Keresés eredménye - Kóczán Mór (Kovács Miklós)

Kóczán Mór a Komárom-Esztergom megyében fekvő Kocs községben született 1885. január 8-án. A Kocsi Református Egyházközség templomában keresztelték meg 1885. január 14-én. Édesapja Kóczán Lajos, a település református elemi iskolájának tanítójaként dolgozott. Kóczán Mór alapfokú tanulmányait Kocson, közép- és felsőfokú iskoláit Pápán végezte. A rendszeres testmozgást a Pápai Református Főgimnázium tornaórái szerettették meg vele. Már gimnáziumi évei alatt rendszeresen és egyre komolyabban sportolt.

Kéziratos visszaemlékezésében így mutatta be sportolói pályafutásának kezdőéveit:

„Hatodik gimnazista koromban, amikor már tizenhat éves voltam, az iskolai év vége felé elkezdtük a sportolási gyakorlatokat az iskola udvarán végezni, ami főleg súlydobásból, magas- és távolugrásból állott, mivel más sporteszköz nem állott rendelkezésünkre. Az iskolaév végére rendezett tornaversenyen én a súlydobásban vettem részt, amit nagy fölénnyel meg is nyertem felsőbb osztályúakkal szemben. A gimnázium VII. és VIII. osztályát Beregszászon végeztem, a testvérbátyám, Kóczán Aladár tanár volt, és így az én oktatásomról bőségesen gondoskodott, s ennek következtében jól kifejlődtem. – Innen vittek el bennünket Lőcsére, ahol a diákok részére rendezett versenyen a súlydobásban jó eredményt értem el, aminek híre Pestre is eljutott, és az érettségi vizsga utáni szünidőben Pestről két fiatalember látogatott meg szülőfalumban, Kocson, akik a Budapesti Torna Club tagjai voltak, és felkértek, hogy lépjek be az ő klubjukba, és az ő színeikben járjak a versenyekre. Erre én kijelentettem, hogy a pápai ref. teológiai akadémián folytatom majd tanulmányaimat, és ott nekem nem lesz alkalmam és módom versenyekre utazgatni, de ők kijelentették, hogy a Club mindenről gondoskodik, nekem semmi kiadásom nem lesz. Pápán azonban az akadémia növendékei nem sportoltak, és így nekem sem ment a gyakorlás rendszeresen, ez még nagy hátrány volt számomra. Meg az is, hogy a súlydobást akkor nekifutással végeztük, és így a körből való dobás később nagyon szokatlan volt. – Diszkoszt és gerelyt csak Pesten láttam először, méghozzá nem a külföldön használt svéd gerelyt, hanem az u. n. magyar gerelyt, amit szintén körből kellett dobni."

Negyedéves teológus hallgató korában Nógrádverőcén kezdte segédlelkészi szolgálatát, amelyet három hónap múlva nyolc hónapig Diósjenőn folytatott. Ezután egy éven át Ipolytarnóc lett az állomáshelye. A lelkészi oklevél megszerzése után 1909–1914 között a Révkomáromhoz közeli Csallóközaranyoson, a helyi egyházközség segédlelkészeként szolgált. Ebben az időszakban két olimpián is részt vett.

Az 1908-as londonin a Budapesti Torna Club sportolójaként gerelyhajítás és diszkoszvetés szabad stílusban, továbbá súlylökésben indult, de mindhárom versenyszámban a selejtezők során búcsúzott és helyezetlen maradt.

1909-11 között az akkoriban kedvelt "végén fogásos" stílust alkalmazva gerellyel három alkalommal, utoljára 60,64 méterrel nem hivatalos világcsúcsot állított fel.Balszerencséjére a Nemzetközi Atlétikai Szövetség csak 1912-től tartja nyilván az akkor már "középen fogáson" alapuló rekordokat.

1912-ben már a Ferencvárosi Torna Club (FTC) versenyzőjeként utazott el az olimpiára. Mivel egyházi elöljárói és hívei nem nézték jó szemmel, hogy lelkészük rövid gatyában sportol, ezért az olimpián Kovács Miklós néven indult, olimpiai oklevelén is ez a név szerepel. A klasszikus gerelyhajításban (középen fogva a szert) lett 55,50 méterrel bronzérmes. Svéd és finn vetélytársa mögött, ezzel ő volt az első nem skandináv, aki olimpiai dobogóra állhatott gerelyhajításban. A verseny során kétszer is túldobta a győztes svédet, de a svéd bírák szerint mindkétszer kilépett. Indult még a gerelyhajítás jobb és bal kézzel számban, ahol a 12. helyet szerezte meg. Diszkoszvetésben pedig nem jutott tovább a selejtezőből és a 33.30m dobása a 33. helyre volt elegendő.

Gerelyhajításban 1911-14 között sorozatban négyszer, illetve 1918-ban is magyar bajnokságot nyert. 1914-ben 59,71 méterrel angol bajnoki címet szerzett. 1919-től a csehszlovák válogatottban, illetve 1920 és 1926 között a Sparta Praha egyesületében folytatta pályafutását. Háromszor javított magyar, hatszor csehszlovák csúcsot.

Csehszlovákia színeiben is ért el figyelemreméltó eredményeket. 1920-ban Csehszlovákia bajnoka lett. 1924-ben, közel negyvenévesen, csehszlovák színekben vett részt a párizsi olimpián, ahol 23. helyen végzett gerelyhajításban. Az aktív sportolást 1926-ban fejezte be, de 1931. júliusában még egyszer vállalta a fiatal versenyzőkkel való megméretést, és a Csehszlovák Magyar Atlétikai Szövetség pozsonyi bajnokságát nyerte meg 52,3 méteres dobással. A sportszeretete egész életén át kísérte.

1947–1948-ban a Beneš miniszterelnök nevével fémjelzett törvények értelmében Csilizradványról huszonnégy magyar családot telepítettek át Magyarországra, illetve hurcoltak kényszermunkára. Kóczán Mór és családja is a kitelepítettek sorsára jutott.

Az anyaország déli felébe került, ahol 1948 őszétől az 1950-es évek közepéig a jugoszláv határhoz közeli Csátalján élve a Baja melletti Szeremlén folytatta lelkészi működését a területileg illetékes Bajai Református Egyházközség beosztott lelkipásztoraként. 1955-től a főváros közeli Gödre költözött át. Itt nyugdíjas lelkészként vállalt számos alkalommal szolgálatot, emellett tanácsaival segítette a fiatal atlétákat, és versenybíróként is dolgozott. 1972. július 30-án hunyt el Alsógödön. 1971-ben – még életében – Göd városa róla elnevezett Vándordíjat alapított, amit 1999-ben elevenített fel az önkormányzat: minden esztendőben március 15-e alkalmából a település legjobb sportolói közül Kóczán Mór Díjat adnak át egyéni női és férfi, valamint csapat kategóriában. Az országos bajnokságon a gerelyhajítás Kóczán Mór Emlékversenyként kerül sorra.


Síremléke Gödön, a Pázmány Péter utcai temetőben található.

2008 októberétől a magyar tannyelvű csilizradványi (Čiližská Radvaň) és csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) iskolák is az ő nevét viselik. Csallóközaranyos sportcsarnokát is róla nevezték el.

Linkek:

sports-reference.com    olympic.org