Sydney 2000 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

A mesehős ugyan hetet ütött egy csapásra, a magyar sportolók teljesítménye a sydneyi zárónapon azonban annál mesésebb volt: négy olimpiai bajnokságot nyertek legjobbjaink. Kolonics György a kenu egyesben, míg kettesben a kenus Pulai, Novák, kajakban a Kammerer, Storcz páros, és velük szinte egy időben a vízilabda-válogatott legyőzte az oroszokat a döntőben. Ezzel a magyar sport beállította saját, Londonban felállított, majd Helsinkiben és Melbourne-ben megismételt rekordját. 1948. augusztus 13-án Gerevich Aladár, Csik Tibor, Papp László és Pataki Ferenc, 1952. augusztus 2-án Gyenge Vali, a vízilabda- és a labdarúgó-válogatott, valamint – ismét – Papp László nyert olimpiai bajnoki címet, míg 1956. december 5-én Keleti Ágnes triplája mellé letette a maga aranyát a kardcsapat is.

A legjobb és a legnagyobb

Sydney minden idők legnagyobb olimpiáját rendezte meg – szólt Juan Antonio Samaranchnak, a NOB elnökének értékelő mondata a pazar záróünnepélyen. Ezt az Olimpiai Stadiont utoljára is zsúfolásig megtöltő 110 ezer néző, valamint a belváros kikötői negyedében, a csodás Darling Harbourban, illetve a több más pontján elhelyezett óriás kivetítők környékén legalább egymillió sportbarát tombolva ünnepelte meg, és a világ is egyértelműen elfogadta a 2001 nyarán posztjától végleg búcsúzó elnök értékelését. Pedig a rendező város feladata igazán nem volt egyszerű. Az új sportágak, a triatlon és a tékvandó műsorba iktatásával, a női sportolók lehetőségeinek jelentős kibővítésével (kerékpárban, öttusában, sportlövészetben, súlyemelésben, vízilabdában) már háromszáz bajnoki címért folytak a minden korábbinál magasabb színvonalú, éles küzdelmek. A hölgyek az egyéni sportágak közül már csak a birkózásból és az ökölvívásból maradtak ki, és így az olimpiai szereplőknek már a 38,3 százaléka tartozott a szebbik nemhez.

Varázslatos létesítmények

A rekordszámú sportoló varázslatos létesítményekben mérhette össze tudását. Az Olimpiai Parkban található létesítményekhez, az Olimpiai Stadionhoz, illetve a körülötte épült csarnokokhoz, pályákhoz hasonló még soha sehol nem várta az ötkarikás szereplőket. A parkot átszelő széles, közel két kilométeres sugárúton több tízezres tömeg hömpölygött. Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt, hiszen nemcsak a nagy stadionban volt telt ház az atlétikai versenyek tíz délelőttjén és estéjén, hanem az öttusa úszószámát is tizenhatezren szurkolták végig, holott a 24 szereplő viadalának három futama alig félórát vett igénybe, de rekordnagyságú nézősereget vonzottak például a vívás döntői is a Convention Centre négyes számú kiállítási csarnokában.

Az ausztrál kormány, továbbá az új-dél-walesi tartomány és maga a város, egyes adatok szerint, közel hatmilliárd ausztrál dollárt költött az új létesítményekre, az olimpiai falura és a szükséges infrastrukturális beruházásokra, ám a szakértők véleménye szerint ez a hatalmas összeg négy-öt év alatt megtérül, hiszen az olimpia sikere Ausztráliát a figyelem középpontjába állította. Sydney mágnesként vonzza mind a turistákat, mind pedig a különböző nemzetközi rendezvények özönét; a Darling Harbourban lévő Convention Centre – az olimpián a súlyemelőversenyeknek otthont adó – auditóriumát három évre előre lefoglalták különféle nemzetközi konferenciákra és találkozókra.

Mindenkinek jó napot!

A játék igazi sikerét a felejthetetlen olimpiai hangulat alapozta meg. A sportolóknak naponta legalább húsz alkalommal kívántak minden jót, kellemes napot, sok sikert, a sajtófaluban a reggelihez érkező újságírókat „Legyen nagy napod!"-falragaszok várták. Kedves, barátságos, előzékeny és mindig derűs önkéntesek álltak az olimpia szolgálatában, némelyiküknek csak az volt a feladata, hogy a sajtóközpont előtt köszöntse az érkezőket, mások a tenisz- vagy röplabdamérkőzéseken használt, magas játékvezetői székekből irányítva igyekeztek zökkenőmentessé tenni a nagyszámú nézősereg mozgását, közlekedését. Nagyszerűen megszervezett gépezet tagjaként mindenki pontosan tudta a feladatát, azt hatalmas buzgalommal és szeretettel látta el, márpedig 47 ezer önkéntes dolgozott anyagi ellenszolgáltatás nélkül, kizárólag Sydney és az olimpia sikeréért.

Sosem látott pólós fölény

Minden idők legnagyobb olimpiáján a magyar csapat becsülettel helytállt. Egyesek szerint a már emlegetett utolsó nap, még inkább a kajakosok páratlan sikere mentette meg a magyar sportot, amely azonban összesen tizenegy sportágban szerzett érmet Sydneyben, és persze a kajak-kenu válogatott is a magyar küldöttség része volt, s nem az égből érkezett mentőangyalként. Különböző olimpiák előtt jósoltak már kajakosainknak négy-öt aranyat is, de míg olykor – mint Tokióból, Münchenből vagy Montrealból – bajnoki cím nélkül tértek haza, most kijött a lépés, és még csak nem is minden esély vált valóra, amit természetesen nem szemrehányásként említünk meg, hanem a sportág hatalmas erejének bizonyságaként.

Az óvatos esélylatolgatások szerint az olimpiákon a remények ötven százaléka válik valóra, és ez most is nagyjából így történt. Az olyan biztos esélyesek, mint a csodálatos hajrával nyerő Kovács Ági, a világelső magyar női párbajtőr képviseletében a négy évvel korábban befutónak gondolt, most fantasztikus napot produkáló Nagy Tímea, vagy a gyűrű királyává koronázott Csollány Szilveszter – célba értek. Mindez a női párbajtőrcsapatnak, a szintúgy világbajnok Vereckei Ákosnak vagy az Eb-győztes Gécsek Tibornak ezúttal, sajnos, nem sikerült.

Külön fejezetet érdemel az olimpiai elsőséget huszonnégy hosszú év után visszahódító vízilabda-válogatott. Az első helyért vívott döntőben az oroszok ellen aratták szívet-lelket melengető diadalukat, felejthetetlen gólokkal, pazar játékkal és sosem látott fölénnyel nyertek.

A kvalifikáció útján

Így végül ha az érmek számát tekintve nem is sikerült elérni a kitűzött célt, a nyolc arany a legderűlátóbb várakozásokat is felülmúlta. Már az eredmények, a szereplés legelső elemzése is felvetette egy hosszabb távra szóló alapelv tisztázásának igényét. Mindenekelőtt tudomásul kellett venni az idők változását... Az olimpiai játékokra való kiutazásról korábban hazai szempontok alapján lehetett dönteni, s az érem- és pontszerzésre esélyes versenyzők mellett – menedzselési szándékkal – tehetségesnek tartott fiatalok is bekerültek a küldöttségbe. Sydneybe már végképp nem lehetett eljutni szubjektív megítélés alapján, hanem világbajnokságokon, kvalifikációs versenysorozaton elért helyezéssel, nevezési

szintek teljesítésével kinek-kinek meg kellett szereznie a részvétel jogát. A Magyar Olimpiai Bizottság az elnökség javaslatára azt az elvet fogadta el, hogy aki becsületes küzdelemben kiharcolja a kvótát, aki teljesíti a nemzetközihez képest a hazai szövetségek által nemritkán szigorúbb szinteket, azokat nevezik az olimpiai versenyre, mind a nyári, mind a téli játékokra. Ez annál inkább is érvényesülhet, mert az olimpiai faluban díjtalan az ellátás, hozzájárulnak az utazási költségekhez is, vagyis a részvétel nem jelent különösebben nagy kiadást, az előzetes versenyeken való kötelező indulás összehasonlíthatatlanul többe kerül.

A nemzetek nem hivatalos rangsorának és az éremtáblázatnak a tanulmányozása során az vált nyilvánvalóvá, hogy Nyugat-Európa megszilárdította helyét a versengő országok élcsoportjában. Vonatkozik ez a franciákra (38 érem, abból 13 arany; Atlantában 37, 15), az olaszokra (34, 13 – Atlantában 35, 13), a legjobbak sorába léptek a hollandok (25, 12 – Atlantában 19, 4) és a britek (28, 11 – Atlantában 15, 1). A nemzetközi elemzés szerint mindezt nagymértékű állami támogatással és központosított vezetéssel érték el, és ez mindenképpen figyelemre méltó.

A nyolcvanas években a politika két olimpián, Moszkvában, majd Los Angelesben is keresztezte a sport útjait. Szöulban még akadtak hiányzók, de Barcelonában és Atlantában ismét teljes volt az olimpiai család részvétele. Sydneyben a sport már meg is előzte a politikát... Az elválasztott két Korea sportolói közösen vonultak fel az ünnepélyes megnyitón, és a NOB az önállóság felé még csak lépegető Kelet-Timor legjobbjainak is megadta az olimpiai szereplés lehetőségét.

A versenyeket 29 sportág: asztalitenisz (4), atlétika (46), baseball (1), birkózás (16), cselgáncs (14), evezés (14), gyeplabdázás (2), íjászat (4), kajak-kenu (16), kerékpározás (18), kézilabdázás (2), kosárlabdázás (2), labdarúgás (2), lovaglás (6), ökölvívás (12), öttusa (2), röplabdázás (4), softball (1), sportlövészet (17), súlyemelés (15), tékvandó (8), tenisz (4), tollaslabdázás (5), torna-ritmikus sportgimnasztika-gumiasztal (14+2+2), triatlon (2), úszás-műugrás-szinkronúszás (32+8+2), vitorlázás (11), vívás (10) és vízilabdázás (2), összesen 300 versenyszámában 199 ország 6839 férfi és 4245 nôi, összesen 11084 versenyzôjének részvételével rendezték meg.

Magyarországot 20 sportág: asztalitenisz (2), atlétika (23), birkózás (8), cselgáncs (6), evezés (2), kajak-kenu (12), kerékpározás (2), kézilabdázás (1), ökölvívás (3), öttusa (2), sportlövészet (8), súlyemelés (7), tékvandó (1), tenisz (4), torna-ritmikus sport-gimnasztika (10+1), triatlon (2), úszás-műugrás–szinkronúszás (24+3+1), vitorlázás (5), vívás (9) és vízilabdázás (1), összesen 138 versenyszámában 109 férfi és 69 nôi, összesen 178 versenyzô képviselte a XXVII. Nyári Olimpiai Játékokon.