1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Berlin 1936 beszámoló

Cikk nyomtatása

A Los Angeles-i olimpia után a világ úgy vélekedett, hogy az olimpiai mozgalom a zenitjéhez érkezett, és a fejlődésében aligha nyílnak új távlatok. Berlinben bebizonyosodott, hogy bőven van még lehetőség az előrelépésre. A német főváros az ókori hagyományokkal és a modern civilizáció ragyogó alkotásaival várta a sportolókat, és – első alkalommal – a teljes állami apparátust bekapcsolták a rendezésbe. 1936. augusztus 1-jén harangszó csendült fel Németország fővárosában, amely olimpiai küzdelemre szólított fel. "Die Olympia-Glocke" – hirdették mindenütt a németek a saját újításukat. Volt már ugyanis az olimpiának zászlaja, jelvénye, megszokottá vált a díszlövés, a galambröptetés és sok egyéb látványosság. Legyen hát harangja is az olimpiának. Szép gondolat. Valami azért mégis falsot adott az egésznek. Vajon "kikért szólt a harang"? Felirata szerint a világ ifjúságát szólította "sportos küzdelemre", de valójában ez már "nyitánya" lett a későbbi háborús tusakodásnak.

Egyszer, 1916-ban Berlinben már majdnem volt egy olimpia. Elsöpörte azonban az első világégés. Egy ideig a németek nem is vehettek részt az olimpián. 1932-ben aztán "rehabilitálták" a háborúskodó Németországot. Ugyanabban az évben megkapták a következő olimpia rendezési jogát, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság barcelonai határozata értelmében.

Tölgyfacsemete a bajnokoknak

A hitleristák 1932-ben országos tüntetéseket rendeztek az olimpia ellen, mondván, hogy a sok idegen – "alacsonyabb rendű fajhoz" tartozó – sportoló "megfertőzné" a felsőbbrendű német népet. Alig egy év múlva viszont Hitler és pártja már az olimpia mellett kardoskodott. 1933-ban ugyanis hatalomra kerültek a nácik, és az új pozícióban egyszerre fontos lett nekik – és híveiknek – az olimpia, amely a béke látszatát kelti, és eltereli a figyelmet a fegyverkezésről.

Egy másik újdonsága a berlini olimpiának: az olimpiai fáklyás váltófutás. Alapjában véve ez is szép elképzelés, eltekintve attól, hogy a hitleristáknak különben is mániájuk volt a fáklyás felvonulás. Az olimpiai láng végigfutott Magyarországon is, és az ünnepélyes fogadtatás jó szolgálatot tett az olimpizmus hazai terjedésének. Újítás volt továbbá a precíz rendezőktől, hogy minden olimpiai bajnoknak egy tölgyfacsemetét adtak (az ógörögöknél olajfaágat) azzal a céllal, hogy ültessék el otthon, szülővárosukban. A tíz magyar bajnok tölgyfájából már csak néhány zöldül ki tavaszkor. Kárpáti Károly birkózó olimpiai bajnokunk fáját – amely a háborúban elpusztult – pár éve ültették újra a TF kertjében.

A németek kitettek magukért a rendezésben, a létesítmények terén és a szurkolásban is. A Reichsportfeld, a főstadion 110 ezer néző befogadására volt alkalmas, az építészetileg is remek úszóstadionban 18 ezer, a fedett pályás sportok csarnokában, a Deutschlandhalléban pedig húszezer néző fért el. És állandóan tele is voltak a stadionok, közel ötmillió jegyet adtak el! Ezenkívül az evezősök Grünauban, a vitorlázók Kielben kaptak szállást és pályát. Az olimpiai falu (Los Angeles óta már hagyomány lett) ötezer férőhelyet biztosított a férfi sportolóknak és kísérőknek (a sportolónők külön szállodában laktak).

Ha Hitler két gól, akkor Németh Jamesz négy

Az újdonság erejével hatott az első rádióközvetítés az olimpiáról, sőt kísérleti tévéadást is sugároztak. A mi rádiósaink "tűzkeresztsége" a 100 méteres férfi gyorsúszás döntője lett, a "tűzmester", vagyis a riporter szerepében Pluhár István "lépett fel". Zúgott a "huj, huj, hajrá!", az éteren keresztül országszerte hallották. De zúgott más biztatás is. A berlini olimpia – immár sokadik – különlegessége az volt, hogy itt alakultak először szavalókórusok, és különböző buzdító kiáltásokban szinte külön verseny alakult ki. A magyar csatakiáltás biztosan dobogóra került volna, mert annyira népszerű lett, hogy – ráérő idejükben – más nemzetek szurkolói is harsogták. Az olaszok "Ejje-ejje-alala!", a svédek pedig "Rak-rak-rak-hejje-hejja-hejja!" kiáltást hallattak. Hangerő dolgában persze a németek voltak fölényben: "Ra-ra-ra-Germania!" De többször felhangzott a "Heil, Hitler!" is, s ez bizony már sokaknak nem tetszett. Mint ahogyan az sem nyerte meg a tetszésünket, amikor a hazaiak a Magyarország–Németország vízilabda-mérkőzésen "besegítettek" a magyar szurkolóknak, imigyen: "Pfui, pfui-haira!" Nos, akkor még nem tudták, hogy mi nyerjük végül az aranyérmet. Ez a bizonyos mérkőzés – öldöklő küzdelemben – 2:2-re végződött. Egy derűs történet: a németek a meccs előtt azt híresztelték, hogy a Führer is kijön a mérkőzésre, és ez – úgymond – "két gólt jelent számukra". Mire a magyarok megjegyezték: "Részünkről pedig Németh Jamesz lesz jelen, aki négy gólt jelent a mi számunkra." Az egészből nem lett semmi. Hitler a távollétével tüntetett, Németh Jamesz pedig nem dobott gólt, csak töméntelen kapufát, amit azonban már akkor sem "jegyeztek", így maradt a döntetlen. Másnap viszont a magyarok 5:0-ra verték a franciákat, míg a németek csak 4:1-re a belgákat, így jobb gólaránnyal megőriztük Los Angelesben kivívott első helyünket. Szép volt. Szomorúvá csupán az tette a hangulatot, hogy "Komi bácsi" csak felkészíteni tudta a csapatot Berlinre, elkísérni már nem: meghalt. Méltán őrzi nevét a főváros egyik legszebb fedett uszodája.

Csák Ibolya átröppent

Menjünk ki egy kicsit a vízből a szárazra. Mi történt az atlétikai pályákon? Röviden: sok világcsúcs és még több olimpiai rekord született. Berlin – Los Angeleshez hasonlóan – a csúcsok olimpiája volt. Úgy hullottak nappal a rekordok az augusztusi napfényben, mint éjjel a csillagok. Mindet felsorolni úgysem lehetne, így maradunk egynél, pontosabban egy atlétánál, hiszen nem nehéz a választás: Jesse Owensnél. A név hosszú évtizedek múltán is szépen és ismerősen cseng a fülekben. Csak a legnagyobbakon nem fog az idő. Owens ilyen volt: a sportok királynőjének koronázott királya. És éppen itt, Berlinben ültették trónra. A "koronát" olimpiai aranyérmekből ötvözték. Négy darabból. Ehhez hasonlót csak egy Nurmi nevű atléta vitt végbe – addig.

Mi, magyarok a salakon nem értünk el komolyabb eredményt, atlétáink továbbra is gyengélkedtek, pontosabban a férfiak. Mert női atlétikánk Berlinben fényes diadalra vitte végül a piros-fehér-zöld színeket. Csák Ibolya a női magasugrásban a holtverseny eldöntése közben 162 centimétert ugrott, és ezzel első lett. Pluhár István így mondta el az esetet: "Mikor Csák Ibolya karcsú teste átröppent a 160 cm-es magasság fölött, a stadion egyik részén, a Marathon-kapunál harsányan zengett föl a kiáltás: huj-huj-hajrá! Ebbe a kiáltásba reszketett bele a magyar nézősereg maradék reménye, még élő vágya, hogy a berlini olimpia atlétikai versenyei ne múljanak el magyar siker nélkül. Csák Ibolya nyugodt, hosszú léptekkel megy neki az utolsó kísérletnek, a 162 cm-es magasságnak és átugrotta... Győzött!"

Birkózók, vívók: 3-3 arany!

Birkózósportunk kemény fogásokkal megrázta az "éremfát", csak úgy hullott az arany, egyszerre három! Mert Zombori Ödön, Lőrincz Márton és Kárpáti Károly is első lett súlycsoportjában. Bepótolták az előző olimpiai mulasztásukat... Ökölvívásban is folytattuk a győzelmi sorozatot: most Harangi Imre állhatott fel a dobogó tetejére. A középsúlyú döntőben felsebzett szemhéjjal, szó szerint "véres verejtékkel" vívta ki az aranyérmet.

Ezt a teljesítményt nehéz volt túlszárnyalni a magyar olimpiai csapatnak. Csak a vívóknak sikerült. Ők is három aranyat, egy bronzot és számos jó helyezést értek el. Először is a kard egyéni és a kard csapat. Az lett volna a meglepetés, ha nem így történik. Pedig nem volt könnyű. A csapatdöntőt megint az olaszokkal vívtuk. Az egyéniben most Kabos Endre hányt kardélre mindenkit, és Európa-bajnoki győzelme mellé megszerezte az elérhető legnagyobb sportsikert is. Gerevich itt harmadik. És ez jelzett is valamit, hiszen eddig többnyire úgy volt, hogy aki az előző olimpián harmadik lett, az a következőn első. Ugyanez következett be Gerevich pályafutásában, később aztán Kovács Páléban is, aki most Berlinben még "csak" a csapatot erősítette. Vívásban az igazi meglepetést tulajdonképpen Elek Ilona szolgáltatta. Korabeli feljegyzések szerint az első számú esélyessel vívott asszója közben a gyengébb idegzetűek elhagyták a termet. Ki volt az ellenfél? Helene Mayer, egy Amerikából hazahívott, zsidó származású, német vívónő. Úgy látszik, Hitlerék a győzelem biztos tudatában – átmenetileg – eltekintettek a származástól...

Ordítás, sivítás tölti meg a levegőt...

Az úszósportban most nincsenek kiemelkedő világsztárok, sok jó úszó van együtt minden kontinensről, a legjobbaknak a japánokat tartják. Hogy mégsem lettek egészen sikeresek, ahhoz éppen egy magyar sportember – Csik Ferenc – járult hozzá. Bíztak benne itthon, mert ismerték szorgalmát, sportszerű életmódját. Nagynénje már kijelölte az olimpiai tölgyfa helyét is, mire Csik szerényen ezt írta haza: "Jolán néni rossz helyre akarja a tölgyfacsemetét ültetni, Yusa vagy Arai szebb helyet talál majd! Mindezek ellenére nem vesztettem el a kedvem, sem reményemet..." A remény aztán valósággá is lett. Ez pedig így történt a Pesti Hírlap tudósítója szerint: "Csattan a lövés, utána elemi erővel zúg a csatakiáltás a világ minden nyelvén. Mintha éles késsel hasítaná a vizet a hét úszó. Előrenyúló karok, a vízből felbukkanó arcokat lehet látni. Csik egy vonalban a japánokkal... de Yusa, úgy tűnik, elsőnek fordul... nem, együtt vannak, most Csik a második helyen, innen kezdve csak két fejet látunk az egész versenyből, az uszoda szélén Yusa feje feketéllik, a felénk eső oldalon pedig Csik halad, vele teljesen egy vonalban. Már a külföldiek is kezdik észrevenni, hogy ez a verseny, a többi nem számít. Hetve verseny, a többi nem számít. Hetven méteren együtt... hetvenötön mintha Csik keze előbb volna... a következő tempónál pedig világosan látszik, hajszálnyival előbb... Az uszoda tribünjén felbomlik a rend, mindenki felugrál a padokra. Hirtelen bömbölés, ordítás, sivítás, fütty tölti meg a levegőt, szinte önkívületben kiabál, ugrál mindenki. Vezet, egyre jobban vezet, előretör a magyar fiú. Cik, Cheek! Sik! Tschik! – ordítják a világ minden nyelvén, az amcsik a padokat csapkodják, egymás hátát ütik a hollandok, angolok, kanadaiak, és nem lehet elsorolni, milyen nemzetiségű nézők, versenyzők, újságírók kiabálnak, de mindent túlharsog a magyar tábor hangja: Csiik!" Az úszó ebből semmit sem hall, csak úszik, csapkodja a vizet, tör előre, és egyszer csak megérinti a falat. Alig van fogalma arról, mi is történt. Csiknek végül Bárány István, a nagy előd mondja meg, hogy győzött. Ferinek sokáig szó sem jön ki a száján, aztán mond egy meglepőt: "Nagyon boldog vagyok..." Még a németek is, pedig ez nem jellemző rájuk, ha a győztes nem árja ("vezetésre hivatott északi") sportoló. Mi, magyarok, pedig nem vagyunk azok. Sebaj, ott a vigasz: azért mégsem vagyunk színesek, s már kész is a hamis ideológia, miszerint a fehér faj győzedelmeskedett a sárga japán felett, éljen! Sajnos, ekkor már idehaza is sok újság így adta hírül Csik győzelmét. "Első lett a színesekkel szemben a fehér fajú, az európai, a magyar Csik!"

Aztán – tragikus utójátékként – ennek az ideológiának a szellemében megindított háború ölte meg Csik Ferencet! No, meg: Kabos Endrét, Petschauer Attilát és még sok világhírű sportolónkat. Csik Ferenc katonaorvosként szolgált Sopronban, és 1945 tavaszán – hivatása gyakorlása közben – bombatalálat ölte meg. Pedig unszolták elégszer, hogy meneküljön ő is Nyugatra. A válasza most is olvasható a síremlékén: "Itt élned s halnod kell..."

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


190 165 189
Facebook
Instagram
Rss
YouTube