Két hét Olympiában - fókuszban a diplomácia és a béke

Június 1. és 17. között rendezte meg a Nemzetközi Olimpiai Akadémia az 59. találkozóját fiatal olimpiabarátok számára. Ennek az eseménynek a görögországi Olympia városa adott otthont - az ókori játékok színhelye. Magyarországot Ferenczi Fanni és Fekete Farkas Mór képviselte. A két fiatal saját élményei alapján készült beszámoló következik, az ő tollukból...

A világ minden tájáról érkeztek résztvevők. Magyarország képviselőiként, közel 90 ország 176 fiatalja között lehettünk jelen a találkozón. A nagyobb nemzetek három-négy, a kisebb nemzetek egy képviselőt delegáltak.

Az első nap az érkezés és ismerkedés jegyében telt. Athénben a nemzetközi repterén már vártak bennünket. A reptéri transzferen több földrészről érkezett fiatalok utaztak együtt és meg is kezdődött az ismerkedés. Mindenki nagyon nyitott és közvetlen volt, könnyű volt megtalálni mindenkivel a közös hangot és témát. A hotelben más-más nemzetiségű fiatalokat osztottak be egy szobába. Ezen a napon még nem volt hivatalos program, ezért Athén városában tehettünk egy rövidebb sétát. Vasárnap megérkezett az összes résztvevő és kezdetét vehette az 59. találkozó.

A második napon városnézésre indultunk buszokkal. Az első állomás a Panathinaiko Stadion volt, majd az Akropoliszt és az Akropolisz Múzeumot csodálhattuk meg, tárlatvezetők segítségével. Ezen a napon is középpontban volt még az ismerkedés, így estére már kisebb baráti társaságokkal indulhattak fel a Pnyx-hegyen megtartott hivatalos megnyitóra. Ezen a páratlan helyszínen tartott beszédet többek között a Nemzetközi Olimpiai Akadémia és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, valamint a sportért felelős görög miniszter is. A köszöntőket zenei bemutatók tarkították. Nagyszerű élmény volt, amikor a kórust magyarul is hallhattuk énekelni.

Másnap közösen indultunk Olympia városa felé. A hosszú utat helyi specialitásokat tartalmazó ebéddel szakítottuk félbe, illetve megtekinthettük Delphoi misztikus romjait. Este érkeztünk meg a Nemzetközi Olimpiai Akadémia campusára, aminek legnagyobb előnye az volt, hogy kettő és hat-nyolc ágyas szobákban lettünk elszállásolva. Ennek köszönhetően életre szóló barátságok köttethettek a két hét alatt.

A 2004-es athéni olimpia szervezésével kapcsolatos összes dokumentum és terv megtekinthető volt az archívum területén. Betekintést nyerhettünk a könyvtárba is, ahol a leghasznosabb információkkal gazdagodhattunk. A sportolni vágyók igényeit labdarúgó-, tenisz-, kosárlabda-, röplabda-, atlétikapálya és medence elégítette ki. Az utóbbinál volt lehetőségünk feltöltődni az előadások és a szekcióülések között.

A következő napon vette kezdetét a szakmai munka, a második hivatalos megnyitó és Pierre de Coubertin báró emlékhelyének megkoszorúzása után. A két hét fő témája az olimpiai diplomácia és béke volt. Ennek jegyében délelőtt meg is kezdődött az előadások sorozata. Több neves professzor előadását hallhattuk, akik a világ legjobbjai közé tartoznak szakterületükön. Felkészültségükkel és tudásukkal lenyűgözték a hallgatóságot. Hallhattuk többek között Yves Le Lostecque-t, aki sportért felelős biztos az Európai Bizottság, Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóságán; dr. Konstantinos Georgiadis peloponészoszi egyetemi professzort is. A legtöbbünket dr. Gelly Aroni előadása ihlette meg. Előadása páratlan tájékozottságról és tapasztalatról adott tanúbizonyságot és elképesztően sokszínű volt. Hozzá érkezett a legtöbb kérdés a két hét alatt és talán az ő témája - mely a menekültek társadalmi befogadását járta körbe - volt a legaktuálisabb: „Sport and an active society without walls. Social inclusion of refugees through sport and physical activity".

Volt lehetőségünk kérdéseket feltenni mindegyik előadónak, amelyek több és több más kérdést is felvetettek. Ezek kitárgyalására, megvitatására a közösségi beszélgetések alatt volt lehetőségünk, ahol 14-15 fős csoportokba voltunk beosztva. A két hét lezárásaként négy kérdést kellett megfogalmaznunk problémafelvetésként, és ezt meg is kellett válaszolnunk. Írásba kellett foglalnunk és prezentálnunk a többi csoportnak. Nagyon érdekes és a legtanulságosabb szakasznak mondhatjuk ezt, hiszen adott problémát a világ különböző részeiről, más-más helyzetből érkezve, mégis egy egységként, egyetértve próbáltunk megoldani. Megismerhettük egymás véleményét és ebből tanulhattunk a legtöbbet.

A három kulturális este még jobban megerősítette a sokszínűséget, ahol különböző országok mutatták be saját hagyományaikat, legtöbbször tánccal, népviselettel, helyi ételekkel, italokkal megfűszerezve. A szórakozás sem maradhatott el a két hét alatt, amelyről a szervezők is gondoskodtak. Egy egész napot tölthettünk a tengerparton, valamint egy egész napot szántak az úszógálára, ahol játékos csapatépítő feladatokat kellett végrehajtani a medencében. Olympia város szórakozóhelyét és az oda vezető útvonalat a fiatal résztvevők pedig úgy ismerték, mint a saját tenyerüket.

Eseménydús két hét volt Görögországban, az élmények mellett új, hasznos ismeretekkel és lehetőségekkel térhettünk haza. A legfontosabbak talán mégis az újonnan kialakult kapcsolatok, amelyek közül néhány talán egy egész életre is szólhat. Azt már biztosan tudjuk, hogy ha utazásaink során szállásra lenne szükségünk, - Japánban, Ausztráliában, Amerikában, Németországban, Olaszországban és még sorolhatnánk hány helyen - biztosan tudjuk, kiket kell keresnünk.

Köszönjük szépen a lehetőséget!

(MOA/Ferenczi Fanni és Fekete Farkas Mór)