1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

München 1972 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

„A játékoknak folytatódnia kell!" Az idézett, minden bizonnyal örökké emlékezetes sporttörténeti kijelentést Avery Brundage, a NOB akkor már két évtizede hivatalban volt, 85 éves amerikai elnöke tette a sátortetős olimpiai stadionban, a tizenegy izraeli áldozat gyászszertartásán. A derűs, vidám hangulatban kezdődött, a nácizmus borzalmait feledtető, valóban az új Németországot megtestesítő versenyeket vérbe, majd gyászba fojtotta az izraeli csapat elleni palesztin terrorakció. A játékok azonban folytatódtak, s a müncheni versenyeket a terrorakció ellenére a legnagyobb olimpiák egyikeként őrzik az annalesek.

Taps a kelet-németeknek

A bajor főváros minden tekintetben mintaszerűen, igazi német alapossággal készült. Az új Németország éppen abban a városban akarta feledtetni a nácizmus, a nemzetiszocializmus borzalmait, ahonnan annak idején a hosszú faasztalok mellett szövetkező barnaingesek vedelték a sört, s az ízletes nektártól megrészegedve hirdették az általuk világmegváltónak tartott árja fajelméletet, s ahonnan elindultak a világ meghódítására. Az olimpia első tíz napja során igazán sikerrel bizonyították, hogy ez a Németország már nem az a Németország. Nem csak a város alakult át. Nemcsak az állomás, a Rathaus és a Marienplatz környéki belváros szépült meg, indult meg a korszerű földalatti, várta egyesek szerint betontengernek tartott, de a versenyzők számára nagyszerű kényelmet nyújtó olimpiai falu a több mint hétezer sportolót, hanem a hangulatot is csupa derű, móka, kacagás jellemezte. A megváltozott szellemű, demokratikus és humanista német nép akkor mutatta meg új arcát a világnak, amikor a sátortetős stadion tartánjára léptek a fal túlsó oldaláról érkezett sportolók, a másik, a demokratikusnak hirdetett ország versenyzői, s másodpercnyi nagy csönd után hihetetlen vastaps, fantasztikus ünneplés köszöntötte az egyébként valóban minden elismerést megérdemlő sportembereket.

A béke igazi ünnepe lehetett volna ez az olimpia. A kezdet előtt ugyan 27 afrikai ország bojkottot helyezett kilátásba, de azután a NOB engedett. Rhodesia versenyzőit hazaküldték az olimpiai faluból, és ezzel megmentették a játékokat. A résztvevők létszáma első alkalommal lépte túl a hétezret (7123), közülük először több mint ezren (1058) a gyengébbnek tartott nemhez tartoztak. Az íjászat, a cselgáncs és a kézilabda visszatért, a kajakszlalom bekerült a műsorba, a mexikói program tovább bővült, és a 172 számmal szemben Münchenben már 195 bajnoki címért indultak versenybe a 121 országból érkezett sportemberek.

Szeptember 5., 4 óra 40 perc

München a rövid utak olimpiáját hirdette és valósította meg. Az olimpiai falu, a mai egyetemi városka szomszédságában épült fel a sátortetős olimpiai stadion, az uszoda és néhány fedett csarnok. A nyárias melegben rendezett pazar megnyitót csodálatos versenyek követték, de a szeptember 5-ére virradó hajnalon, 4 óra 40 perckor tragikus események kezdődtek. Öt személy átmászott a falu kerítésén. A feladatát egyre lazábban ellátó őrség hazatérő sportolóknak vélte őket. Pár perc múlva a Connolly utca 31.-ben, a magyarok szálláshelyével átellenben eldördültek az első lövések. Az izraeli sportolók, szakvezetők sikertelenül próbáltak menekülni. Riasztották a rendőrséget, mesterlövészeket rendeltek ki, s megkezdődtek a tárgyalások. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 200 bebörtönzött palesztin szabadságát és szabad elvonulást követelt. Az alkudozás egyre húzódott. Az ultimátum határidejét kétszer meghosszabbították. Az izraeli kormány nem volt hajlandó semmiféle engedményre. Végül látszólagos megegyezés történt. A terroristák késő este túszaikkal a fürstenfeldi katonai repülőtérre mentek, ahol lövöldözés kezdődött. Hans Klein, az olimpia szakállas sajtófőnöke valamivel éjfél után bejelentette, hogy minden túsz megmenekült. Szavait hihetetlen ünneplés fogadta. Másnapra kiderült, hogy a tűzharc során kilenc sportember és mind az öt terrorista életét vesztette. A terrorakciónak összesen tizenegy izraeli olimpikon és szakvezető esett áldozatul. A pozsonyi születésű Teleki József magyar úszóedző, az izraeliek mestere például csak annak köszönhette életét, hogy aznap éjjel éppen nem aludt bent az olimpiai faluban.

A versenyek természetesen aznap szüneteltek. Másnap, az olimpiai stadionban rendezett gyászszertartáson Avery Brundage, a NOB elnöke így beszélt: ,,Meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és a jó szándék eme alapjait. A játékoknak folytatódnia kell!..." S a játékok folytatódtak. A Connolly utca 31. számú ház falán elhelyezett emléktáblán a tizenegy áldozat neve olvasható. Alatta mindig friss virág, az emlékezés virágai...

Az első doppingbotrány

Mark Spitz, a jellegzetes, sűrű bajuszt növesztett, akkor 22 éves amerikai úszó, akinek nagyszülei valamikor az első világháború után a Nyírségből vándoroltak ki az Egyesült Államokba, hét aranyat szerezve lett München rekordere. Már Mexikóban is nagy reményekkel lépett a rajtkőre, de akkor meg kellett elégednie a váltókban szerzett két arannyal, míg a 100 m-es pillangóban a második, 100 m gyorson pedig a harmadik helyre szorult. Münchenben azután kárpótolta magát. Négy számban (100 és 200 m gyors, 100 és 200 m pillangó) úszott világcsúcsot, és a világrekordokkal győztes három váltóban is szerepelt. Diadalát nem tudta igazán élvezni, hiszen a palesztin terrorakció esetleges folytatásától félve valósággal elmenekült Münchenből. A sikeres pályafutása alatt összesen 34 világrekordot felállító úszó Barcelona előtt visszatéréssel próbálkozott, de kísérlete sikertelen volt. Az a kísérlet is sikertelen maradt, hogy Lasse Virénről bebizonyítsák, miszerint a finn hosszútávfutó csak azért tudott duplázni – honfitársa, Hannes Kolehmainen, a csehszlovák Emil Zátopek és a szovjet Vlagyimir Kuc nyomdokaiba lépve – , mert vérdoppingot alkalmazva fokozta teljesítőképeségét, és így győzött öt- és tízezer méteren.

Rick DeMont, a 400 méteres gyorsúszás amerikai nyertese viszont lelepleződött, fennakadt a doppingellenőrzés hálóján. Hiába hivatkozott arra, hogy csak gyerekkori asztmája ellensúlyozására szedett be tiltott szert. Védekezését, mivel előzetesen nem jelezte az orvosság beszedését, nem fogadták el, s visszavették aranyérmét.

Korbut volt a kedvenc

A műsor fénypontját változatlanul az atlétika és az úszás jelentette. Az atléták a 38 szám közül hétben megjavították, ötben beállították a világcsúcsot. Az európai versenyzők remekeltek, Valerij Borzov, az ukrán vágtázó, Klaus Wolfermann, a német gerelyhajító, Ludvik Danek, a cseh diszkoszvető, Wladyslaw Komar, a lengyel súlylökő értékes győzelmet aratott, a keletnémet Wolfgang Nordwig pedig sikerrel törte meg az amerikai rúdugrók 1896 óta tartó győzelmi sorozatát. De Afrika is leadta névjegyét az akadályfutó Kipchoge Keino és a 400 gátas John Akii-Bua szenzációs győzelme révén.

Az uszodában Shane Gould tündökölt Mark Spitz mellett. A szovjet kajak-kenu versenyzők – szinte egyedülálló bravúrral – hat elsőséget szereztek a hét számban. Tornában a férfiaknál a japánok taroltak, a nőknél Ljudmila Turiscseva bizonyult a legjobbnak, de a kedvenc a kis, törékeny Olga Korbut lett. Izgalmasan alakult a kosárlabdadöntő. Az amerikai csapat a korábban lefújt, majd folytatott mérkőzés utolsó másodpercében vesztett, s ezzel az amerikai kosarasok sikersorozata is megszakadt.

Balczónak végre sikerült

A magyar sport sikerrel őrizte meg helyét a nemzetközi élvonalban. A szovjet csapat visszafoglalta Mexikóban elvesztett elsőségét, hiszen 99 érmet (50 arany, 27 ezüst, 22 bronz) és 670 pontot szerezve előzték meg az Egyesült Államokat – 94 érem (33, 31, 30) és 644 pont –, míg a harmadik helyre a Német Demokratikus Köztársaság került 66 éremmel (20, 23, 23) és 481 ponttal. A magyar csapat a Német Szövetségi Köztársaság – 40 érem (13, 11, 16) és 319 pont – mögött az előkelő ötödik helyet foglalta el, 35 érmet (6, 13, 16) és 226 pontot gyűjtve.

A sportkedvelők számára azonban a ,,csupán" hat arany némi csalódást jelentett. Balczó András azonban végre az egyéniben is befutott, Földi Imre két ezüst után a magyar súlyemelők első olimpiai bajnokságát nyerte, Gedó György folytatta a magyar ökölvívás Tokióban megszakadt hagyományait, Hegedűs Csaba a magyar sport századik olimpiai bajnokságát nyerte, dr. Fenyvesi Csaba és a párbajtőrcsapat (Erdős, dr. Fenyvesi, Kulcsár, Osztrics, Schmitt) ismételt Mexikó után. A vívók különben is kitettek magukért, hiszen Bóbis Ildikó, Kamuti Jenő, Marót Péter és a női tőrcsapat második, Kulcsár Győző és a kardcsapat pedig harmadik helyezést szerzett, és így a magyarok vehették át a Nemzetek Nagydíját.

A tizenhárom második helyezés elérésekor olykor csak hajszállal maradtak el a magyarok a várt és remélt győzelemtől. Gondoljunk csak Gyarmati Andreára, az azóta tragikus autóbalesetben elhunyt ökölvívó Kajdi Jánosra vagy Wichmann Tamásra, a balszerencsés kenusra, a veretlen vízilabda-válogatottra vagy a Deme–Rátkai kajak párosra. A sportkedvelők örültek a jó szereplésnek, de azért kicsit elégedetlenek voltak, hiszen mi, magyarok, ha olimpiáról van szó, szinte csak aranyban számolunk...

A versenyeket 22 sportág: atlétika (38), birkózás (20), cselgáncs (6), evezés (7), gyeplabdázás (1), íjászat (2), kajak-kenu (11), kerékpározás (7), kézilabdázás (1), kosárlabdázás (1), labdarúgás (1), lovaglás (6), ökölvívás (11), öttusa (2), röplabdázás (2), sportlövészet (8), súlyemelés (9), torna (14), úszás-műugrás (29+4), vitorlázás (6), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 195 versenyszámában 121 ország 6065 férfi és 1058 női, összesen 7123 versenyzőjének részvételével rendezték meg.

Bemutatót tollaslabdázásban és vízisíelésben tartottak.

MAGYARORSZÁGOT 20 sportág: atlétika (20), birkózás (20), cselgáncs (6), evezés (3), íjászat (2), kajak-kenu (7), kerékpározás (2), kézilabdázás (1), labdarúgás (1), lovaglás (4), ökölvívás (6), öttusa (2), röplabdázás (1), sportlövészet (6), súlyemelés (7), torna (14), úszás (20), vitorlázás (3), vívás (8) és vízilabdázás (1), összesen 134 versenyszámban 187 férfi és 45 női, összesen 232 versenyző képviselte a XX. Nyári Olimpiai Játékokon.

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


184 158 183

Születésnapok ma

Facebook
Instagram
Rss
YouTube