Moszkva 1980 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

A szocialistának nevezett világhatalom fővárosában rendezett első olimpiát bojkott fenyegette. Jimmy Carter amerikai elnök akciója azonban csak a sportot, a versenyzőket sújtotta. Az olimpiát 81 ország részvételével megrendezték. Moszkva – a jogos bírálatok ellenére – méltó házigazdája volt az olimpiának. A magyar sportot rekordlétszámú csapat képviselte, de a sportkedvelőket több csalódás is érte.

Carter hajthatatlan maradt

Moszkva másodszori próbálkozásra ért célba. Amíg ugyanis 1970-ben, Amszterdamban a szavazás során még lemaradt Montreal mögött, addig 1974 októberében, a NOB Bécsben tartott 75. ülésén már a szovjet fővárosra esett a választás. Moszkva ezúttal biztosan, 39:20 arányban előzte meg egyetlen riválisát, Los Angelest. A szovjet fővárosban óriási készülődés kezdődött. A város átrendeződött, a repülőtér korszerûsítésétől kezdve több pazar létesítmény, nagy sportcsarnok, uszoda, kerékpárospálya építésén át egészen addig, hogy az előkészületek irányítását Ignatyij Novikov miniszterelnök-helyettesre bízták.

Alig fél évvel a játékok előtt azonban váratlan fordulat történt. A szovjet csapatok 1979. december 26-án bevonultak Afganisztánba. Carter elnök számos ellenlépése – egyebek között a gabonaszállítások leállítása – mellett azt a fenyegetést is közölte, hogy ha a Kreml február 20-áig nem vonja vissza csapatait, akkor a moszkvai olimpia bojkottjára szólítja fel a szabad világot. A csapatokat nem vonták vissza, s Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a Lake Placidban folyó téli olimpia során tartott NOB-ülésen kihívó hozzászólásával a testület ellen is éles támadást intézett.

A bojkott visszavonása érdekében elkeseredett harc indult. Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága, az USOC küldöttséget is menesztett Carter elnökhöz. Az egyik szószóló Anita DeFrantz, a Montrealban bronzérmet nyert evezős nyolcas egykori versenyzője, a NOB későbbi alelnöke (1997–2000) volt. Az elnök azonban hajthatatlan maradt. Az USOC erre kibővített ülést hívott össze, ahol még olyan fenyegetés is elhangzott, hogy azoknak a sportolóknak, akik el kívánnak utazni az olimpiára, bevonják az útlevelét. Hihetetlenül éles szópárbaj alakult ki, végül 1604:797 arányban a bojkott mellett döntöttek. Ezt követően a Fehér Ház rendkívüli nyomást gyakorolt szövetségeseire, hogy ne engedjék el versenyzőiket Moszkvába. Egyes nemzeti olimpiai bizottságok ülésein hajnalba nyúló, szenvedélyes viták folytak a részvétel vagy bojkott ügyében.

Végre húst is lehetett kapni

A Német Olimpiai Bizottság elnöke, Willi Daume például személy szerint a részvétel mellett tört lándzsát, mégis a bonni kormány elhatározása érvényesült. Olyan országokat sikerült a Fehér Háznak távolmaradásra késztetnie, mint a Német Szövetségi Köztársaság és Japán. Más országokban, mint például Nagy-Britanniában, még az amerikai kormánnyal jó kapcsolatban álló „Vaslady", Margareth Thatcher sem tudta megakadályozni a sportolók részvételét. A NOB is kitartott az eredeti színhely mellett, ez azonban semmiképpen sem jelentett egyetértést Moszkva politikájával. Ebben Vance külügyminiszter említett fenyegető beszéde játszott szerepet, valamint s főleg az a tény, hogy a testület ilyen körülmények között is demonstrálni kívánta önállóságát és a napi politikától való függetlenségét. A nemzetközi sportszövetségek is támogatták a NOB következetességét. A NOB végrehajtó bizottsága tavasszal Lausanne-ba invitálta a szövetségek vezetőit, akik kitartottak az eredeti helyszín, azaz Moszkva mellett.

A bojkott végső soron nem érte el célját. Az olimpiát végül 42 ország bojkottálta, de így is 81 ország vett részt a versenyeken. Az indulók száma alig lépte túl az ötezret (5217, ebből 4092 férfi és 1125 nő sportoló szerepelt). Az ünnepélyes megnyitón sem vonult fel minden részt vevő küldöttség, s 16 ország csak az olimpiai ötkarikás zászlóval és az olimpiai himnusszal köszöntötte győztes versenyzőit. Magát a Luzsnyiki stadiont az ünnepélyes megnyitó előtt és az azt követő napokban tankok, páncélozott jármûvek, fegyveresek vették körül.

A Luzsnyiki stadionba tartó nézőket több ízben megmotozták. Az egész városban hihetetlen biztonsági intézkedéseket vezettek be. Moszkvában csak az állandó lakosok tartózkodhattak, „idegeneket" autóval sem engedtek be. A moszkvaiak azonban a kellemetlenségek ellenére is örültek az olimpiának, hiszen a játékok ideje alatt megteltek az üzletek kirakatai és polcai. Sok iparcikkhez, húshoz, halhoz, különféle finomságokhoz lehetett hozzájutni, amit különben csak zárt üzletekben, magas pártfunkcionáriusok számára árultak. Az olimpiai falubeli elhelyezésre, ellátásra, a közlekedésre, az egész olimpia szervezésére, lebonyolítására nem lehetett panasz. Olyan „apróságok", hogy például a korábbi játékokkal szemben Moszkvában egyetlen pozitív doppingesetet sem lepleztek le, vagy hogy a kalapácsvető Szedih győztes dobásánál nyilvánvalóan kilépett, de a versenybíró nem vette észre, nem sokat számítottak. A mérhető sportágakban 36 világ-, 39 Európa- és 74 olimpiai rekordot jegyeztek fel. Így végső soron a NOB a szovjet politikát „zavarkeltőnek" minősítette ugyan, de egyben azt is megállapította, hogy a játékokat méltóképpen rendezték meg.

A két brit nagy harca

A Luzsnyiki stadionban lezajlott atlétikai versenyek két sztárja, Seb Coe és Steve Ovett, a két kiváló brit futó sokáig emlékezetes harcot vívott. Érdekesség, hogy Coe, aki inkább a 800 métert tartotta kedvenc számának, rossz taktikát választott, s kénytelen volt átengedni a győzelmet honfitársának. Az 1500 métert viszont korábban Ovett kedvelte jobban, de ezen a távon Coe lett az olimpiai bajnok. A rokonszenves világrekorder győzelmét ötkarikás zászló és olimpiai himnusz köszöntötte. Ám a lelátón szép számmal helyet foglaló brit szurkolók énekelni kezdték himnuszukat. Allan Wells, a klasszikus 100 m-es síkfutás brit győztese is ironikusan nyilatkozott: ,,Akkor lettem volna igazán boldog, ha a brit zászlót vonják fel, és a mi himnuszunkat játsszák el!..." A montreali atlétikai bajnokok közül különben csak a már említett kalapácsvető Jurij Szedih és Waldemar Cierpinski (keletnémet maratoni futó) tudta megismételni négy évvel korábbi győzelmét. Az erősen foghíjas mezőnyök ellenére is akadtak még kiemelkedő atléták, mint például a két olasz, Pietro Mennea, a 200 m-es síkfutás világrekordere és Sara Simeoni, a kiváló magasugrónő. Az olimpia legsikeresebb versenyzője Alekszandr Gyityatyin, a kiváló tornász volt, aki három aranya mellé még négy ezüstöt és egy bronzot is nyert. A Proszpekt Mirán, a Béke sugárúton épült pazar uszoda hősének a leningrádi Vlagyimir Szalnyikov bizonyult, aki az 1500 m-es gyorsúszásban áttörte a 15 perces álomhatárt, és még további két arannyal gyarapította éremgyûjteményét.

Károlyi Béla tanítványát, Nadia Comanecit ugyan már jobban szemmel tartották a pontozók, de újabb két első és két második helyet szerzett. A vívócsarnokban a franciák arattak négy elsőséggel, a Stockholmban letelepedett Rerrich Béla egyik tanítványa, a párbajtőrvívó Johan Harmenberg is elcsípett egy aranyat. Teofilo Stevenson pedig beállította Papp Laci rekordját, harmadik olimpiáján sem talált legyőzőre. A kubai ökölvívók különben további öt súlycsoportban szerezték meg a bajnoki címet. Az országok nem hivatalos pontversenyében a házigazdák (80 arany, 69 ezüst, 46 bronz – 195 érem) és a keletnémetek (47 arany, 37 ezüst, 42 bronz – 126 érem) kiemelkedtek, hiszen a harmadik helyezett bolgároknak „csak" 41 érem (8 arany, 16 ezüst és 17 bronz) jutott.

Remekeltek a birkózók

A magyar sport 7 aranyat, 10 ezüstöt és 15 bronzot, tehát 32 érmet szerzett. Az érmek számára nem lehetett panasz, hiszen versenyzőink korábban csak Helsinkiből (42) és Münchenből (35) hoztak haza többet, s ugyanannyit nyertek, mint Mexikóban (32). Ám 1968-ban lényegesen kedvezőbb volt az aranyak aránya. Moszkva egy tekintetben mégis rekordot hozott a magyar sport számára. Nevezetesen 263 sportoló indult, több, mint Münchenben (232) és később Barcelonában (217) vagy Berlinben (216). Sőt, még egy másik rekord is fûződik a magyar szerepléshez, hiszen Wladár Sándor, a 17 éves hátúszó volt a legfiatalabb férfi bajnok. Az első aranyat a sportlövő Varga Károly nyerte, a kisöbû sportpuska 60 lövéses fekvő versenyben. Kiválóan szerepeltek a birkózók. A csapatot már Hegedûs Csaba, a századik magyar bajnoki cím nyertese vezette. Kocsis Ferenc (kötöttfogás 74 kg) és Növényi Norbert (90 kg) elsősége mellett további három ezüstöt és két bronzot sikerült hazahozni a szovjet fővárosból. Baczakó Péter a magyar súlyemelősport második olimpiai bajnokságát nyerte. A lólengés királya, Magyar Zoltán újabb szenzációs gyakorlattal tartotta meg Montrealban megszerzett elsőségét. Kenu kettesben 500 m-en Foltán–Vaskuti lett az első. A korábban olyan sikeres vívók kénytelenek voltak kevésbé csillogó érmekkel megelégedni (a párbajtőrvívó Kolczonay Ernő és Maros Magda második lett). A magyar sport végül is a vártnál gyengébben szerepelt a csonka olimpián.

Samaranch felkészült a hatalom átvételére

A versenyek mellett a NOB tisztújítását is nagy érdeklődés előzte meg. A lényeges reformokat végrehajtó, s szabályzatokból az amatőr elnevezést törlő és ezzel komoly változásoknak utat nyitó Lord Killanin helyét Juan Antonio Samaranch foglalta el az elnöki székben. Már az első körben megkapta a megválasztásához szükséges többséget. Willi Daume, a nyugatnémet csapat távolmaradása után nem lehetett komoly jelölt, Marc Hodler, a Nemzetközi Sí Szövetség svájci elnöke pedig csak az utolsó órákban vállalta a jelölést. Ezzel szemben Samaranch, aki 1980. július 17-én, a hatvanadik születésnapján lett a NOB hetedik, de egyben az első latin elnöke, hosszú időn át készült a ,,hatalom átvételére". A textiliparban és a bankszférában érdekelt üzletember, aki a legnagyobb spanyol bank elnök-vezérigazgatója maradt, a Spanyol Királyság első moszkvai nagykövete lett, és a sportban élenjáró kelet-európai országokkal igyekezett jó kapcsolatokat kialakítani. Más kérdés, hogy később valóban új utakat nyitott az olimpiai mozgalomban, a nyílt játékok fokozatos megteremtésével igazi világeseménnyé fejlesztette az olimpiai játékokat. Már a moszkvai záróünnepélyen nyilvánvaló volt, hogy sok nehézséggel is szembe kell néznie. Carter elnök ugyanis ahhoz sem járult hozzá, hogy az olimpiai zászlót a hagyományoknak megfelelően vegye át a következő helyszín, Los Angeles polgármestere.

A versenyeket 22 sportág: atlétika (38), birkózás (20), cselgáncs (8), evezés (14), gyeplabdázás (2), íjászat (2), kajak-kenu (11), kerékpározás (6), kézilabdázás (2), kosárlabdázás (2), labdarúgás (1), lovaglás (6), ökölvívás (11), öttusa (2), röplabdázás (2), sportlövészet (7), súlyemelés (10), torna (14), úszás-mûugrás (26+4), vitorlázás (6), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 203 versenyszámában 80 ország 4092 férfi és 1125 női, összesen 5217 versenyzőjének részvételével rendezték meg.

MAGYARORSZÁGOT 20 sportág: atlétika (21), birkózás (19), cselgáncs (8), evezés (6), íjászat (2), kajak-kenu (11), kerékpározás (4), kézilabdázás (2), kosárlabdázás (1), lovaglás (4), ökölvívás (9), öttusa (2), röplabdázás (1), sportlövészet (7), súlyemelés (7), torna (14), úszás-mûugrás (17+4), vitorlázás (4), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 152 versenyszámában 182 férfi és 81 női, összesen 263 versenyző képviselte a XXII. Nyári Olimpiai Játékokon.