Elbúcsúztatták Antal Mártát

A Farkasréti temetőben kedden elbúcsúztatták Rudas Ferencné Antal Márta olimpiai ezüstérmes gerelyhajítót. A Vasas SC háromszoros olimpikon atlétája életének 80. évében június 5-én hunyt el.

Antal Márta portolóként Várszegi József irányításával, kimagaslóan hosszú és eredményes pályát futott be piros-kék színekben. Három olimpián képviselte Magyarországot és a Vasast. 1960-ban Rómában kilencedikként végzett, 1964-ben Tokióban ezüstérmet szerzett, míg 1968-ban Mexikóban negyedik helyen zárt a gerelyhajítók mezőnyében. Öt egyéni magyar bajnoki címén túl, Európa-bajnoki ötödik, valamint nyolcadik helyezéssel is büszkélkedhetett. Sportolói pályafutását követően is hű maradt klubjához, ahol sportvezetőként segítette az angyalföldieket. Antal Mártát a MOB a saját halottjának tekinti.

A tokiói ezüstérmest a Magyar Olimpiai Bizottság részéről dr. Nagy Zsigmond nemzetközi igazgató, egykori tízpróbázó búcsúztatta.

„Tisztelt gyászoló család, a Magyar Atlétikai Szövetség és a VASAS sportegyesület gyászoló képviselői, a végtisztességre összegyűlt atléták, olimpikonok, olimpiai és egyesületi csapattársak, barátok és mindazok, aki Antal Mártát szerették, tisztelték! Búcsúzni jöttünk Antal Mártától, a magyar atlétika kiemelkedő alakjától, a háromszoros olimpikontól, és elkísérni Őt az utolsó, legvégső földi útjára. 

Kérem, engedjék meg, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Kulcsár Krisztián úr és az egyetemes Magyar Olimpiai Család nevében fejet hajtva és őszintén tisztelegve búcsúzzam Rudasné Antal Mártától, az 1960-as Római, az 1964-es Tokiói és az 1968-as Mexikói Magyar Olimpiai Csapatok tagjától, az olimpiai ezüstérmes dobóatlétától. 

Alig négy hónapja, hogy a 80. születésnapját ünnepeltük és most utolsó útjára kísérjük a magyar női gerelyhajítás egyik legnagyszerűbb és rendkívüli módon eredményes alakját, Antal Mártát. 

Az egykori kiváló labdarúgó Rudas Ferenc felesége, Antal Márta, Debrecenben született 1937. február 14.-én; kezdetben kézilabdázott, majd 1955-ben, 18 évesen már atlétaként igazolt a Bp. Vasas sportegyesületébe. Ötszörös magyar bajnok, négyszeres ezüst és kétszeres magyar bajnoki bronzérmes gerelyhajító vált belőle. Márta harmincháromszor húzta magára a magyar válogatott mezt és nyolc alkalommal javította meg az országos csúcsot. 1962-ben az ötödik, 1966-ban a hatodik és 1971-ben a nyolcadik helyen végzett az Európa-bajnokságokon. 1964-ben az Év Magyar Atlétája címet is elnyerte. 

Antal Márta háromszor is képviselte hazánkat és a Vasas sportegyesületét a világ és az emberiség legnagyobb, legnépszerűbb és legjelentősebb eseményén, az Olimpiai Játékokon. Első alkalommal, Rómában, alig 23 évesen a kilencedik helyen zárt. Sportpályafutásának csúcsát, négy évvel később, az 1964. évi Nyári Olimpiai Játékokon elnyert ezüstérme jelentette. Itt Tokióban csupán kevéssel maradt el a győztes román Mihaela Peneş-től, akit azonban 1968-ban Mexikó Városban Németh Angéla utasított maga mögé, Márta, ekkor, immár a harmadik olimpiai szereplése alkalmával, a pontszerző és kiváló negyedik helyet szerezte meg, egyéni csúcsával akár dobogóra is tudott volna állni. Élete legjobbját 1965-ben Prágában érte el 58 méter 36 centiméteres dobásával. Sportolóként Várszegi József irányításával, kimagaslóan hosszú és példaértékűen eredményes pályát futott be a piros-kék színekben, aktív sportolóként 17 nehéz, fáradságos éven át versenyzett. Sportolói pályafutását követően is hű maradt klubjához, ahol sportvezetőként tovább segítette az angyalföldieket, amelynek keretében a Bp. Vasas atlétikai szakosztályának vezetőségi, míg 1991-ben még a Vasas SC elnökségi tagja is volt.

A magyar atlétika nagy generációja, és benne a magyar dobóatléták népes családja egyre és drámain csökken. Immár sokan, nagyon sokan, sport-, egyesületi- és olimpikontársai, barátai várják Mártát ott fenn, különösen a már elhunyt és e világból távozott neves magyar dobóatléták baráti társasága, családja, így: Csermák József, Németh Imre, Németh Pál, Tamás Gábor és Zsivótzky Gyula kalapácsvetők, Faragó János, Klics Ferenc és Szécsényi József diszkoszvetők, Ránkyné Németh Angéla, Erdélyi György, Imre László, Paragi Ferenc és Antal Márta edzője Várszegi József gerelyhajítók, valamint Bognár Judit, Varjú Vilmos és Nagy Zsigmond súlylökők, immár Mártával együtt, mind az égiek csapatát erősítik…

Márai Sándortól tudjuk, hogy „a szeretet nem idill, nem szemforgató boldogság. A szeretet kötés életre-halálra, a szeretet szolgálat. Szeretni annyi, mint mindent elveszteni és mindent megnyerni egyszerre”. Mi most, Márta személyében, elveszítettünk egy rendkívüli sportolót, egy igazi olimpikont, aki kimagasló eredményeivel az utókor atlétái, olimpikonjai számára utat mutatott, de tanulságul magunknak megnyertünk egy olyan kivételes életpályát, amely a magyar sporttörténelem és atlétika lapjaira örökre bevésve fennmarad, amelyből erőt meríthetünk és tanulhatunk. 

Mártát szeretettel összekötve, a magyar atléták és olimpikon családjával örökre a szívünkbe zárjuk, mi pedig szolgálunk, szeretünk és dolgozunk tovább a magyar sportért, és visszük magasan a zászlót, amelyet Márta is a magasba emelt, a magyar sport és az olimpiai mozgalom büszkeségére. 

Antal Márta életpályáját, példaképét és tanításait megőrizzük. Köszönettel és őszinte hálával tartozunk Mártának.

Kedves Márta, Isten veled! Nyugodj békében, szeretetben, emléked büszkén a szívünkbe zárjuk és megőrizzük az utókornak.

Köszönöm, hogy meghallgattak!”

(MOB, fotó: Győr Béla, archív)