London 1908 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1904-ben „az Örök Várost", Rómát bízta meg a következő játékok megrendezésével, de az olasz főváros a társadalmi bajok (gazdasági válság, terrorizmus) és a természeti csapások (pl. a Vezúv kitörése) miatt visszalépett a rendezéstől. Talán nem meglepő, az első jelentkező „beugró" Athén volt, de Coubertin most már félt az elgörögösödéstől (joggal), és Londonra bízta a játékokat. Anglia egyébként – mint a modern versenysport szülőhazája – megérdemelte volna már régen az olimpiát, ám saját magukat tartották távol az olimpiáktól az angolok, féltve sportbeli hegemóniájukat. Az 1906-os rendkívüli olimpián részt vett Edward angol király is, aki nem csupán szerette a sportot, hanem űzte is: gyakori látogatója volt a vívótermeknek. Az ősi hellén olimpiák szele megcsapta a királyt, és lelkes híve lett a coubertini eszmének, így amikor „kiadóvá" vált az 1908-as olimpia, London rögtön jelentkezett.

Nyári olimpia, korcsolyázással

A britek kitettek magukért: alig tíz hónap alatt az akkori világ legkorszerűbb sportkomplexumát építették fel a király által adományozott Shepard's Bush területén. Megfordult a sorrend: eddig a világkiállításokat szolgálta az olimpia, most viszont az angolok azt találták ki, hogy – a költségek fedezésére – az olimpiai játékok érdekében rendezzenek kiállítást (nem világkiállítást, csupán francia–angol „kirakodóvásárt"). Ez már jobban bevált, és tényleg szolgálta az olimpizmust, bár emiatt ez az olimpia is több hónapig tartott. De az biztos, hogy a hosszú időtartam sem vette el a londoniak kedvét a versenyektől, amelyek a játékok végéig a közönség érdeklődésének középpontjában álltak. Megállapíthatjuk, hogy az első igazi újkori olimpia, amely méltó keretet adott az eredeti eszmének (sportszerűség, tömeges részvétel, alkalmas stadion, korrekt program és rendezés) Londonban zajlott le 1908-ban.

A műsor érdekessége, hogy „téli sportok" is szerepeltek a versenyek között. A NOB 1894-ben összeállított „kívánatos sportágak jegyzékében" ugyan már feltűnt a korcsolyázás, de csak itt, Londonban került programba az angolok pompásan felépített jégpalotájában. Természetesen szerepelt a rögbi a listán, mint angol „találmány", és sok egyéb újítással álltak elő a házigazdák.

Fuchst még a király is meghívta

A magyar küldöttség – ami az addigi legnépesebb volt – a British Museum mellett lakott; a 25 kilométerre levő stadiont földalattival érték el. Az első héten egyetlen sikerünk az ünnepélyes megnyitón volt: tetszett a közönségnek búzavirágkék egyenruhánk és a hímzett címerrel díszített szalmakalapunk, bár „úgy egyébként nem ösmertek bennünket" – ahogy a Sport Világ írta anno. De a második etapban azután már kezdték „ösmerni" a magyarokat, különösen a vívókat. A Monarchia hadügyminisztériumának mesterkedése miatt ugyan legjobbjaink – a katonatisztek – még most sem vehettek részt a küzdelemben, de a magyar kardforgatók így is fegyverük hegyére tűzték összes ellenfelüket. Győzött a kardcsapat, és páratlan fölényünk volt az egyéni döntőben: a hat kardozóból öt magyar volt! A „háziversenyt" Fuchs Jenő dr. nyerte, aki ezzel elindította a magyar sport legnagyszerűbb sikersorozatát. Azt már csak a „családtagok" tudják, hogy VII. Edward király, mint vívó, meghívta dr. Fuchs Jenőt Marienbadba, egy zártkörű udvari estélyre, ahol az előkelő vendégeknek bemutathatta „kardvívóművészetét", és nagy tetszést aratott.

A hazai sportsajtó ezt írta a diadalmas szereplésről: „Győztünk! A vívók! A sportnak művészi fajtájában elsők vagyunk az elsők között! Július 23-ik napján szállt fel először a győzelmi árbocra magyar nemzetünk dicsőséges lobogója. A versenyek tizedik napján. Nekünk: az utolsó órában..."

Azután volt még egy hírlapi tudósítás: „mint lapzárta után értesülünk, Weisz Richárd a nehézsúlyú olimpiai bajnokságban legyőzte az orosz Petrovot, s megszerezve a régen várt első helyet, ezzel újabb babérlevelet font győzelmi koszorúnkba".

Weisz győzelmével megszereztük – egy olimpián először – a harmadik aranyérmünket. Egyébként a birkózók kitettek magukért. Payr Hugó két súlycsoportban is (93 kg és 100 kg) negyedik helyen végzett, majd kiváló birkózásáért külön dicséretet (special merit) kapott.

Fűről nem tudtak dobni

Úszóinknál még mindig Halmay Zoltán volt a főszereplő és a 4 x 200-as gyorsváltó. Mindkettőtől aranyérmet várt a hazai közönség és a szakma is, de ezüst lett belőle. Daniels megint visszavágott Halmaynak az 1904-es vereségért, a váltóban pedig teljesen elfáradt Halmay, így elveszett a tetemes előnyünk az utolsó 200 méteren, maradt az amúgy dicséretes második hely.

Atlétáinktól is sokat vártunk, végül egy ezüstéremre futotta, pontosabban „ugrotta", hiszen Somodi István dr. lett második hármas holtversenyben, 188 centivel új, országos csúcsot ért el. Dobóink szintén az érdeklődés középpontjában álltak, joggal, hiszen olyan nevek fémjelezték ezt a versenyszámot, mint a világcsúcstartóként is nyilvántartott Kóczán Mór, vagy a MAC kitűnőségei, a Mudin fivérek. A salakos kidobóhelyhez szokott atlétákat az esőtől feláztatott csúszós fűről dobatták, ezért mélyen tudásuk alatt szerepelve egy sovány hatodik helyet szereztek csupán. Az úgynevezett olimpiai váltófutásban (200-200-400-800 méter) viszont – az eső ellenére – derekasan helytálltunk, és a harmadik helyen értünk célba.

A versenyeket 22 sportág: atlétika (27), birkózás (9), evezés (4), gyeplabdázás (1), íjászat (3), jeu de paume (1), kerékpározás (7), korcsolyázás (4), labdarúgás (1), lacrosse (1), lovaspóló (1), motorcsónakázás (3), ökölvívás (5), rakett (2), rögbi (1), sportlövészet (15), tenisz (6), torna (2), úszás-műugrás (6+2), vitorlázás (4), vívás (4) és vízilabdázás (1), összesen 110 versenyszámában, 22 ország 1999 férfi és 36 női, összesen 2035 versenyzőjének részvételével rendezték meg.

A kötélhúzás 1920-ig az atlétika versenyszámai között szerepelt a programban.

Bemutatót tőrvívásban tartottak.

MAGYARORSZÁGOT 8 sportág: atlétika (19), birkózás (4), evezés (2), sportlövészet (1), tenisz (2), torna (1), úszás (5) és vívás (3), összesen 37 versenyszámában 63 férfi versenyző képviselte a IV. Nyári Olimpiai Játékokon.