Kitüntették vívó legendáinkat és az olimpiai bajnok labdarúgót

Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a nemzeti ünnep alkalmából kitüntetésben részesítette Sákovicsné Dömölky Lídia és dr. Nébald György olimpiai bajnok vívót, valamint Szalay Miklós olimpiai bajnok labdarúgót. Az elismeréseket augusztus 27-én, a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen adták át.

Sákovicsné Dömölky Lídia tagja volt az 1964-ben aranyérmet nyert női tőrcsapatnak, de a ’60-as római, valamint a ’68-as mexikóvárosi játékokról is éremmel tért haza. Emellett ötszörös világbajnoka is a sportágnak. Aktív pályafutása után, civil foglalkozása mellett az utókor tőrvívóinak kinevelésében is tevékenyen részt vett. Lidi néni idén töltötte be 85. életévét, a nemzeti ünnep alkalmából, a hivatalos indoklás szerint: “Rendkívüli eredményeket felvonultató sportolói pályafutása, elhivatott sportszakemberi munkája, valamint több évtizedes, példaértékű társadalmi tevékenysége elismeréseként” a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta.

Dr. Nébald György kardívónk mind olimpián, világ- és Európa-bajnokságon felállhatott a dobogó legfelső fokára. A Honvédelmi Sportszövetség elnöke, majd alelnöke. Korábban tagja volt a Nemzetközi Vívó Szövetség fegyelmi bizottságának, valamint a magyar kardválogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedett. Az ő regnálása idején debütált a 2007-es világbajnokságon az akkor még csak 17 éves Szilágyi Áron. Nébald György közel 10 évig volt a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke, mely tisztségétől idén köszönt el. A Sport Állandó Választottbíróság elnöke a hivatalos indoklás szerint: “Példaértékű sportolói pályafutása során elért világraszóló eredményei, sportvezetői munkája, valamint az Olimpiai Bajnokok Klubjában folytatott társadalmi tevékenysége” miatt a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült Kásler Miklós minisztertől.

Szalay Miklós az 1968. évi mexikóvárosi olimpián aranyérmet szerzett labdarúgásban. 1972-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban.
1964 és 1974 között a Salgótarján Bányász csapatában szerepelt. Összesen 184 mérkőzésen játszott és 29 gólt szerzett. Legnagyobb sikerük egy 1967-es MNK döntőbe jutás és az 1971–1972-es idényben elért bajnoki bronzérem, amellyel a vidék legjobb csapata lettek.
Visszavonulása után 1980-ig, hat idényen a csapat pályaedzője volt, majd az 1980–1981-es szezonban vezetőedző lett. 1981 és 1990 között alsóbb osztályú csapatoknál dolgozott, majd az 1992–1993-as idényben visszatért anyaegyesülete vezetőedzőjeként. Később a Salgótarjáni Városi Sport és Létesítmény Igazgatóság egykori sportszakmai igazgatóhelyettese lett.
A méltatása szerint "a hazai labdarúgósportban játékosként elért rendkívüli eredményei, valamint edzői és sportvezetői pályafutása elismeréseként" a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át Kásler Miklós minisztertől.

Minden díjazottnak szívből gratulálunk!

(Képek: MTI/Kovács Attila)