Elbúcsúztatták Földi Imre súlyemelőt, a Nemzet Sportolóját
A tatabányai Síkvölgyi úti temetőben helyezték végső nyugalomra csütörtökön Földi Imrét, a magyar súlyemelés első olimpiai bajnokát, a Nemzet Sportolóját, aki május 8-án lett volna 79 esztendős. A szertartáson részt vett több olimpiai bajnok, olimpikon, köztük Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke, valamint Kulcsár Krisztián, a MOB kedden megválasztott új vezetője.
Földi Imrét Kamuti Jenő búcsúztatta a Magyar Olimpiai Bizottság, a Halhatatlanok Klubja és a Nemzet Sportolói nevében. A temetésen - melyen ott volt a Magyar és a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség több vezetője, a súlyemelő társadalom színe-java, illetve más sportágak jó néhány kiemelkedő képviselője - megjelent többek között Kulcsár Krisztián, a MOB kedden megválasztott elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, valamint számos sportolótárs és tisztelő.
„Imre az az ember volt, aki szeretett adni, nemcsak szeretetet, odafigyelést is. El tudom képzelni, hogy nem is magának küzdött, hanem azért hogy győzelmével örömet okozzon családjának, Tatabányának és az egész országnak. Ez volt a fő motivációja" - mondta Kamuti Jenő. A pályatárs felidézte Földi Imre sikereit és több személyes élményt elevenített fel a világversenyeken és az edzőtáborokban együtt töltött időről. Szólt arról, hogy Földi sportága egyik legeredményesebb magyar képviselőjeként 18 éven át tartozott a világ élvonalába. „Imre mindig becsületesen készült és tisztességesen versenyzett, mindannyiunk számára örök példakép marad" - búcsúzott sporttársától Kamuti Jenő.
Az április 23-án elhunyt Földi Imre 1955 és 1978 között a Tatabányai Bányász színeiben versenyzett, majd ugyanitt edzősködött 1976-tól 1988-ig. A magyar válogatottban 1959-től 1977-ig szerepelt, öt olimpián, tíz világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon indult. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és félszázszor magyar csúcsot. Ötször volt az év magyar súlyemelője. A müncheni olimpián arany-, Tokióban és Mexikóvárosban ezüstérmet nyert. Rómában hatodik, utolsó olimpiáján, Montreálban ötödik, pontszerző helyen végzett. Kiemelkedő tehetség volt, eredményei alapján hosszú időn keresztül a világ egyik legjobbjának tartották. Öt világbajnoki arany-, öt ezüst- és két bronzérem; tíz Európa-bajnoki győzelem, öt második és két harmadik helyezés; világcsúcsok, magyar rekordok fűződnek a nevéhez.
A nagyszerű sportembert Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Súlyemelő Szövetség és a Tatabányai Sport Club is saját halottjának tekintette.
(MTI-MOB, fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Keresés