Keresés eredménye - Pelle István dr.

Pelle István kétszeres olimpiai bajnok tornász 100 éve, 1907, július 26 született és 1986. március 6-án, 79 éves korában hunyt el Buenos Airesben. A magyar tornasport elsô olimpiai bajnoka. Luxemburgban 1930-ban nyújtón lett világbajnok. Los Angelesben, az olimpián lólengésben és talajon is gyôzött. Az összetett egyéni versenyben és korláton egyaránt második lett. Ennek ellenére nem jutott megfelelô álláshoz. Az akkori társadalombiztosító, az OTI kisfizetésű hivatalnoka volt. Mind több bemutatót tartott, majd artistáskodott. Ezért profinak nyilvánították. A berlini olimpia elôtt visszanyerte amatôr státuszát. A szerek mellett azonban már nem volt a régi. A háború befejezése Németországban érte, onnan vándorolt ki Argentínába. Kezdetben artistaként lépett fel, híres száma, fejen állva magyar nótákat hegedült és közben énekelt, nagy sikert aratott. A válogatott edzôjeként és az argentin testnevelési fôiskola tanáraként vonult nyugdíjba. Azon kevés olimpiai bajnokaink egyike, aki külföldre történt távozása után nem látogatott haza.
 

Az aranyérmek története

Török Olivér írása

1932. Pelle István talaj

"Pelle tudásban felülmúl minden tornászt, aki ma nemzetközi versenyeken szerepel. A nyújtón hat-hétféle óriásvariációt összekötni olyan módon, hogy közbe nem iktat semmilyen kisegítő mozdulatot -
egyetlen óriáskört - sem, átterpeszteni a korlát mindkét karfáján oldalsó kézenállásból az innenső karfáról, egy kézen állni a korláton és leterpeszteni belőle, gyűrűhintán öt-hat különböző helyzetből
kidolgozott kézenállást végrehajtani és hozzá Krisztus-függést, mérlegek egész sorát felvonultatni, a lovon mindkét irányban egyenlő művészettel körözni és vetődni"- így zengte a valaha élt legeredményesebb magyar férfi tornász dicséretét a kortárs újságíró.

Soha nem látott tehetség volt. Klasszikus tornászalkata és ősereje a szerekre teremtettette és terveztettette a Mindenhatóval. A legnehezebb elemeket is első kísérletére hibátlanul hajtotta végre, másolta le. A már elsajátított mozdulatsorokat a versenyeken gyakorlatilag hibamentesen mutatta be. Természetesen jó szakirányú nevelést kapott: a Werbőczy Gimnáziumban az egyetemitanszék-alapító
Kmetykó János öccse, Kmetykó Lajos volt a tanára. Nem elégedett meg azzal, amit mesterei oktattak és amit ellesett riválisaitól.

Bár elszánt ember volt, jó kedélye nem hagyta el egész élete folyamán!
Derűs, jó humorú, új utakat kereső ember maradt.
Újító volt. Gyakorlatai korukat megelőzték, van ami még a mai napig
is Pelle-elemnek számít. Például a korlát egyik karfáján bemutatott, oldal kézállásból lábterpesztéssel átlendítés a másik karfára.

Munkájában előtérbe kerültek a jövő tornája felé mutató, akrobatikus elemek. A nyújtón nem használta a pihenést és a lendületvételt támogató segédköröket. Két óriáskört piruettel kötött össze. A vetődést is elsők között alkalmazta gyakorlataiban. Az azóta magyar szerként elkönyvelt lólengésben, a Magyar- vándor korai előfutáraként az egy kápán való, manapság is Pelle-elemnek számító, páros körzést
is ő mutatta be legkorábban. Nevéhez fűződik a vándorkörzés lovas premierje is. Míg társai a számára azonnal megtanult fogások megszelídítésével nyűglődtek, ő már több lépéssel előbb járt.

A torna látnoka volt.
Technikai újításai nem csak a magyar, hanem a világ tornájának előre vitelében is fontos szerepet játszottak.
Mesterei helyett is gondolkodott.
Az 1930-as években modern edzésekkel készült a magyar válogatott az olimpiára. A tornászok a Werbőczy Gimnáziummal szemben lévő aulában gyakoroltak.

Hétfő, szerda és péntek volt ezen összejövetelek napja. Vasárnap bemutató és a szövetség által fizetett ebéd volt a hab, a hét kemény munkával alapozott tortáján. Ez és az ingyen villamosjegy volt a prémium. Hozzávetőleg e trend uralkodott világszerte.
- Keveset edzünk! - mondta Pelle István. Nem ordította, megállapította.
Nem elégedett meg azzal, hogy ellenfeleit könnyedén legyőzi. (A "megveri" kifejezést nemigen kedvelte!) Messzebbre tekintett és az olimpiai dobogóig látott. Megszervezte, hogy a hét maradék három napján is edzhessen sporttársaival. A keddi, a csütörtöki és a szombati napot is a szerek között, a tornateremben töltötték.
Nehezen megítélhető, de talán a műszabadgyakorlat volt a legerősebb szere. Míg a tornádorok zöme csupán gimnasztikázott, ő már az egykaros kézállást és más erőelemeket vegyített produkciójába.

Elsők között ugrott szaltót és talán elsőként csavarta meg azt. A mai statikus, dinamikus és erőelemeket összekötő torna korát megelőző prófétája volt.
Los Angelesben talajon olimpiai aranyérem lett a megérdemelt jutalma.

Légrádi Szabó Gábor írása

1932. Pelle István lólengés

A bírók jobban odafigyeltek a külföldi tornászok munkájára, többször lepontozták őket. Sőt! Csaltak is. Pelle rontott a lólengés kezdő mozzanatánál, de az akkori szabályok értelmében javíthatott. A pontozásnál azonban kiderült, hogy a másodszorra bemutatott gyakorlat jegyzőkönyve elveszett – állítólag egyik bíró zsebében-, így az első próbálkozás pontozását vették figyelembe. Összetettben ilyen körülmények között is ezüstérmet nyert. Amerikába nem utazott el az európai tornasport elitje, a svájciak közül is csupán egy versenyző állt rajthoz, ám az elfogult pontozás miatt ő is visszalépett a versenyektől. Pelle első aranyérmének megszerzésekor a bírók még nem mérlegeltek, olyan magas pontszámot adtak a magyar a legénynek, hogy már nem tudták a győzelmet elorozni előle.
Már 1896-ban, Athénban is szerepelt az olimpia műsorán a torna és ott volt a tornádorok között két magyar tornádor is. Kakas és Wein azonban helyezetlenül végeztek. Az első magyar éremre 16 évet kellett várni. Az összetett csapat meghatározott szereken versenyszámban Magyarország a második helyen végzett. A stockholmi olimpia előtt öt évvel, 1907. július 26-án született Pelle István. Szegény családból származott, így a kitörésre számára szinte csak a sport területe maradt. Budapesten a 1910-es években már ott szerepelt az iskolák tantervében a gimnasztika. Miután átszenvedte az első világháborút követő forradalmi hullámot, román megszállást és éhezést, a BTC-ben kötött ki. Itt sajátította el a torna és a gimnasztika alapjait.

Sajátos módon, ismert emberként is, hányatott életet élt. Artistaként mutatott be különböző produkciókat. Egyszer magas gyárkémény tetején állt kézen, másszor fejen állva hegedült. Egy időben segédtisztviselőként dolgozva, havi 90 pengő fizetésért caplatott egész nap a városban. No, hiszen ehhez is sportmúltja protezsálta!
Tisztában volt saját, világraszóló tetteinek értékével, csak a világ nem értékelte akkoriban a szóló tetteket. A II. világháború vége felé Berlinben esett orosz fogságba, majd egészen Argentínáig menekült. Itt tanított a helyi testnevelési

főiskolán és dolgozott a tornászválogatottnál is. Harmadik felesége mellett elsajátította a cipőfelsőrész-készítés rejtelmeit, idős korában ezzel egészítette ki jövedelmét. Másik kétszeres olimpiai bajnok férfi tornászunk találkozott vele. Pelle István.

„Ekkor már nagyon idős volt, de igazi úriemberként viselkedett! – mondta Magyar Zoltán.

Pelle első magyar bajnoki címét 1925-ben nyerte. Három olimpián versenyezhetett, indult 1928-ban is. Már Amszterdamban a legeredményesebb magyar volt, legjobb eredményét a korlát 17. helye jelentette.
1930-ban világbajnok lett nyújtón, Luxemburgban az akkori maximális pontszámmal nyert. Sokoldalúságát ez is bizonyította, természetesen a Los Angeles-i összetett ezüstje mellett.

Forradalmian új edzésmunkája mellett maradt energiája a jogi doktorátus megszerzésére is. Tudatos, akaratos versenyző volt a tornacsarnokon kívül is. De, vissza Los Angelesbe! A magyar tornászok idegei a verseny végére felmondták a szolgálatot. A gyűrű második fordulójától a részrehajló pontozás miatt visszaléptek. Pellét, miután durván lepontozták, korláton ezüstérmet nyert, a már begyűjtött műszabadgyakorlat (ma talaj), aranyérme és összetett ezüstérme mellett.
Negyedik érmét, egyben második aranyát végül a lólengés döntője hozta meg. Olyan kivitelezésű és anyagerősségű gyakorlatot mutatott be, melyet a pontozói rosszindulat sem tudott elértéktelenítve alávetni. Olasz és amerikai vetélytársa előtt Pelle István immáron másodszor lett olimpiai bajnok Los Angelesben.Pellét és társait itthon nagy ünneplés fogadta a Keleti pályaudvaron. A Névtelen Magyar Katona Sírjához vonultak, ahol a kétszeres bajnok helyezett el koszorút. Horthy Miklós a IV. osztályú polgári kereszttel tüntette ki, a tornaszövetség pedig a Szövetség Nagy Aranyérmét adományozta neki.

Szerény sportember maradt, még baráti körét sem váltotta le. Mégis, tisztában volt vele mit ért el, és ő mit ér. Személyes kihallgatást kért az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyulától, mert elégedetlen volt jutalmazásával.

- Én már teljesítettem a hazáért, de a haza nem teljesít értem! - mondta. Ekkor vetették elé az éhen haláshoz sok, az élethez kevés 90 pengős alamizsnaállást.
35-szörös magyar bajnok. Tornasportunk első világ-, és olimpiai bajnoka. A mai napig legeredményesebb férfi tornászunk kettő-kettő olimpiai arany- és ezüstérmével. Begyűjtött további két negyedik és egy-egy ötödik, valamint hatodik helyezést is. 1986. április nyolcadikán, Buenos Airesben hunyt el ő, a magyar tornasport első halhatatlanja.