Los Angeles 1984 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

Az év elején, még Szarajevó előtt, Marat Gramov, a szovjet sport vezetője népes küldöttség élén Los Angelesben járt. Hazatérve nyilatkozata szerint „megtalálta a közös nyelvet az olimpia szervezőivel". Több, addig még vitás kérdésben, mint a szovjet versenyzők utaztatása, elszállásolása, edzéslehetősége, a szovjet különgépek leszállási engedélye, szovjet hajók kikötése ügyében megállapodást írtak alá. Ezt a Fehér Ház először érvénytelenítette, végül mégis elfogadta. Egy bizonyos Oleg Jermeskin olimpiai attaséként történő akkreditálásába azonban nem egyeztek bele. Igaz, ezt, mivel Jermeskin ügynöki múltja egyértelmûen lelepleződött, már korábban Moszkva tudomására hozták. A Kreml azonban ragaszkodott Jermeskin személyéhez, tartós kiküldetésének engedélyezéséhez. Ez csak élezte az ellentéteket. Hozzájárult mindehhez Gromiko külügyminiszter sértődése. A Kreml szürke eminenciása, a későbbi államfő különgépe nem kapott leszállási engedélyt az Egyesült Államokban. Több, más nézeteltérése is támadt a Fehér Házzal, jórészt a személyét ért sérelmek is közrejátszottak a bojkott elrendelésében. Amit ráadásul azzal a téves ideológiával támasztottak alá, hogy az olimpia által biztosnak vélt kudarca Reagan számára kedvezőtlenül befolyásolja majd az őszi elnökválasztás eredményét.

Osztottuk a Szovjetunió aggodalmát...

Moszkva ezért különféle mondvacsinált tiltakozásokba kezdett. A tiltakozásokra a rendezők hiába adtak kielégítő magyarázatot. Próbálták a rágalmak élét venni azzal, hogy bizonyára csak félreértésről van szó, Moszkva mégis sorra szólította fel a szocialista országok nemzeti olimpiai bizottságait figyelmeztető ülések megtartására. Így azután április 16-án a Magyar Olimpiai Bizottság is „elítélt minden olyan törekvést, amelyek a Szovjetunió és más szocialista országok sportolói ellen irányulnak". Az ülést követő bizalmas jellegû sajtóbeszélgetésen azt is közölték, hogy Moszkva a végső döntés előtt még konzultál a szocialista országok sportvezetőivel. Több más esethez hasonlóan ezt a szavukat is megszegték. Május 8-án újabb előzetes jelzés nélkül a bojkott mellett döntöttek Moszkvában. Azzal az indokolatlan magyarázattal, hogy „a jelenlegi helyzet nem teszi lehetővé a szovjet sportolók részvételét".
Megállapították, hogy „a szovjet sportolók részvétele az olimpián nem lehetséges. Ha másként cselekednének, akkor az egyet jelentene az amerikai hatóságok és a játékok szervezői olimpiaellenes tevékenységének jóváhagyásával". A Fehér Ház és a szervezők biztonsági intézkedéseit ezzel szemben még csak közlésre sem méltatták. A gondos cenzúrának köszönhetően a magyar sportkedvelők sem értesülhettek arról, hogy a nyári játékok idején Los Angelesben 18000 főt számláló biztonsági személyzet dolgozik majd, s őrködik a versenyzők, a kísérők, a hivatalos személyek és nem utolsósorban a médiumok képviselőinek biztonságán. Az olimpia teljes, 552 millió dolláros előzetes költségvetéséből mintegy 150 milliót terveztek a biztonságra fordítani. S ez nemcsak afféle terv volt. A szovjet döntés után egyébként várható volt, hogy ha a szocialista országok közül csaknem utolsóként is, de a Magyar Olimpiai Bizottság – egyetlen tartózkodó szavazattal, ami egyébként a kézilabda-szövetség fegyelmi bizottságának egyik akkori tagja nevéhez fûződik – is kimondja az akkori legjobbak „halálos ítéletét". A távolmaradást azzal a minden tényt nélkülöző állítással kényszerítették a testületre, hogy a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé a magyar részvételt. A MOB osztja a Szovjetunió és más szocialista országok aggodalmát, és szolidaritást vállal döntésükkel.

Főbb áldozatok: Kolczonay, Gáspár, Guczoghy, Stefanek, Kotroczó

A távolmaradás kimondását követően a TASZSZ, a hivatalos moszkvai hírügynökség nyilatkozatot adott ki: a Szovjetunió döntése semmiképpen nem jelent választ az amerikaiak moszkvai bojkottjára. Az akkori szabályzat szerint a július 28-án kezdődő játékok előtt 50 nappal, június 2-án volt a nevezési zárlat, tehát még lett volna mód és idő az álláspont megváltoztatására. Samaranch fáradhatatlanul járta a világot, Ronald Reagan amerikai elnökkel is többször tárgyalt. Egy ízben még az a javaslat is felmerült, hogy Reagan hívja meg Csernyenkót az ünnepélyes megnyitóra, méghozzá a díszpáholyba! Schulz külügyminiszter azonban megvétózta a tervet. Talán neki volt igaza. Samaranch ugyanis hiába utazott Moszkvába. Korábbi kapcsolatait felhasználva sem tudta elérni, hogy Csernyenko fogadja, csak alacsonyabb szintû tárgyalópartnere akadt. A döntés érvényben maradt.
Ezzel számtalan kiváló magyar sportembert, mint többek között a birkózó Gáspár Tamást, a tornász Guczoghy Györgyöt, a vívó Stefanek Gertrúdot és Kolczonay Ernőt, a sportlövő Kotroczó Lászlónét, a cselgáncsozó Nagysolymosi Sándort, no és a Szöulban ugyan némi vigaszt kapott Fábián László öttusázót (is) megfosztottak élete céljának elérésétől. Hosszú évek szorgalmas munkája veszett kárba, még csak lehetőségük sem nyílt az olimpiai részvételre. Kárpótlásként egyébként az olimpia előtt és után afféle Barátság-versenyeket rendeztek, ahol a győztesek az olimpiai jutalmaknak megfelelő összeget, egy Zsiguli árát, mintegy százezer forintot kaptak. De a pénz nem boldogított senkit, hiszen legalább kétszáz magyar sportolót tiltottak el az olimpiai részvétel csodálatos, életre szóló élményétől, varázsától!...

Megnyitó hollywoodi stílusban

Az ünnepélyes megnyitón Los Angelesben minden idők rekordjaként, a NOB statisztikája szerint 140 ország sportolói vonultak fel, és a 6797 induló is csúcsot jelentett. Moszkvai utasításra 15 ország maradt távol. Az olimpia az Egyesült Államok sportjának diadalútját hozta: a nagyszerûen felkészült amerikai versenyzők 83 arany-, 61 ezüst- és 30 bronzérmükkel valóságos népünnepéllyé változtatták a sportversenyeket. Maga a show-mûsorral felért megnyitóünnepség is népünnepélyt varázsolt a Coliseum hatalmas arénájába. David Wolper világhírû rendező Hollywood minden vívmányát és trükkjét bevetette a nyolcvanötezer boldog jegytulajdonos szemtanú és a televízió több mint kétmilliárd nézőjének ámulatba ejtésére. A NASA-tól kölcsönzött robotember a szó igazi értelmében valahonnan az égből szállt le a dísztribün elé, ahol Ronald Reagan golyóálló üvegfal mögül nyitotta meg a játékokat, 84 kék frakkos 84 kék zongorán játszotta Gershwin Kék rapszódiáját. A küzdőtéren az Államok fejlődésének, a többi között a Kelet–Nyugat vasútvonal építésének, az iparosításnak történelmi mozzanatait elevenítették fel. Majd jött a Ford autóshow és Gina Hemphill, a legendás Jesse Owens egyik unokája is megérkezett a fáklyával, amellyel végül Rafer Johnson lobbantotta fel a kandeláber lángját.

A románok húsz aranya

A versenyeken olyan fényes csillagok ragyogtak, mint Carl Lewis, aki négy győzelmével beállította a feledhetetlen Jesse Owens berlini rekordját. Feltûnt az újabb, immár amerikai Károlyi-tanítvány, Mary Lou Retton személyében, de tündökölt a gátfutó Ed Moses is, aki magabiztosan, papír nélkül kezdte mondani a stadionban az egymondatos eskü szövegét, de majdnem belesült. Az angol tízpróbás Daley Thompson teljesítménye is örökké emlékezetes marad. Jó néhány sportágban erősen érződött a keleti blokk versenyzőinek távolmaradása. Az olimpia nagy győztesei közé tartoztak viszont a románok. Részvételük érdekes ellentmondást tükrözött, hiszen a hírhedt Ceausescu diktatúrája volt a legkeményebb, mégis ő utasította vissza egyedül a Moszkvából elrendelt bojkottot. Így végül az amerikai közönség fergeteges ünneplése közepette húsz olimpiai bajnokságot nyertek, míg korábbi tíz olimpiai részvételük alkalmával csupán huszonnyolc aranyat szereztek.

Peter Ueberroth, a rendezésre alakult magántársaság ügyvezetője mindenképpen új utakat nyitott. Igaz, az 1932-es játékokra épített Coliseumot csak korszerûsítették, több létesítmény, mint az uszoda, erősen kifogásolható volt, azaz takarékos olimpiát rendeztek, kevés új létesítményt építettek. Így azután a jelentős, 288 millió dolláros televíziós bevételekből, valamint a belépők árából, a szponzorok támogatásából, az eladott fáklyafutásból gazdaságos, 240 millió dollár haszonnal járó olimpiát rendeztek. Ueberroth ezzel bátorította az újabb házigazdákat. Így amíg 1984-re egyedül Los Angeles jelentkezett, s '88-ra is csak két város pályázott, addig '92-re már hat versengett a rendezés jogáért. Igaz, ehhez a NOB változása is nagymértékben hozzájárult, hiszen Juan Antonio Samaranch kezdeményezésére megnyíltak a kapuk a profik előtt, az olimpia a legjobbak versenye lett, Los Angelesben már a teniszezők is sikerrel mutatkoztak be, bemutató keretében...

A versenyeket 22 sportág: atlétika (41), birkózás (20), cselgáncs (8), evezés (14), gyeplabdázás (2), íjászat (2), kajak-kenu (12), kerékpározás (8), kézilabdázás (2), kosárlabdázás (2), labdarúgás (1), lovaglás (6), ökölvívás (12), öttusa (2), röplabdázás (2), sportlövészet (11), súlyemelés (10), torna-ritmikus sport-gimnasztika (14+1), úszás-mûugrás-szinkronúszás (29+4+2), vitorlázás (7), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 221 versenyszámában 140 ország 5230 férfi és 1567 női, összesen 6797 versenyzőjének részvételével rendezték meg.

Bemutatót teniszben, szörfben és baseballban tartottak.

MAGYARORSZÁG politikai okok miatt nem vett részt a XXIII. Nyári Olimpiai Játékokon.