Családban maradt bronzérem – 85 éves Török Ottó

Akár két sportágban is részt vehetett volna az olimpián, volt a MOB igazgatója, civil életét tekintve pedig jogász. Nyolcvanöt éves lett Csillaghegy lokálpatriótája, Török Ottó.

Dr. Török Ottó 1937. november 1-én született Csillaghegyen, ami máig az egyik legkedvesebb hely szívének. Kezdetben úszott, majd 1952-ben, első éves gimnazistaként maga Benedek Gábor szúrta ki őt és bátyját, a későbbi olimpiai bajnok Török Ferencet a Honvéd tehetségkutatóján az öttusa számára. Jobb kezekbe nem is kerülhettek volna, hiszen a sportág első magyar öttkarikás aranyát pont Benedek Gábor szerezte.

Kezdetben László István kezei között pallérozódott, aki Török szavaival élve egy igazi koordinátor volt, megvoltak ugyan is az öttusa mindegyik számához a maga emberei. Így eshetett meg, hogy úszásra Peterdi Pál oktatta, aki emellett kiváló újságíró volt. A válogatott keretbe 1962-ben került be, ám akkoriban élte a honi petathlon az aranykorát, így nagy vetélkedések mentek itthon a csapatba kerülésért. A tokiói olimpiára Balczó András és Móna István nem utazhattak, így került a nemzeti együttesbe Török Ottó, aki addigra már megszerezte jogi diplomáját az ELTE-n.

A ’64-es tokiói játékok nem éppen úgy alakultak Töröknek, ahogy szerette volna, annak dacára, hogy csapatban megszerezték a bronzérmet. Ahogy egy 2014-es interjúban mesélte: „Gyakorlatilag egy számban, a lövészetben buktam meg. A világranglista és az előzetes számolgatások alapján az első hat közé soroltam magamat, ezzel szemben egyéniben csak 26. lettem. Pedig abszolút jól sikerült felkészülést hagytam magam mögött, de a rutintalanságom döntőnek bizonyult. Akkoriban még nem volt doppingkontroll, de én valaki tanácsára, a jól bevált nyugtatóm helyett egy olyan tablettát vettem be, amely tízszeresen, tehát erősen túlnyugtatott. Egy lövéssel elkéstem, majd azt később be akartam hozni, ezért meg is büntettek, így végül csak 168 kör került a nevem mellé. Életem legnagyobb csalódásáról mindmáig rendszeresen álmodok, hiszen ezzel gyakorlatilag be is fejeződött számomra az öttusa-válogatottban való versenyzés. Balczó és Móna visszajött, dr. Hegedüs Frigyes kapitányunk teljes joggal cserélt le, de ettől még fájhatott ez nekem. Szerencsémre a vívók akkori kapitánya, Sákovics József elvitt a vívók edzőtáborába, amit az öttusaszövetség ugyancsak rossznéven vett. Párbajtőrvívásban viszont végig versenyben voltam az 1968-as, mexikóvárosi olimpiára történő kiutazásért, és csak az utolsó válogatón maradtam le. Pedig az előolimpián, 1967-ben nagyon jól szerepeltem: a döntőben körbevívás eredményeként ötödik lettem.” 

Így esett, ha a sors úgy hozta volna, két sportágban is rajthoz állhatott volna az ötkarikás játékokon. A mexikóvárosi játékok után a párbajőrcsapatból Schmitt Pál és B. Nagy Pál, akik a legnagyobb riválisai voltak, a győzelmi prémiumukat megharmadolták, és Török Ottónak adták a rá eső részt.

Miután elbúcsúzott az élsporttól, előbb a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságon, majd a GÉPSZEV-nél dolgozott, itt érte 1972-ben, munka közben egy súlyos baleset, melyből sikeresen felépült. A rendszerváltás után az önállóvá szerveződő Magyar Olimpiai Bizottság jogi tanácsadója lett, majd ügyvezető igazgató. Innen vonult nyugdíjba 2001-ben. A sport családban maradt, hiszen fia, ifj. Török Ottó válogatott kardvívó volt, jelenleg is a Magyar Vívó Szövetséget segíti, mint gazdasági alelnök; korábban a kerékpáros-szövetség és a stadionok első embere, valamint sportot felügyelő szakállamtitkár is volt.

Az Isten éltesse még sokáig Török Ottót!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)