai Fort Lauderdale-ben működő International Swimming Hall of Fame (Úszó Hírességek Csarnoka) tagjai sorába.

Farkasrét

30/2-1-4