Ha jobbá tesszük a világot, mint ahogy abba beleszülettünk, az már elég jó

A világhírű olimpiatörténész, az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának (ISOH) elnöke, David Wallechinsky Budapestre látogatott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megbízásából, hogy az ötszörös olimpiai bajnok tornásszal, Keleti Ágnessel készítsen interjút, aki nem mellesleg a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka.

David Wallechinsky elfogadta a Magyar Olimpiai Bizottság meghívását is; a székház látogatása során fogadta őt Kulcsár Krisztián elnök, majd találkozott Vékássy Bálint főtitkárral, ezután pedig örömmel adott interjút az olimpia.hu-nak.

Miért olyan fontos Önnek az olimpiai múlt?
Kiskoromban az édesapám által mesélt olimpiai történeteken nőttem fel. Apám fiatalon találkozott például azzal a Jim Thorpe-pal, aki az öttusát és a tízpróbát is megnyerte az 1912-es olimpián. Dorando Pietri történetét is sokat hallottam, aki az 1908-as maraton célvonala előtt esett össze.
Amikor 12 éves voltam, édesapám elvitt a római olimpiára, és onnantól nem volt megállás. Amikor az ötkarikás játékok a szülővárosomba, Los Angelesbe látogatott, szívesen elolvastam volna egy, a legjobb történeteket és statisztikákat magába foglaló könyvet, de nem volt ilyen. Úgyhogy megírtam én. Két és fél évembe telt, a végeredmény pedig egy 1300 oldalas kiadvány lett.
Lényegében tehát ötvöztem a két szerelmemet: a sport és a történelem iránti rajongásomat.

Mely olimpiai értékek fontosak az Ön számára?
Ha megnézzük Pierre de Coubertin írásait és beszédeit, mélyen gyökerező olimpiai értékekre bukkanunk. Az emberek a békés versengés jegyében jönnek össze.
A görögországi Olümpiában található a Nemzetközi Olimpiai Akadémia központja, ami az olimpia lelke lényegében. Rengetegszer tapasztaltam, hogy az emberek ellátogatnak oda és azt mondják: „Jé, az olimpiának eme részéről nem tudtam." Véleményem szerint az olimpiai értékek nagyon fontosak, de a legtöbben átsiklanak felette.

Mit gondol az olimpiai fejlődésről?
A fenntarthatóság, a nemek közti egyenlőségért vívott harc, a szénlábnyom csökkentése, a társadalmi szerepvállalás, a csökkentett költségek, a nemzetek közötti nézeteltérések áthidalása, például amikor Észak- és Dél-Korea egy zászló alatt menetelt – mindezeket remek kezdeményezéseknek tartom.

Mi a jó olimpiatörténész ismérve?
Ha nem kell a pénz miatt aggódni, az nagyon jó. A társaságunk 500 önkéntessel – köztük magyarokkal (a szerk.) – dolgozik 60 országból. Habár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság támogat minket, lényegében önkéntes alapon nyújtjuk a szolgáltatásainkat.
Mint a művészetek vagy a történelem bármely aspektusát tekintve, nagy adag kitartás szükségeltetik. Fontos az ismeretlen tények és az elfeledett sportolók igazi történetének feltárásából fakadó szeretet. Olyan, mintha gyűjtő lennék, vagy nyomozó. Természetesen filozófiával és az olimpiai mozgalom fejleményeivel is foglalkozunk.
Végsősoron azonban minden az emberekről szól. Tegyük fel, hogy tízezer sportoló vesz részt egy olimpiai rendezvényen; az tízezer történetet jelent.

Miért látogatott Budapestre?
Azért jöttem a magyar fővárosba, hogy Keleti Ágnessel készítsek interjút, akit egyébként zsidó származása miatt tiltottak ki a tornaklubból 1941-ben. A háború miatt nem tudott a fénykorában versenyezni. 1948-ban is próbálkozott, de megsérült Londonban a felkészülés során. Így csak 31, majd 35 éves korában sikerült részt vennie az olimpián. Ez egészen rendkívüli egy tornásznál, tíz aranyérmet sikerült nyernie világversenyeken, köztük ötöt olimpián.
Az interjú előtt Keleti Ágnes életéről és háborús megpróbáltatásairól is beszéltem Kulcsár Krisztiánnal. Egy keresztény ember személyi okmányait kellett megvennie, hogy egy náci párti családnál dolgozzon, mint szobalány. Budapest 1944-45-ös ostroma alatt pedig holttesteket kellett felkutatnia, majd
tömegsírokba vinni az elhunytakat. Rengeteg mindenen ment keresztül, mielőtt részt vett volna az olimpián.

Van kedvenc sportja vagy sportolója?
Szeretem az atlétikát, a futó-, ugró- és dobószámokat, mert alapvető sportágról van szó. Emil Zátopek megnyerte az 5 000 és 10 000 méteres számokat, valamint a maratont is. Eric Heiden gyorskorcsolyázó minden számot megnyert 500 métertől 10 000 méterig ugyanazon az olimpián. Hogyan lehetséges ez?
Egyszer meginterjúvoltam egy nőt, aki azt a kérdést tette fel magának, miután aranyat nyert alpesisíben: „lehetséges-e, hogy ezeket a készségeket és értékeket, amelyeket sportolóként tanultam, jóra használjam?" Így hát környezetvédőnek állt. Becsülöm azokat a sportolókat, akik áldozatokat hoznak mások segítése érdekében és máshoz is kezdenek az életükkel a sporton kívül.

Ha bárki lehetne az, kivel menne el vacsorára?
Jó is, hogy kérdezi, ugyanis a családom és én is éveken át vezettük az úgynevezett „listák könyvét", amelyben az egyik fejezetet a vacsoravendégeknek szenteltük. Híres embereknek írtunk szerte a világon, és ugyanezt a kérdést tettük fel nekik is. Egyszer megkérdeztük az édesanyámat is. Ő azt felelte, hogy olyan emberekkel menne el, akik nem beszélnek, így csak ő tudna. Marcel Marceau pantomimművészre és hasonló kaliberű emberekre gondolt.
Komolyra fordítva a szót, lenyűgöznek az emberi jogok, még egy könyvet is írtam a jelenkori legbrutálisabb diktátorokról. Ha egy embert kellene választanom, Buddha lenne az, tetszik a filozófiája.
A kérdéshez kapcsolódóan, más munkásságomban a mindennapi hősökről írok, akik napi szinten egyszerűen csak segítenek másokon. Ha lát egy idős embert, aki át akar kelni az úton és segít neki, az már elég jó nekem. Ha jobbá tesszük a világot, mint ahogy abba beleszülettünk, hiszen az apró kedvességek igenis számítanak.

Az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társasága (ISOH) egy 1991-92-ben, Londonban alapított civil szervezet, amely a világ különböző égtájain és földrészein olimpiatörténettel hivatásszerűen és amatőrként foglalkozó olimpiatörténészeket tömöríti. Tagjai között a világ legismertebb sporttörténészei éppúgy megtalálhatók, mint az olimpiai mozgalom tudományos kutatói illetve az "egyszerű" olimpiabarátok. Az ISOH kiváló kapcsolatokat ápol a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal és a Nemzetközi Olimpiai Akadémiával is. Jelenleg több mint 60 országból közel 500 tagja van a szervezetnek, melynek elnöke a 1948-ban Los Angelesben született David Wallechinsky író, sporttörténész, televíziós kommentátor, számtalan sporttörténeti írás, kiadvány szerzője. A szervezet tagja magyar részről dr. Szikora Katalin, dr. Hencsei Pál, dr. Szabó Lajos, Győr Béla, Horváth Vilmos, Gál László, Nagy Barnabás, Tóth Attila, dr. Holler Péter és dr. Hollerné Mecséri Annamária is.

David Wallechinsky már járt korábban a Magyar Olimpiai Bizottság székházában 2014-ben; korábbi látogatásáról itt és itt is olvashat.

(MOB/BM, fotó: MOB/Szalmás Péter)