Keresés eredménye - Zombori Ödön (Zanich, Janicsek)

Zombori Ödön bírkózó, 1989. november 29-én, 84. életévében távozott az élôk sorából. A MAC alacsony termetû, légsúlyú bírkózója már az amsterdami olimpián szônyegre lépett, és kötöttfogásban ötödik lett. Los Angelesben szabadfogásban ezüst érmet nyert, és azt - társához Kárpáti Károlyhoz hasonlóan - Berlinben aranyra váltotta. Sikerét barátainak köszönheti, hiszen ôk adták össze részvételének költségeit. Így jutott ki a német fôvárosba. A hallatlanul erôs, technikás, kötött és szabadfogásban egyaránt eredményes sportember sikeres pályafutását az Európa-bajnokságokon kiharcolt három arany, valamint egy-egy ezüst és bronzérem is bizonyítja. Az Elektromos Mûvekben óraleolvasóként dolgozott, de a második világháború után B-listázták. Egyetlen "bûne" az volt, hogy a törvénytelenül feloszlatott Magyar Athleticai Club színeiben versenyzett. Az állástalan olimpiai bajnok elkeseredésében külföldre távozott. Argentínában a válogatott edzôje lett. A Melbourne-i olimpián ô vezette a Dél-Amerikai ország bírkózó-csapatát, majd Los Angelesben telepedett le. A honvágy mind jobban gyötörte, és 37 esztendô után hazaindult. A repülôgépen rosszul lett, elvesztette eszméletét, majd négy évet zavarodott elmével élt a János Kórházban.

Az aranyérem története

Deák Zsigmond írása 

1936. Zombori Ödön szabadfogás, légsúly

Mielőtt egyetlen sort leírtam volna, elzarándokoltam Zombori Ödön tölgyfájához a Hűvösvölgybe. Kíváncsiságból, no meg ihletet meríteni. Kellemetlen, a hely nevéhez illően hűvös eső szemetelt, a felhők szinte ültek a budai hegyeken. Nem volt könnyű megtalálni az 1936-os olimpiai bajnoki címért kapott egykori facsemetét, amit az aranyérmes birkózó Berlinből hazatérve elültetett a helyi ferences rendház kertjébe. A területet azóta átparcellázták, de egyáltalán nem kacsalábon forgó paloták kedvéért. A Fővárosi Levéltár egyik részlege található itt, régi, leromlott állapotú villák és korábbi kiszolgáló épületeik, no meg egy igen impozáns fedetlen körtemplom. Az ősparkszerű, kevéssé gondozott környezetben akad elég tölgyfa, de Zomborié nincs meg elsőre. Az ott lakók egyike, egy hölgy nem tud segíteni, viszont a szomszédban egy úriember igen. Visszairányít oda, ahol már jártunk az előbb, s tényleg, az egyik kertben, a kerítésen túl, egy fa derekán ott a szinte olvashatatlanságig kopott és sötétedett emléktábla: „Ezt a fát Zombori Ödön ültette...”
Zombori, aki eredetileg Janicsek Ödönként látta meg a napvilágot egy Somogy megyei kis faluban, Szentán, azon belül is Újmajor pusztán 1906. szeptember 16-án. A települést akkoriban körülbelül ezren lakták. Bár fejlődésnek indult, megélhetést nem mindenkinek nyújtott, így Janicsekék Budapestre költöztek. A Zomborira magyarosító Ödön itt kezdett el birkózni 18 évesen, mégpedig a legendás MAC, a Magyar Athlétikai Club színeiben. Ezt az egyesületet - főképpen a későbbiek során - a felső tízezer szinte zárt, elitklubjának titulálták, Zombori a példa rá, hogy ez még véletlenül sem igaz. A vidékről érkezett, szegény sorsú fiatalember 1924 és 1944 között húsz évet sportolt az „arisztokraták” között, miközben az Elektromos Művek tisztviselőjeként egyszerű díjbeszedőként dolgozott.
Tehetsége hamar megmutatkozott a birkózószőnyegen, hiszen egy évvel a kezdés után már ifjúsági bajnok lett kötöttfogásban. Az 1928-as amszterdami olimpián 5. helyen végzett, 1932-ben, Los Angelesben ezüst-, négy év múlva Berlinben pedig már aranyérmet szerzett. Váltogatta a fogásnemeket és a súlycsoportokat, érdekesség, hogy Los Angeles-i második helyét 56 kg-ban szabadfogásban érte el, de egy kategóriával feljebb (61 kg) kötöttfogásban is elindult és 6. lett. Nyert három Eb-t (1928, 1931, 1933), szintén háromszoros magyar bajnok, kétszer csapatban is első, 22-szeres válogatott.
Legnagyobb sikerét, berlini diadalát szabadfogásban, a légsúlyúak (58 kg) között aratta. Első ellenfele az Európa-bajnok olasz Nizzola volt, akit pontozással 2-1-re vert. Ezután viszont 3-0-ra kikapott a svéd Tuvessontól, így Cakirilidze ellen tussal kellett nyerni. Az ötödik percben kétvállra került a török, majd a belga Laporte is, sőt, Zombori az éremért a hazai szőnyeg előnyét élvező német Herbertet is tusolta. Már éjfél is elmúlt, amikor utolsó mérkőzésére került sor az amerikai Flood ellen. A döntő pillanatokról a Sporthírlap 1936. augusztus 5-i számát idézzük: „Flood átforgatja Zomboryt (sic!), aki átfordul az amerikai fején, Flood kerül alulra, Zombory behúzza a karját, pillanatra lezárja őt a lábával. Az egyik pontozóbíró felemeli karját! A vezetőbíró sípol, leállítja őket, megkérdezi a pontozóbírót. Tuss! 13:40 mp küzdelem után avatjuk a második magyar olimpiai győztest!” Bizony a másodikat, hiszen Berlinben Kárpáti Károly után, Zombori mellett Lőrincz Márton is a dobogó legfelső fokára állhatott.”
Apropó, dobogó! Megér egy történelmi esszét az a fénykép, amelyen Zombori Ödön áll középen a tölgyfacsemetét fogva, előtte Herbert fehér, német egyenruhában előrelendíti a karját, mögötte Flood sötét amerikai uniformisban tiszteleg. Így érintette meg a háború előszele a magyar sportolót, de az utószele sokkal inkább felkapta és messze is röpítette hazájától. 1946-ban betiltották a MAC-ot, őt minden alap nélkül B-listázták, így kénytelen volt emigrálni. Prágán és Párizson át jutott el Buenos Airesbe, ahol az argentin szabadfogású válogatott edzője lett. Az 1956-os melbourne-i olimpia után (ahol ő vezette a dél-amerikai „karfiolfülűeket”) az Egyesült Államokba ment tovább. Los Angelesben telepedett le, edzősködés helyett, szakirányú diploma híján villanyhegesztőként dolgozott.
A szíve régóta hazahúzta, kinti családja viszont ezt nem nagyon értékelte. Zombori közel nyolcvan évesen, 1985 augusztusában, minden ellenkezés dacára nekiindult. Ráadásul a régi MAC-osok találkozóját az ausztriai Mörbischben rendezték, közel Magyarországhoz. S ekkor jött a hihetetlen sorstragédia: az idős sportember az óceánt átszelő repülőúton elkezdett félrebeszélni, kiderült, hogy agyvérzést kapott. Bécsből mentőautó szállította Budapestre, de már soha sem jött rendbe; több mint négy évet vegetált a János kórház idegosztályán, 1989. december 7-én bekövetkezett haláláig.

Tényleg így kellett történnie? Maradjunk abban a hitben, hogy Zombori Ödön, a 26. magyar olimpiai bajnoki cím tulajdonosa nem szomorkodott, nem szomorkodhatott sorsán. Az emlékét őrző terebélyes tölgy ott áll a hűvösvölgyi kis mellékutcában, két lehullott makk pedig azóta a polcomon pihen. A gyermekeim találták Zombori fája alatt.

Glendale