München 1972 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

„A játékoknak folytatódnia kell!" Az idézett, minden bizonnyal örökké emlékezetes sporttörténeti kijelentést Avery Brundage, a NOB akkor már két évtizede hivatalban volt, 85 éves amerikai elnöke tette a sátortetős olimpiai stadionban, a tizenegy izraeli áldozat gyászszertartásán. A derűs, vidám hangulatban kezdődött, a nácizmus borzalmait feledtető, valóban az új Németországot megtestesítő versenyeket vérbe, majd gyászba fojtotta az izraeli csapat elleni palesztin terrorakció. A játékok azonban folytatódtak, s a müncheni versenyeket a terrorakció ellenére a legnagyobb olimpiák egyikeként őrzik az annalesek.

Taps a kelet-németeknek

A bajor főváros minden tekintetben mintaszerűen, igazi német alapossággal készült. Az új Németország éppen abban a városban akarta feledtetni a nácizmus, a nemzetiszocializmus borzalmait, ahonnan annak idején a hosszú faasztalok mellett szövetkező barnaingesek vedelték a sört, s az ízletes nektártól megrészegedve hirdették az általuk világmegváltónak tartott árja fajelméletet, s ahonnan elindultak a világ meghódítására. Az olimpia első tíz napja során igazán sikerrel bizonyították, hogy ez a Németország már nem az a Németország. Nem csak a város alakult át. Nemcsak az állomás, a Rathaus és a Marienplatz környéki belváros szépült meg, indult meg a korszerű földalatti, várta egyesek szerint betontengernek tartott, de a versenyzők számára nagyszerű kényelmet nyújtó olimpiai falu a több mint hétezer sportolót, hanem a hangulatot is csupa derű, móka, kacagás jellemezte. A megváltozott szellemű, demokratikus és humanista német nép akkor mutatta meg új arcát a világnak, amikor a sátortetős stadion tartánjára léptek a fal túlsó oldaláról érkezett sportolók, a másik, a demokratikusnak hirdetett ország versenyzői, s másodpercnyi nagy csönd után hihetetlen vastaps, fantasztikus ünneplés köszöntötte az egyébként valóban minden elismerést megérdemlő sportembereket.

A béke igazi ünnepe lehetett volna ez az olimpia. A kezdet előtt ugyan 27 afrikai ország bojkottot helyezett kilátásba, de azután a NOB engedett. Rhodesia versenyzőit hazaküldték az olimpiai faluból, és ezzel megmentették a játékokat. A résztvevők létszáma első alkalommal lépte túl a hétezret (7123), közülük először több mint ezren (1058) a gyengébbnek tartott nemhez tartoztak. Az íjászat, a cselgáncs és a kézilabda visszatért, a kajakszlalom bekerült a műsorba, a mexikói program tovább bővült, és a 172 számmal szemben Münchenben már 195 bajnoki címért indultak versenybe a 121 országból érkezett sportemberek.

Szeptember 5., 4 óra 40 perc

München a rövid utak olimpiáját hirdette és valósította meg. Az olimpiai falu, a mai egyetemi városka szomszédságában épült fel a sátortetős olimpiai stadion, az uszoda és néhány fedett csarnok. A nyárias melegben rendezett pazar megnyitót csodálatos versenyek követték, de a szeptember 5-ére virradó hajnalon, 4 óra 40 perckor tragikus események kezdődtek. Öt személy átmászott a falu kerítésén. A feladatát egyre lazábban ellátó őrség hazatérő sportolóknak vélte őket. Pár perc múlva a Connolly utca 31.-ben, a magyarok szálláshelyével átellenben eldördültek az első lövések. Az izraeli sportolók, szakvezetők sikertelenül próbáltak menekülni. Riasztották a rendőrséget, mesterlövészeket rendeltek ki, s megkezdődtek a tárgyalások. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 200 bebörtönzött palesztin szabadságát és szabad elvonulást követelt. Az alkudozás egyre húzódott. Az ultimátum határidejét kétszer meghosszabbították. Az izraeli kormány nem volt hajlandó semmiféle engedményre. Végül látszólagos megegyezés történt. A terroristák késő este túszaikkal a fürstenfeldi katonai repülőtérre mentek, ahol lövöldözés kezdődött. Hans Klein, az olimpia szakállas sajtófőnöke valamivel éjfél után bejelentette, hogy minden túsz megmenekült. Szavait hihetetlen ünneplés fogadta. Másnapra kiderült, hogy a tűzharc során kilenc sportember és mind az öt terrorista életét vesztette. A terrorakciónak összesen tizenegy izraeli olimpikon és szakvezető esett áldozatul. A pozsonyi születésű Teleki József magyar úszóedző, az izraeliek mestere például csak annak köszönhette életét, hogy aznap éjjel éppen nem aludt bent az olimpiai faluban.

A versenyek természetesen aznap szüneteltek. Másnap, az olimpiai stadionban rendezett gyászszertartáson Avery Brundage, a NOB elnöke így beszélt: ,,Meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és a jó szándék eme alapjait. A játékoknak folytatódnia kell!..." S a játékok folytatódtak. A Connolly utca 31. számú ház falán elhelyezett emléktáblán a tizenegy áldozat neve olvasható. Alatta mindig friss virág, az emlékezés virágai...

Az első doppingbotrány

Mark Spitz, a jellegzetes, sűrű bajuszt növesztett, akkor 22 éves amerikai úszó, akinek nagyszülei valamikor az első világháború után a Nyírségből vándoroltak ki az Egyesült Államokba, hét aranyat szerezve lett München rekordere. Már Mexikóban is nagy reményekkel lépett a rajtkőre, de akkor meg kellett elégednie a váltókban szerzett két arannyal, míg a 100 m-es pillangóban a második, 100 m gyorson pedig a harmadik helyre szorult. Münchenben azután kárpótolta magát. Négy számban (100 és 200 m gyors, 100 és 200 m pillangó) úszott világcsúcsot, és a világrekordokkal győztes három váltóban is szerepelt. Diadalát nem tudta igazán élvezni, hiszen a palesztin terrorakció esetleges folytatásától félve valósággal elmenekült Münchenből. A sikeres pályafutása alatt összesen 34 világrekordot felállító úszó Barcelona előtt visszatéréssel próbálkozott, de kísérlete sikertelen volt. Az a kísérlet is sikertelen maradt, hogy Lasse Virénről bebizonyítsák, miszerint a finn hosszútávfutó csak azért tudott duplázni – honfitársa, Hannes Kolehmainen, a csehszlovák Emil Zátopek és a szovjet Vlagyimir Kuc nyomdokaiba lépve – , mert vérdoppingot alkalmazva fokozta teljesítőképeségét, és így győzött öt- és tízezer méteren.

Rick DeMont, a 400 méteres gyorsúszás amerikai nyertese viszont lelepleződött, fennakadt a doppingellenőrzés hálóján. Hiába hivatkozott arra, hogy csak gyerekkori asztmája ellensúlyozására szedett be tiltott szert. Védekezését, mivel előzetesen nem jelezte az orvosság beszedését, nem fogadták el, s visszavették aranyérmét.

Korbut volt a kedvenc

A műsor fénypontját változatlanul az atlétika és az úszás jelentette. Az atléták a 38 szám közül hétben megjavították, ötben beállították a világcsúcsot. Az európai versenyzők remekeltek, Valerij Borzov, az ukrán vágtázó, Klaus Wolfermann, a német gerelyhajító, Ludvik Danek, a cseh diszkoszvető, Wladyslaw Komar, a lengyel súlylökő értékes győzelmet aratott, a keletnémet Wolfgang Nordwig pedig sikerrel törte meg az amerikai rúdugrók 1896 óta tartó győzelmi sorozatát. De Afrika is leadta névjegyét az akadályfutó Kipchoge Keino és a 400 gátas John Akii-Bua szenzációs győzelme révén.

Az uszodában Shane Gould tündökölt Mark Spitz mellett. A szovjet kajak-kenu versenyzők – szinte egyedülálló bravúrral – hat elsőséget szereztek a hét számban. Tornában a férfiaknál a japánok taroltak, a nőknél Ljudmila Turiscseva bizonyult a legjobbnak, de a kedvenc a kis, törékeny Olga Korbut lett. Izgalmasan alakult a kosárlabdadöntő. Az amerikai csapat a korábban lefújt, majd folytatott mérkőzés utolsó másodpercében vesztett, s ezzel az amerikai kosarasok sikersorozata is megszakadt.

Balczónak végre sikerült

A magyar sport sikerrel őrizte meg helyét a nemzetközi élvonalban. A szovjet csapat visszafoglalta Mexikóban elvesztett elsőségét, hiszen 99 érmet (50 arany, 27 ezüst, 22 bronz) és 670 pontot szerezve előzték meg az Egyesült Államokat – 94 érem (33, 31, 30) és 644 pont –, míg a harmadik helyre a Német Demokratikus Köztársaság került 66 éremmel (20, 23, 23) és 481 ponttal. A magyar csapat a Német Szövetségi Köztársaság – 40 érem (13, 11, 16) és 319 pont – mögött az előkelő ötödik helyet foglalta el, 35 érmet (6, 13, 16) és 226 pontot gyűjtve.

A sportkedvelők számára azonban a ,,csupán" hat arany némi csalódást jelentett. Balczó András azonban végre az egyéniben is befutott, Földi Imre két ezüst után a magyar súlyemelők első olimpiai bajnokságát nyerte, Gedó György folytatta a magyar ökölvívás Tokióban megszakadt hagyományait, Hegedűs Csaba a magyar sport századik olimpiai bajnokságát nyerte, dr. Fenyvesi Csaba és a párbajtőrcsapat (Erdős, dr. Fenyvesi, Kulcsár, Osztrics, Schmitt) ismételt Mexikó után. A vívók különben is kitettek magukért, hiszen Bóbis Ildikó, Kamuti Jenő, Marót Péter és a női tőrcsapat második, Kulcsár Győző és a kardcsapat pedig harmadik helyezést szerzett, és így a magyarok vehették át a Nemzetek Nagydíját.

A tizenhárom második helyezés elérésekor olykor csak hajszállal maradtak el a magyarok a várt és remélt győzelemtől. Gondoljunk csak Gyarmati Andreára, az azóta tragikus autóbalesetben elhunyt ökölvívó Kajdi Jánosra vagy Wichmann Tamásra, a balszerencsés kenusra, a veretlen vízilabda-válogatottra vagy a Deme–Rátkai kajak párosra. A sportkedvelők örültek a jó szereplésnek, de azért kicsit elégedetlenek voltak, hiszen mi, magyarok, ha olimpiáról van szó, szinte csak aranyban számolunk...

A versenyeket 22 sportág: atlétika (38), birkózás (20), cselgáncs (6), evezés (7), gyeplabdázás (1), íjászat (2), kajak-kenu (11), kerékpározás (7), kézilabdázás (1), kosárlabdázás (1), labdarúgás (1), lovaglás (6), ökölvívás (11), öttusa (2), röplabdázás (2), sportlövészet (8), súlyemelés (9), torna (14), úszás-műugrás (29+4), vitorlázás (6), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 195 versenyszámában 121 ország 6065 férfi és 1058 női, összesen 7123 versenyzőjének részvételével rendezték meg.

Bemutatót tollaslabdázásban és vízisíelésben tartottak.

MAGYARORSZÁGOT 20 sportág: atlétika (20), birkózás (20), cselgáncs (6), evezés (3), íjászat (2), kajak-kenu (7), kerékpározás (2), kézilabdázás (1), labdarúgás (1), lovaglás (4), ökölvívás (6), öttusa (2), röplabdázás (1), sportlövészet (6), súlyemelés (7), torna (14), úszás (20), vitorlázás (3), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 134 versenyszámban 187 férfi és 45 női, összesen 232 versenyző képviselte a XX. Nyári Olimpiai Játékokon.