„Kevés olyan labdarúgót jegyzünk, aki olyan kimagasló eredményeket ért el, mint Szűcs Lajos"

Pályafutásának meghatározó helyszínén, a Fradi-pályán búcsúztatták el az olimpiai arany- és ezüstérmes labdarúgót, Szűcs Lajost. A hatvanas évek, egykor világválogatott klasszisát az olimpiai család nevében Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke méltatta.

Szűcs Lajos hosszan tartó betegség után, 76 esztendős korában, július 12-én hunyt el.

A Groupama Arénában a MOB első embere mellett dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke és Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója búcsúztatta Szűcs Lajost. Az eseményen részt vett a család, a barátok, szurkolók és tisztelők közt több olimpiai bajnok, sportvezető illetve egykori labdarúgó csapattárs is.

Dr. Szabó Tünde azt mondta, az egykor világválogatott Szűcs Lajos egyike volt azoknak a kiválóságoknak, akikre nagy szüksége volt a sporttársadalomnak. „Óriási energiája és játékintelligenciája nélkülözhetetlen eleme volt minden idők egyik legjobb Fradijának és az olimpiai bajnok csapatnak. Ő valóban szolgálta a futballt. Őszinte tisztelet övezte, mert mindenki tudta, hogy egyetlen mérkőzésen, edzésen sem adta alább a 100 százaléknál. Szűcs Lajost ma sztárként kezelné mindenki, még ha legendás visszafogottsága tiltakozna is ez ellen.” 

Kulcsár Krisztián kiemelte, hogy a magyar labdarúgás '52-től '72-ig tartó sikersorozatának Szűcs Lajos is aktív részese volt. „Kevés olyan labdarúgót jegyzünk, aki ebben a csillogó időszakban olyan kimagasló eredményeket ért el, mint ő, aki Mexikóban a dobogó legfelső, Münchenben pedig a második fokán állt a válogatottal.” „Hogy mekkora siker a magyar olimpiai család számára Magyarország fociban nyert 3 aranya, 1-1 ezüstje és bronza? Nos, ezzel az öt éremmel mind a mai napig mi vezetjük a labdarúgás nemzetközi olimpiai éremtábláját” – jelentette ki a MOB elnöke, utalva korábbi sikereinkre.

Berzi Sándor méltatta Szűcs Lajos eredményeit, majd arról beszélt, hogy a 37-szeres válogatott, Európa-bajnoki 4. helyezett kiváló ember, csodálatos társ, nagyszerű barát volt. „Az őserő, a nagy harcos, aki számtalan csatát megélt élete során, ezt az utolsó harcot nem nyerhette meg. Lajos halálhíre fájdalmas és lesújtó, távoztával a magyar labdarúgás egy nagy szereplőjével lett szegényebb. A labdarúgás volt az élete, a Ferencváros a második otthona, a Fradi a nagy családja.” A sportvezető emlékeztetett, hogy Szűcs Lajos aktívan részt vett a Válogatottak Klubja megalapításában és működtetésében.

„Mi lesz velünk, akik nem fordulhatunk többé hozzád tanácsért? Te és (Rákosi) Gyula bácsi - valamint 2011 őszéig (Albert) Flóri bácsi - mindig itt voltatok, támaszt adtatok nekem, nekünk, amióta a Fradit szolgálhatjuk. Édesapám is azzal vigasztalt, mielőtt elment, hogy nyugodtan fordulj Lajoshoz és Gyulához, ha bármi tanácsra lesz szükséged. Amikor egy rosszabb napom volt, csak lementem az irodátokba, a legendás 9-es szobába és 1 perc alatt sütött ki újra a Nap, miközben hallgattam a bölcseleteidet, a régi történeteket, amelyek közül már édesapámtól is hallottam néhányat évekkel ezelőtt. Most mindez a teher Gyula bácsira hárul majd. Soha nem fogom elfelejteni azokat a napokat, amikor együtt néztük az utánpótlás-csapatok, az ifi bajnoki meccseit, és amikor már kicsit kevesebb volt az erőd, akkor is ott voltál, beálltál az autóddal a pálya mellé, Gyula bácsi az egyik oldalon, én a másik oldalon és csak hallgattam, hogy Ti, a két legenda hogy látjátok a gyerekeket, a fiatalokat” – emlékezett vissza Orosz Pál. Hozzátette: Szűcs Lajost 1968-ban és '71-ben is az év legjobb labdarúgójának választották.

A búcsúztatáson résztvevő Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok vívó az esemény előtt a Fradi-stadionban körbenézve meghatottan emlékezett vissza Mexikóra. „Emlékszem, ott voltam az azték lelátón, amikor az egész stadion a Lajosékat ünnepelte a győzelmük után. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, amikor nem versenyeztünk, mentünk egymásnak szurkolni”.

Szűcs Lajost csütörtökön a ravatalozás után szűk családi körben helyezik örök nyugalomra Gödöllőn. A bajnokot a Magyar Olimpiai Bizottság, az FTC, a Magyar Labdarúgó Szövetség és Gödöllő Város Önkormányzata is saját halottjának tekinti.

Kulcsár Krisztián búcsúbeszéde

Kedves Lajos!
70. születésnapodon a Magyar Olimpiai Bizottság irodájában azt mondtad, hogy a 70-ből a foci több mint 50 csodálatos évet adott neked, és azt is mondtad, hogy ha újrakezdhetnéd, ugyanazt a szép labdát választanád, amit úgy hívnak, hogy futball-labda.
Azóta eltelt több mint hat év. A hetvenötödiken az olimpiai család telefonon köszöntött, mert nem tudtad vállalni a személyes részvételt. Tudtuk jól, hogy nehéz időszakon mész át.
Július közepén végül hosszú küzdelem után hagytál itt bennünket, amivel te csodálatos életutadat zártad le, mi pedig elveszítettünk egy köztiszteletben álló és nagyon szerethető példaképet.
Az olimpiai család nevében búcsúzom tőled itt a Fradi pályán, pályafutásod meghatározó helyszínén, ahol játékosként és edzőként is beírtad magad a sportágad nagykönyvébe.

Tisztelt Gyászolók! Kedves Sportbarátaim!
A labdarúgás öt éremmel veszi ki a részét a hazai olimpiai eredményességből.
Hogy mekkora siker a magyar olimpiai család számára Magyarország fociban nyert 3 aranya, 1-1 ezüstje és bronza? Nos, ezzel az öt éremmel mind a mai napig mi vezetjük a labdarúgás nemzetközi olimpiai éremtábláját – a női eredményeket nem számlálva.
Ez volt a magyar foci aranykora. És ennek az '52-től '72-ig tartó sikersorozatnak Szűcs Lajos is aktív részese volt, mert kevés olyan labdarúgót jegyzünk, aki ebben a csillogó időszakban olyan kimagasló eredményeket ért el, mint ő, aki Mexikóban a dobogó legfelső, Münchenben pedig a második fokán állt a válogatottal.
Az 1968 októberi Népsport Lajos Azték Stadionban mutatott teljesítményéről azt írta, hogy „nagy területen, hasznosan játszik, az egyik mozgatója a csapatjátéknak".
Négy évvel később, müncheni játékáról pedig azt írták, hogy „lendületes, kemény játéka nagyszerűen érvényesült, fáradhatatlan volt, ellenőrzése alatt tartotta a területét, jól segítette a támadásokat".
Amikor a lap akkori civil kollégáit is megkereste, ők azt mondták róla: „tiszteli az idősebbeket, nem válogatós a munkában, külföldről is gondol az osztály dolgozóira és mindig küld képeslapot".
Más idők voltak. Miután Lajos végzett a Landler Jenő Gépipari Technikumban, ekkor épp a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat rákospalotai központjában dolgozott.
Hűséges ember volt. Kis kitérőkkel a Fradi volt a mindene. Játszhatott volna külföldön is, de szerette Magyarországot, és nem hagyta el a hazáját a jobb élet reményében. Mintegy 50 évig Gödöllőn élt, ahol lokálpatriótaként a város díszpolgára is lett.
Szerény ember volt. Nem a titulusokat gyűjtötte, nem a beosztások, a ranglétra fokai jelentették számára az újabb és újabb kihívásokat, ehelyett inkább - játékosként, edzőként, és az olimpiai család tagjaként is - tette a dolgát.
A pályán mutatott virtuozitása, híres bombagóljai, edzői munkássága és megnyerő személyisége együttesen tette példaképpé.
Aktívan részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Akadémia eseményein. Találkozókon, vándorgyűléseken, ünnepségeken népszerűsítette az olimpiai mozgalmat: legyen az nemzetközi sporttémájú gyűjtőtalálkozó, városi ünnepség, vagy a Hajós Alfréd Általános Iskola rendezvénye.

Kedves Lajos!
Apatinból indulva nagy utat tettél meg és hosszú utazásod után most végleg megérkeztél az égi pályára. 2017-ben a 95 éves Szepesi Györgyöt köszöntöttétek Géczi Pistával, Göröcs Titivel, Ihász Kálmánnal, Wichmann Tamással, Ambrus Miklóssal és Kárpáti Gyurival. Ők már mind együtt szurkolnak odafent a magyar sport sikereiért és most te is csatlakoztál a többi nagy öreghez. Ha újra összeálltok, drukkoljatok, hogy a magyar labdarúgás újra régi fényében ragyogjon.
Isten veled, nyugodj békében.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)