Végső búcsú Csernai Tibortól

A 73 éves korában elhunyt Csernai Tibor, olimpiai  bajnok labdarúgót, akit a Magyar Olimpiai Bizottság, az MLSZ,Tatabánya város Önkormányzata és a Tatabányai Sport Klub saját halottjának tekintett  mély, együtt érző részvéttel búcsúztatták a tatabányai újtelepi temetőben.

A  gyász szertartáson  MOB és az Olimpiai Bajnokok  Klubja, valamint az MLSZ  képviseletében  a Tokióban bajnokságot nyert  játékos társai közül   Dunai Antal, Gelei József  és Ihász  Kálmán, valamint tatabányai labdarugók, tisztelők és sportkedvelők vettek végső búcsút a kiváló játékostól.

Ravatalánál beszédet mondott  Gelei József, játékostársa érdemeit méltatva  arra emlékezett, hogy ötven évvel ezelőtt 1962-ben Csernai Tiborral egy időben került Tatabányára. Éveken át együtt játszottak a Bányász csapatban, a fővárosi együttesek vetélytársaiként két alkalommal a bajnokság harmadik helyen végeztek. Tokióban hat góllal járult hozzá a magyar válogatott olimpiai bajnokságához.    Játékos társai között tisztelt, közkedvelt játékos a szurkolók között közszeretetnek örvendett. Technikás játékával, csodálatos góljaival annakidején Tatabánya  legnépszerűbb labdarugója volt.



                                                        *  *  *

Csernai Tibor 1938. december 3-án született, Pilisen. Játékos-pályafutását Cegléden kezdte, majd az 1958–59-es idényben a BVSC színeiben lett első osztályú futballista. (Az élvonalban 1958. augusztus 31-án, a Salgótarján elleni találkozón debütált, Moór Ede volt akkoriban a vasutasklub edzője.) Két szezont töltött az NB I-ben a BVSC együttesében, majd 1960-tól az Ózdi Kohász csatára volt, az első szezonjában még a második vonalban, a következőben ellenben a legjobbak között. Az, az 1961–1962-es szezon hozta meg számára a nagy kiugrást, az utolsó előtti helyen végző kohászcsapatban 25 mérkőzésen 19 gólt szerzett. A csapat második legeredményesebb játékosa, a később a Bp. Honvédot is megjárt Szendrei Béla ötöt. A kieső csapat tehetséges csatárát csak a gólkirály, Tichy Lajos előzte meg a mesterlövészek versenyében.

Az ózdiak kiesése után, 1962-ben Tatabányára került, ahol további kilenc bajnokságban játszott az élvonalban. (Köztük volt két félidényes.) 1964-ben Kléber Gábor és 1966-ban Hidegkuti Nándor irányításával bajnoki bronzérmet szerzett a Bányásszal. Az NB I-ben összesen 248, a kék-fehéreknél 178 bajnoki meccset játszott. Összesen 93, az élvonalban elért gólja közül 61 született tatabányai színekben. A Bányászban 1964-ben 19 bajnoki gólig jutott, akkor Bene Ferenc, Tichy Lajos és Albert Flórián mögött negyedik lett a góllövőlistán.

Legnagyobb sikerét 1964-ben, Tokióban érte el, ahol olimpiai bajnok lett a magyar csapattal. A magyar válogatott diadalához hat góllal járult hozzá, ezzel a góllövőlistán holtversenyben a harmadik helyet szerezte meg. A címvédő jugoszlávok elleni csoportmérkőzésen négy, a negyeddöntőben, a románok ellen 2:0-ra megnyert találkozón két gólt szerzett a Farkas János, Csernai Tibor, Bene Ferenc, Komora Imre, Katona Sándor összeállítású csatársor tagjaként.

Visszavonulása után is Tatabányán élt, a város Ezüst Turul Díjjal tüntette ki. Hat évvel idősebb bátyja, a kétszeres válogatott Csernai Pál, vezetőedzőként két német bajnoki címet és egy Német Kupát nyert a Bayern Münchennel, s dolgozott – többek között – a Benficánál, a Dortmundnál, a Fenerbahcénál és a Herthánál, idehaza pedig a Sopron csapatánál is.

(Fotók: fctatabanya.hu,hagymási)