Keresés eredménye - Littomeritzky Mária (Bognár Emilné)

Littomeritzky Mária, olimpiai bajnok Szegeden lett az úszósport örök szerelmese. A világháború után került a fővárosba és Sárosi mester tanítványaként az akkoriban világelső magyar női úszósport kiválóságainak egyike volt. Három olimpián indult. Londonban helyezést ért el a váltó Helsinkiben csak az előfutamban úszott a később fantasztikus világrekorddal győztes 4x100 m-es gyorsváltóban, ezért csak később kapta meg az aranyérmet, ismerték el olimpiai bajnoknőnek. Melbourneben a 100 m-es pillangóban negyedik helyen végzett. Közben a torinói Európa-bajnokságon (1954) a győztes 4 x 100 m-es váltóban úszott, pillangón ezüstérmet szerzett. Versenyzői pályafutása idején szerezte meg gyógyszerészi diplomáját és a MÁV kórház patikájában dolgozott.
Később edzősködött, a Vasutas szakosztály vezető edzőjeként is tevékenykedett, odaadó munkájára jellemző, hogy annakidején az úszók kollégiumába költözött, hogy hatékonyabban segítse fiatal tanítványai fejlődését.
Nyugdíjas éveiben egy időre visszaért visszatért gyógyszerész hivatásához. Jelenleg lányának segédkezik, úszó edzőtáborokat szerveznek külföldiek számára. Az utóbbi időben kissé megromlott egészségi állapota miatt csak ritkábban vesz részt az olimpiai bajnokok klubja rendezvényein.


Az aranyérem története

Jocha Károly írása

 1952. női 4x100m gyorsváltó

Valamikor, réges-régen, az 50-es években a bőség zavarával küzdött a magyar úszósport (is). A női 4x100 méteres gyorsúszó-váltó helyeiért bizony legalább hét komoly aspiráns (Littomeritzky Mária, Novák Éva, Székely Éva, Szőke Kató, vagyis a négy „alapember” mellé bejelentkezett Novák Ilonka, Gyenge Valéria és Tujder-Temes Judit is) küzdhetett eséllyel. Végül Rajki Béla szövetségi kapitány a Novák Ilonka, Novák Éva, Temes Judit, Szőke Kató, Littomeritzky Mária „ötösfogatnak” szavazott bizalmat, így ebben a számban ők indulhattak a helsinki olimpián.

A váltó az előfutamban Littomeritzky, Novák Ilonka, Novák Éva, Szőke Kató összeállításban indult, s harcolta ki a döntőbeli helyet. Ott viszont Littomeritzkyt Temes Judit váltotta, így a Novák Ilonka, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató kvartett úszott, s szerzett úgy aranyérmet, hogy a tizenegy úszószám vetélkedései során egyedül ők tudtak új világcsúcsot felállítani.

Az eltelt ötvenhárom év nem múlt nyomtalanul: Novák Éva 2005  nyarán, hosszas betegség után örökre elment, Szőke Kató pedig már sokkal korábban térfelet cserélt: 1956 óta Amerikában él. A 70. születésnapját 2005. augusztus 17-én ünnepelt hölgyet rendkívül nehéz elérni: e sorok írója néhány mondat reményében nem kevesebb, mint ötvenkét alkalommal hívta a kaliforniai lakás számát.

- A legnagyobb sportélményeim a helsinki olimpián születtek – említette a kétszeres aranyérmes egykori úszónő. – Mint a magyar delegáció legfiatalabb tagja, élveztem az életet, talán természetes, hogy én voltam a magyar delegáció kedvence, s ráadásul a sikereknek is maradéktalanul örülhettem.

Szőke Kató édesapja Homonnai Márton, a kétszeres olimpiai bajnok (1932, 1936) pólós volt. Kató a szülők válását követően vette fel édesanyja nevét. Apját azonban továbbra is rajongásig szerette. Olyannyira, hogy még a helsinki döntőben is a tőle örökölt, kettes számú pólós sapkában úszott! Édesapja Argentínába távozott, leánya az Egyesült Államokat választotta.

- Melbourne-ben teljesen váratlanul ért az amerikai utazás lehetősége, s huszonegy évesen ki áll ellen ilyen kísértésnek? Azóta is ott élek férjemmel és fiammal; a kintiek közül leginkább Gyenge Valival vagyok jó kapcsolatban. A Magyar Olimpiai Bizottságnak örökké hálás maradok, amiért megszervezte 2002-ben az olimpia 50. évfordulója alkalmából a Helsinkibe tett emlékezetes utazást. 

Szőke Katóról köztudott, hogy Amerikában mozgalmas éveket élt meg, miközben a hazaiakkal laza kapcsolatot tart. Hasonló a helyzet Littomeritzky Mária esetében is, csak ő itthon ápolgatja a régi baráti szálakat.

- Én már Londonban is ott voltam, de ott még csak az ötödik helyre futotta erőnkből – emlékezett „Lito”, aki pályafutását követően évtizedekig a BVSC keménykezű edzőjeként volt közismert. – Azután egyre jobbak lettünk, 1951-ben, Moszkvában, a világcsúcsot úszott váltóban én is szerepeltem, mégsem tudtam bennmaradni a kezdő négyesben. Akkoriban ugyanis szinte minden hétvégén volt valamilyen verseny, s mi ezeken szívesen részt is vettünk. Az ott elért eredmények azután szinte automatikusan rangsoroltak bennünket. Végül örültem, hogy legalább első tartalékként én is ott lehetek a finn fővárosban, ahol az előfutamban úszhattam is. Azután jött a döntő, a hatalmas fölénnyel megnyert váltó, amely sikerrel a hátunk mögött kihallgatást kértünk Hegyi Gyulától, a küldöttség vezetőjétől. Elpanaszoltuk, hogy az egyszínű, sötét, darócszerű anyagból készült fürdőruhákban (amelyek alá 1948-ban még kötelezően fecskét is fel kellett venni!), a kulcscsontunk mindig kisebesedett. Gyula bácsi megszánt bennünket, s a győzelmek jutalmaként valamennyien vehettünk egy-egy, jó minőségű dresszt.

Littomeritzky Mária azt is elmesélte, hogy a sportban akkor is megtörténtek váratlan, technikai jellegű balesetek is, amelyek azután felettébb kínos szituációkat eredményeztek. A női 100 méteres gyorsúszás döntőjében például az előfutamban legjobb idővel (1:05.5 perc) olimpiai csúcsot elért Temes Juditnak elszakadt a sapkája. A Nemzetközi Úszó Szövetségben (FINA) kivételes tekintélynek örvendő Rajki Béla közbelépésére addig nem rajtoltatták el a döntő mezőnyét, amíg nem szereztek Temesnek új sapkát.

S ezzel már dr. Temes Judit térfelére került a képzeletbeli labda. Az eredetileg kórboncnok doktornőről tudni illik, hogy csaknem 70 éves korában szerezte meg második diplomáját, a jogi doktorit azért, hogy az egészségügy területén, munkajogi kérdésekben is hasznosíthassa felkészültségét, rátermettségét.  

- Rajki egy rendkívül tehetséges és sokoldalú ember volt – állapította meg, akár egy diagnózist Temes Judit. - Helsinki előtt már három éve az ő, szakaszokra osztott edzésterve alapján készültünk, egyre jobb eredményekkel. Mondhatom, kimondottan szerencsés embernek tartom magamat azért, mert személyesen Béla bácsi lehetett az edzőm. Ezzel cseppet sem akarom csökkenteni a többi szakember – elsősorban Sárosi Imre és Hunyadfy István – munkájának értékét. Rajki egyébként lélektani alapon is válogatott. Novák Ilonkát tette az első úszónak, mert ha netán hátrányt is hozott volna, másodikként bennem tökéletesen megbízott. Korábban például egy magyar-holland csapattalálkozón több mint tíz méteres hátrányt hoztam be… Emlékszem, nem jó előjelekkel készültem, mert szobatársam, a vívó Kovácsné Nyári Magda hisztisen jött haza, s egész este azon hangoskodott: miért is adta le az asszót Elek Ilonának, aki azután mégsem lett olimpiai bajnok! Ezek után kétszeresen vigyáztam, nehogy valami baj legyen. A váltásnál csak akkor ugrottam a vízbe, amikor Novák Ilonka már állt a falnál. Így is vagy 3-4 méternyi előnnyel indítottam Novák Évát, aki ezt legalább nyolc méterre növelte, hogy azután Szőke Kató legalább tizenkettőre gyarapítsa azt a végső célba csapásig.

Temes Judit azt is elmondta, mivel 1:06.1 perces csapatátlagra voltak képesek, így reálisan számolgatva is biztosra vették a végső győzelmet. A fölényes első helyet az sem zavarta, hogy – szerinte – többféle ellentét is feszült a váltó tagjai között…

- Valamennyien másfélék voltunk, még a Novák-lányok között is adódtak alkalmi feszültségek. Én viszonylag Novák Évával voltam a legjobb kapcsolatban. Talán azért is alakulhatott ez így, mert mindketten praktizáló orvosok voltunk, így a tennivalóink, a gondjaink hasonló észjárást fejlesztettek ki bennünk.

Temes Judit azt is elmondta, ha egészséges lesz, akkor sem biztos, hogy el tud majd menni a 2006 novemberében esedékes, melbourne-i, ötven éves jubileumi találkozóra.

- Van két kutyám, egy macskám és két teknősbékám, az elhelyezésük nem kis gondot okoz. Ha sikerül megoldanom a felügyeletüket arra az időre, akkor előfordulhat, hogy ott leszek. Ha nem, akkor itthon maradok.

Novák Ilonka érthetően visszafogott hangulatban fogadta érdeklődésemet annak ellenére is, hogy mindenki tudta: Éva húga gyógyíthatatlan betegség következtében, hosszú szenvedés után halt meg.    

- Életében is tudta mindenki: Éva csodálatos úszó volt, s ráadásul kivételes ember is – erősítette meg a köztudott tényeket. – Ha valaki többféle úszásnemben volt átlagon felüli, az leginkább gyorson és háton fordult elő. Ő viszont gyorson és mellen is abszolút világklasszis volt, hiszen Helsinkiben a váltóarany mellett 200 mellen és 400 gyorson is második tudott lenni! A Helsinkiben, teljes titoktartás közepette, a belga nagykövetségen megkötött házasságának történetét már nagyon sokan ismerik, miként az is köztudott: mennyi szenvedésen, megpróbáltatáson ment keresztül, amíg végül követhette férjét Belgiumba. Ám a hazáját sosem tagadta meg, sőt! A kilencvenes évektől – miután özvegy lett – egyre gyakrabban jött haza és mind hosszabb időt töltött itthon. Olyannyira, hogy többet volt Magyarországon, mint Belgiumban!     

Novák Ilonka arra is emlékeztetett, hogy férje, Popper Imre írta az ő edzésterveit, de ebből egyetlen edzővel sem adódtak problémáik. Később évtizedeken át a Magyar Úszó Szövetség alelnöke volt, az Európai Úszó Szövetségnek (LEN) pedig húsz évig az elnökségi tagja, aki ebben a minőségében az úszószakágat vezette.