A NOB története

Pierre de Coubertin báró – 1500 év kihagyás után – 1894. június 23-án újból életre hívta az olimpiai játékokat. Coubertin a nemzetközi kapcsolatok és a béke előmozdulását és javulását remélte az olimpiai eszme újjáélesztésétől.

Nemzetközi kongresszust rendezett a Francia Atlétikai Társaságok Uniója 1894. június 16-án Párizsban, az előadó de Coubertin kétezer lelkes hallgató előtt ismertette elképzelését az olimpiai versenyek felújításáról és nemzetközivé tételéről. A kongresszust tett követte, június 23-án megalakult a NOB.

A NOB megalakulása után azon melegében elkészítették az alapszabályát, az úgynevezett Olimpiai Chartát, amely kisebb-nagyobb korrekciókkal érvényben van ma is.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagjainak nevét az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban őrzik márványba vésve. Ennek a híres sportpályának a főbejárata előtt, egy kis olajfaligetben áll a görög Averoff szobra, aki a felújítást finanszírozta. Az emlékmûnek az a magyar vonatkozása, hogy az első olimpia megnyitóján a külföldi delegációk nevében dr. Kemény Ferenc mondott franciául beszédet a leleplezéskor. A kapu előtt jobbra egy táblán aranybetûkkel a tizenhat alapító neve. Legfelül Pierre Fredi de Coubertin, a játékok újraálmodója. Alatta Demetriosz Vikelasz, az első elnök és megint Coubertin mint az első főtitkár, valamint a tagok: E. Callot (Franciaország), A. D. Butovszkij (Oroszország), W. M. Sloane (Egyesült Államok), V. G. Balck (Svédország), C. Herbert és Lord Ampthill (Anglia), dr. Kemény Ferenc (Magyarország), J. B. Zubiaur (Argentína), Guth-Jarkovsky (Csehország), D’Andria Caraffa és Luchessi Palli (Olaszország), Maxime de Bousies (Belgium), L. A. Cuff (Új-Zéland) és dr. Willibald Gebhardt (Németország). Sokáig vitatott volt, hogy ki vett részt Párizsban személyesen is az alakuló kongresszuson és ki nem. Az biztos: a német Gebhardt és dr. Kemény Ferenc nem volt akkor a Sorbonne-on. Egy évre rá választották NOB-taggá a németet, dr. Kemény Ferencet viszont rögtön az alakuló kongresszuson feltüntették mint tagot, bár személyesen nem tudott jelen lenni. A magyarokat egyébként Csáky Albin kultuszminiszter, Hegedûs Sándor, a Nemzeti Torna Egylet és a Magyarországi Torna Egyletek Szövetségének elnöke, valamint Hoyos László, a Monarchia párizsi nagykövete képviselte.

A korabeli francia vezető napilapok másnap beszámoltak a Sorbonne-on tartott kongresszusról, és már a legelső közleményekben is – amelyek a NOB megalakulásáról először tudósítanak – szerepel a magyar alapító, mint a nyolc „vice-présidents” egyike, majd pedig mint a NOB tagja, következetesen „F. Kémény”-nek írva. Egyes szerzők azt állítják, hogy Coubertin és Kemény levelezése csak 1894-ben, a januárban kiadott körlevél után kezdődött, de elég, ha csak arra utalunk, hogy Coubertin már 1891-ben elküldte Keménynek az 1890-ben Párizsban kiadott „Universitas Transatlantiques” címû könyvének tiszteletpéldányát. Az is kétségtelen, hogy dr. Kemény Ferenc 1884–1888 között a Sorbonne-on tanult, és itt megismerkedett Coubertinnel. Az viszont, amit később Keményről írt 1936-ban a „Magyar Világ” címû bulvárlap, hogy ők ketten tervelték ki a modern olimpiákat „velocipédezve a Bois de Boulogne platánjai alatt”, erősen megkérdőjelezhető, nyilván csak az újságírói fantázia terméke volt.

Önmagát kiegészítő szerv

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság igen sajátos szervezet, minden kortárs és eljövendő kormánytól, valamint az összes nemzeti vagy nemzetközi sportszervezettől független, szuverén és autonóm intézmény. Ennek érdekében az angol exkluzív klubok mintájára „self-recruiting body” elv szerint szervezték, ami azt jelentette, hogy „önmagát kiegészítő szervként” deklarálta magát. Semmilyen kormány vagy sportszervezet nem delegálhat képviselőt a NOB-ba, hanem maguk a tagok választanak titkos szavazással új tagot, aki élete végéig (vagy bizonyos limitált korig, jelenleg 80 év) a NOB munkatársa marad, s aki nem az országát képviseli, hanem fordítva, a NOB-ot képviseli a saját országában. Az eredeti szabályzat szerint egy országnak csak egyetlen tagja lehet a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Kivétel azért akadt ezen a téren is: volt úgy, hogy az Egyesült Államokból három NOB-tag is szerepelt a listán, sőt nekünk is akadt egyszerre több tagunk: gróf Andrássy Géza (1907–1938) és Muzsa Gyula (1909–1946), valamint ifj. Horthy Miklós (1939–1948). 1983-ban került a testületbe Schmitt Pál, majd a kétezredik év őszétől dr. Aján Tamás, aki 2010 után tiszteletbeli tagként maradt a NOB tagok között. A riói olimpia idején Gyurta Dánielt, az olimpiai bajnok úszót a NOB Sportolói Bizottsági tagját beválasztásával a testületbe.Igy ismét két magyar szerepel a tagok között.