Keresés eredménye - Szőke Katalin

Szőke Kati kétszeres olimpiai bajnok uszónő. A nagyszerű technikával, hihetetlen könnyedséggel úszó bajnoknô Helsinkiben alig 17 évesen nyerte a 100 méteres gyorsuszás bajnokságát, és tagja volt a fantasztikus világrekorddal gyôztes 4x100 méteres magyar gyorsváltónak. . Két évvel késôbb Torinóban az Európoa-bajnokságon ismételt, de Melbourne-ben az elôfutamból nem jutott tovább. Résztvett azon az amerikai körúton, amelyet a Sport Illustrated a magyar olimpikonok számára rendezett, s annak végeztével nem tért haza. Los Angelesben telepedett le, azóta is ott él.
Második férje, Domján Árpád, aki válogatott vízilabdázóból lett, sikeres vállalkozó. Édesapja Homonnai Márton a kétszeres olimpiai bajnok vizilabdázó, édesanyja Szôke Katalin ismert úszónô volt. Többizben látogatott haza, 2002-ben részt vett a Helsinkiben aratott diadal ötven éves jubileumán rendezett magyar olimpikonok kirándulásán. 
 

Az aranyérmek története

Kolozsi (Antal) Ildikó írása

1952. Szőke Katalin 100m gyors

Tízezer szempár nézett értetlenül. Félórán belül harmadszor. Negyedszer is fog, de az már csak a ráadás. Kijutott az izgalomból versenyzőnek, szurkolónak egyaránt. Szóval, volt már minden. Csak döntő nem. Gyorsúszás, ami lassan, nagyon lassan kezdődik…

Első meglepetés: a női 100 méteres finálé huszonöt perccel később veszi kezdetét. Kényszermegoldásról van szó, egy technikai hiba miatt a felhevült nézők lesznek szívesek magukat lehűteni és még fél óráig a műugrásban gyönyörködni. Hogy a bemelegítésen már túlesett úszók mit kezdjenek a hidegtől és a tétlenségtől elgémberedő izmaikkal, nem tájékoztat a hangosbemondó. A lányok egyre idegesebbek.  Az izgalomtól és a világosságtól éjjel nem tudtak aludni. Helsinkiben járunk, ahol ekkortájt egybefolynak a napszakok. A magyar küldöttség nem az olimpiai faluban, hanem a „nyugati fertőzéstől távol”, Otaniemiben, a szocialista eszmékkel felvirágozott táborban szenvedi át a fehér éjszakákat. Az ablakokon nincs redőny, nincs sötétítő. Hogyisne, még valami olyasmi történne az apró szobákban, amiről a versenyzők mellé rendelt jó hallású és árgus szemű „bádigárdok” lemaradnának. Egyszer szunyókáltak el egy pillanatra, s mi történt ez alatt? A kis, csendes Novák Éva megszökött egy órácskára, aztán suttyomban férjhez ment valami kapitalistához. Hogy számolnak majd el ezzel a világbéke élharcosának, a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtársnak?

Második meglepetés: az illetékesek a rajt után huszonöt méterrel veszik észre, hogy valaki áll a 2-es rajtkövön. Nem ragadt be. A többiek ugrottak ki. Vissza az egész. Most már mindenki ideges. Leszámítva az acélidegzetűt a kettesen. Nincs még tizenhét, de áll a rajtkövön, mint a cövek. Fura sapkával a fején, még szám is van rajta. Mintha egy vízilabdázótól csente volna el. Felbecsülhetetlen értékű ereklye az, a papától kapta, aki túl van két olimpiai aranyon és az Óperenciás tengeren. Talán soha nem látja viszont, de ez nem változtat az érzésein. Még akkor sem, ha már nem viselheti a nevét. Csak az elenyésző és felszínes emlékképek halványulnak el. Neki van mit felidéznie. Például az uszodát, ahol az életük zajlott. A mama is a vízben nőtt fel, hátúszó bajnok volt. Ő pedig igazi „sportbébi” lett, mondhatni a medencében született. A mama gondoskodott arról, hogy védetten nőjön fel, nívós, nagypolgári életet biztosított neki. Remek ízlése volt, az úszótársak tőle tanulták meg, hogy az egyes évszakokhoz, időjáráshoz, milyen színű, szabású ruha illik. Az első karcsapásokat még a mama felügyelte, de hamar kiderült, hogy az anyai érzések elnyomják az edzői szigort, ezért váltani kellett. Sosem volt egy szorgalmas típus, szerencsére a tehetségével ellensúlyozni tudta ezt. Azt mondták, akár még olimpiai bajnok is lehet belőle. Olyan távolinak tűnt, most meg karnyújtásnyira van tőle. Igaz, nem tartozik az esélyesek közé. De azoknak a vállán láthatóan ott terpeszkedik a teher. A holland Termeulen a fő favorit, láthatóan zaklatott. Ő ugrott ki a rajtnál, s magával rántotta a többieket. Még Temes Juditot is, aki az előfutamban olimpiai csúccsal győzött. „Tojás” nagyon izgulékony, ő sem aludt semmit az éjjel, ráadásul a huszonöt perces késés is kiborította, mert másképp időzítette a bemelegítést. Véletlenek… Hmmm... Az a bizonyos malom, ami rendületlenül hajtja a vizet a 2-es rajtkő felé.

Harmadik meglepetés: második rajt, elkészülni, kész,… megállás! Temes Judit derékig érő haja láthatóan is derékig ér. Elszakadt a sapkája. Rajki Béla edző bevet mindent, hangot, mimikát, nemzetközi tekintélyt. El ne indítsák a mezőnyt Tojás nélkül! A Helsinkiben debütáló szovjet csapat szabadnapos tagjai is a „béketábort” erősítő magyar versenyzőkért szurkolnak az uszodában. Ők eszmélnek fel a leghamarabb. Még mielőtt teljes lenne a zűrzavar, az egyik pólós bedobja a sapkáját a se élő, se holt Temes Juditnak. Nem, nem. Ez nem történhet meg vele. Megígértették, hogy Rákosi Mátyásnak aranyat hoz. Ezt illik betartani, mint ahogy mindig, mindenki, mindent betart. Tanácsválasztás van, repesszünk egy világcsúcsot, Rákosi születésnapját ünnepeljük, örvendeztessük meg egy váltórekorddal. Győzelem és csúcsok, verejtékes ajándékok, amit rendre meg is kaptak az elvtársak. Már ketten állnak a rajtnál pólós sapkában. Az egyiknek tombolnak az idegei, a másik most már egyre jobban érzi, hogy ebből érem is lehet. Temes nagyon belehúz, 50 méternél még majdnem testhosszal vezet, de jön a holland és jön az acélidegzetű a kettesről. Tizenöt méter van hátra, hajrázni kezdenek, leszámítva Temes Juditot, aki alig tudja kiemelni a karját a vízből.

Ráadás: olimpiai bajnok Szőke Katalin, Magyarország, 1:06.8;

Még nincs tizenhét, hát fel sem fogja, hogy mi történt. Csak boldog és nevet, és nevet. Ahogy szokott. Ő a magyar küldöttség egyik kedvence. Mert szép, csinos, szeret élni és könnyen megtalálja az utat a szívekhez. Talán lepereg előtte a múlt, mert tudja, hogy ettől kezdve minden megváltozik. De a jövőt nem látja. Hogy még egyszer szól majd neki és váltótársainak a Himnusz ezen az olimpián, nyer két Eb-t, felállít két országos, illetve tizenkét váltócsúcsot. És nem jön haza Melbourne-ből, hanem Kaliforniában telepedik le. Idén tölti be hetvenedik életévét. A kis Szőke Kati. A szerencse gyermeke. Akivel nem ígértettek aranyat, de hozta. Akinek megadatott, hogy lubickoljon a medencében és az élet sodorta hullámok közt is. Sellőként, pólós sapkában…

Jocha Károly  írása

1952. női 4x100m gyorsváltó

Valamikor, réges-régen, az 50-es években a bőség zavarával küzdött a magyar úszósport (is). A női 4x100 méteres gyorsúszó-váltó helyeiért bizony legalább hét komoly aspiráns (Littomeritzky Mária, Novák Éva, Székely Éva, Szőke Kató, vagyis a négy „alapember” mellé bejelentkezett Novák Ilonka, Gyenge Valéria és Tujder-Temes Judit is) küzdhetett eséllyel. Végül Rajki Béla szövetségi kapitány a Novák Ilonka, Novák Éva, Temes Judit, Szőke Kató, Littomeritzky Mária „ötösfogatnak” szavazott bizalmat, így ebben a számban ők indulhattak a helsinki olimpián.

A váltó az előfutamban Littomeritzky, Novák Ilonka, Novák Éva, Szőke Kató összeállításban indult, s harcolta ki a döntőbeli helyet. Ott viszont Littomeritzkyt Temes Judit váltotta, így a Novák Ilonka, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató kvartett úszott, s szerzett úgy aranyérmet, hogy a tizenegy úszószám vetélkedései során egyedül ők tudtak új világcsúcsot felállítani.

Az eltelt ötvenhárom év nem múlt nyomtalanul: Novák Éva 2005  nyarán, hosszas betegség után örökre elment, Szőke Kató pedig már sokkal korábban térfelet cserélt: 1956 óta Amerikában él. A 70. születésnapját 2005. augusztus 17-én ünnepelt hölgyet rendkívül nehéz elérni: e sorok írója néhány mondat reményében nem kevesebb, mint ötvenkét alkalommal hívta a kaliforniai lakás számát.

- A legnagyobb sportélményeim a helsinki olimpián születtek – említette a kétszeres aranyérmes egykori úszónő. – Mint a magyar delegáció legfiatalabb tagja, élveztem az életet, talán természetes, hogy én voltam a magyar delegáció kedvence, s ráadásul a sikereknek is maradéktalanul örülhettem.

Szőke Kató édesapja Homonnai Márton, a kétszeres olimpiai bajnok (1932, 1936) pólós volt. Kató a szülők válását követően vette fel édesanyja nevét. Apját azonban továbbra is rajongásig szerette. Olyannyira, hogy még a helsinki döntőben is a tőle örökölt, kettes számú pólós sapkában úszott! Édesapja Argentínába távozott, leánya az Egyesült Államokat választotta.

- Melbourne-ben teljesen váratlanul ért az amerikai utazás lehetősége, s huszonegy évesen ki áll ellen ilyen kísértésnek? Azóta is ott élek férjemmel és fiammal; a kintiek közül leginkább Gyenge Valival vagyok jó kapcsolatban. A Magyar Olimpiai Bizottságnak örökké hálás maradok, amiért megszervezte 2002-ben az olimpia 50. évfordulója alkalmából a Helsinkibe tett emlékezetes utazást. 

Szőke Katóról köztudott, hogy Amerikában mozgalmas éveket élt meg, miközben a hazaiakkal laza kapcsolatot tart. Hasonló a helyzet Littomeritzky Mária esetében is, csak ő itthon ápolgatja a régi baráti szálakat.

- Én már Londonban is ott voltam, de ott még csak az ötödik helyre futotta erőnkből – emlékezett „Lito”, aki pályafutását követően évtizedekig a BVSC keménykezű edzőjeként volt közismert. – Azután egyre jobbak lettünk, 1951-ben, Moszkvában, a világcsúcsot úszott váltóban én is szerepeltem, mégsem tudtam bennmaradni a kezdő négyesben. Akkoriban ugyanis szinte minden hétvégén volt valamilyen verseny, s mi ezeken szívesen részt is vettünk. Az ott elért eredmények azután szinte automatikusan rangsoroltak bennünket. Végül örültem, hogy legalább első tartalékként én is ott lehetek a finn fővárosban, ahol az előfutamban úszhattam is. Azután jött a döntő, a hatalmas fölénnyel megnyert váltó, amely sikerrel a hátunk mögött kihallgatást kértünk Hegyi Gyulától, a küldöttség vezetőjétől. Elpanaszoltuk, hogy az egyszínű, sötét, darócszerű anyagból készült fürdőruhákban (amelyek alá 1948-ban még kötelezően fecskét is fel kellett venni!), a kulcscsontunk mindig kisebesedett. Gyula bácsi megszánt bennünket, s a győzelmek jutalmaként valamennyien vehettünk egy-egy, jó minőségű dresszt.

Littomeritzky Mária azt is elmesélte, hogy a sportban akkor is megtörténtek váratlan, technikai jellegű balesetek is, amelyek azután felettébb kínos szituációkat eredményeztek. A női 100 méteres gyorsúszás döntőjében például az előfutamban legjobb idővel (1:05.5 perc) olimpiai csúcsot elért Temes Juditnak elszakadt a sapkája. A Nemzetközi Úszó Szövetségben (FINA) kivételes tekintélynek örvendő Rajki Béla közbelépésére addig nem rajtoltatták el a döntő mezőnyét, amíg nem szereztek Temesnek új sapkát.

S ezzel már dr. Temes Judit térfelére került a képzeletbeli labda. Az eredetileg kórboncnok doktornőről tudni illik, hogy csaknem 70 éves korában szerezte meg második diplomáját, a jogi doktorit azért, hogy az egészségügy területén, munkajogi kérdésekben is hasznosíthassa felkészültségét, rátermettségét.  

- Rajki egy rendkívül tehetséges és sokoldalú ember volt – állapította meg, akár egy diagnózist Temes Judit. - Helsinki előtt már három éve az ő, szakaszokra osztott edzésterve alapján készültünk, egyre jobb eredményekkel. Mondhatom, kimondottan szerencsés embernek tartom magamat azért, mert személyesen Béla bácsi lehetett az edzőm. Ezzel cseppet sem akarom csökkenteni a többi szakember – elsősorban Sárosi Imre és Hunyadfy István – munkájának értékét. Rajki egyébként lélektani alapon is válogatott. Novák Ilonkát tette az első úszónak, mert ha netán hátrányt is hozott volna, másodikként bennem tökéletesen megbízott. Korábban például egy magyar-holland csapattalálkozón több mint tíz méteres hátrányt hoztam be… Emlékszem, nem jó előjelekkel készültem, mert szobatársam, a vívó Kovácsné Nyári Magda hisztisen jött haza, s egész este azon hangoskodott: miért is adta le az asszót Elek Ilonának, aki azután mégsem lett olimpiai bajnok! Ezek után kétszeresen vigyáztam, nehogy valami baj legyen. A váltásnál csak akkor ugrottam a vízbe, amikor Novák Ilonka már állt a falnál. Így is vagy 3-4 méternyi előnnyel indítottam Novák Évát, aki ezt legalább nyolc méterre növelte, hogy azután Szőke Kató legalább tizenkettőre gyarapítsa azt a végső célba csapásig.

Temes Judit azt is elmondta, mivel 1:06.1 perces csapatátlagra voltak képesek, így reálisan számolgatva is biztosra vették a végső győzelmet. A fölényes első helyet az sem zavarta, hogy – szerinte – többféle ellentét is feszült a váltó tagjai között…

- Valamennyien másfélék voltunk, még a Novák-lányok között is adódtak alkalmi feszültségek. Én viszonylag Novák Évával voltam a legjobb kapcsolatban. Talán azért is alakulhatott ez így, mert mindketten praktizáló orvosok voltunk, így a tennivalóink, a gondjaink hasonló észjárást fejlesztettek ki bennünk.

Temes Judit azt is elmondta, ha egészséges lesz, akkor sem biztos, hogy el tud majd menni a 2006 novemberében esedékes, melbourne-i, ötven éves jubileumi találkozóra.

- Van két kutyám, egy macskám és két teknősbékám, az elhelyezésük nem kis gondot okoz. Ha sikerül megoldanom a felügyeletüket arra az időre, akkor előfordulhat, hogy ott leszek. Ha nem, akkor itthon maradok.

Novák Ilonka érthetően visszafogott hangulatban fogadta érdeklődésemet annak ellenére is, hogy mindenki tudta: Éva húga gyógyíthatatlan betegség következtében, hosszú szenvedés után halt meg.    

- Életében is tudta mindenki: Éva csodálatos úszó volt, s ráadásul kivételes ember is – erősítette meg a köztudott tényeket. – Ha valaki többféle úszásnemben volt átlagon felüli, az leginkább gyorson és háton fordult elő. Ő viszont gyorson és mellen is abszolút világklasszis volt, hiszen Helsinkiben a váltóarany mellett 200 mellen és 400 gyorson is második tudott lenni! A Helsinkiben, teljes titoktartás közepette, a belga nagykövetségen megkötött házasságának történetét már nagyon sokan ismerik, miként az is köztudott: mennyi szenvedésen, megpróbáltatáson ment keresztül, amíg végül követhette férjét Belgiumba. Ám a hazáját sosem tagadta meg, sőt! A kilencvenes évektől – miután özvegy lett – egyre gyakrabban jött haza és mind hosszabb időt töltött itthon. Olyannyira, hogy többet volt Magyarországon, mint Belgiumban!     

Novák Ilonka arra is emlékeztetett, hogy férje, Popper Imre írta az ő edzésterveit, de ebből egyetlen edzővel sem adódtak problémáik. Később évtizedeken át a Magyar Úszó Szövetség alelnöke volt, az Európai Úszó Szövetségnek (LEN) pedig húsz évig az elnökségi tagja, aki ebben a minőségében az úszószakágat vezette.