Hajnali párbajtól a vezeték nélküli pontozásig: a vívás története Szász Emesével

A vívás egyike azon öt sportágnak, amely eddig minden nyári olimpián szerepelt az 1896-os athéni olimpia óta. Ennek ellenére a régi gyökerekre visszatekintő sport az egyik legmodernebb és leginnovatívabbként tér vissza Tokióba a 33 sportágat felvonultató program közül.

A vívás már közel hat évszázada ragadja meg az emberiség képzeletét, erre pedig számos ok van. Nem utolsó sorban például az az ámulatba ejtő tény, hogy a vívókard vége a második leggyorsabb tárgy a sportok között, csak a golyó utasítja maga mögé.

Szász Emese, a 2016-os riói olimpia párbajtőr egyéni olimpiai bajnoka számára egészen egyszerű, miért is van lenyűgözve.

„Imádom, hogy egyszerre van szó fizikailag és mentálisan is megterhelő sportról” – mondta a már 27 éve találatokat kiosztó vívó. „Imádom, mert mindig a következő lépésen jár az eszem”.

A 37 éves Szász Emese lelkes történész, így jól el tudja helyezni magát a híres honfitársak között, akik gyakran dominálták a vívóvilágot. A sport a 15. századra eredeztethető vissza, amikor a kardvívás és a párbajozás magától értetődő szabadidős tevékenységnek számított az európai és azon túli emberek sokasága számára.

A fejlesztések csak nagyon lassan szivárogtak be a sportba. A nehezebb vívótőrt csak a 17. század közepén cserélték le a fürgébb tőrre, a drótmaszkra pedig egészen a 18. század második feléig kellett várni. A biztonság jelentős növelésével a fejlődés is gyorsabb léptéket öltött.

A párbajtőr, amely esetében az egész test találati felület – a tőrrel ellentétben, ahol csak a törzsre ér célozni, az 1860-as években köszönt be. Pár évtizedre rá a katonaságból eredeztetendő kard, ahol a fegyver élével és hegyével lehet találatot bevinni, is egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

A sportág életében az elektromos pontozás jelentette a következő nagy ugrást, amelynek a sebes párbajtőr járt az élén az 1930-as években. Mindez természetesen jóval Szász ideje előtt volt, azonban neki is kijutott innovációból eme ősi sportból, hiszen 10 évesen, tehetséges, vidám gyerekként kezdte a vívást.

„A vezeték nélküli találatjelzés óriási fordulópont a karrieremben” – nevetett fel Szász, miután elmesélte, hogy a vívókhoz évtizedeken át egy nehézkes kábelt erősítettek, mikor a pástra léptek, így fair módon tudták mérni a találatokat. A megbízható vezeték nélküli pontozás kifejlesztése pedig igazi mérnöki vívmánynak számított. A kétezres évek elején érkezett meg az első efféle rendszer, olimpián 2004-ben, Athénban mutatkozott be először kardban, a többi két nemben négy évvel később, Pekingben lehetett vele találkozni.

Szász Emese számára, aki 2006-ban nyerte első világbajnoki bronzérmét, nagy változást hozott az újdonság.

„Egyből beleszerettem az újonnan jött szabadságba. A vezeték nélküli rendszer ma már nagyon jó, a szurkolók és a vívók számára is nagy különbséget tesz” – magyarázta az olimpiai bajnok.

Ezután tetőtől talpig jöttek a változások, ugyanis a kevláralapú vívóruházat egyenesen a pontmérő rendszerbe továbbítja a találatokat, a lézervonalas technológiának köszönhetően pedig minden kétes találat kiküszöbölhető. És ez még nem minden.

„Nagyon jók az új plasztronok és nadrágok. Más anyagból készülnek [mióta elkezdett vívni]. Sokkal könnyedebbek és kényelmesebbek. A lábbeli is határozottan nagy előny. Most már mindenki olyan gyors, a lábmunka pedig nagyon fontos” – mondta Szász.

A 2012-es londoni olimpiára minden vívó LED-világítással felszerelt maszkokat viselt, így a nézők egyből láthatták a találatokat.

„Remek újítás ez, hiszen így még jobban be lehet vonni a szurkolókat, tudják, mi történik” – erősítette meg Szász, aki arra bátorította azokat, akik még nem ismerkedtek meg a sporttal, hogy vessenek rá egy pillantást online vagy a TV-ben.

„A vívás ma már nagyon élvezetes a televízió képernyőjén át. A lassítás pazar, a nagy versenyeken pedig nagy kijelzők vannak, lassításokkal. A közönség mindent azonnal lát, lassítva, odafigyelve a legapróbb részletekre, vívómozdulatokra. Szerintem nagyon érdekes.”

A 2018-as Vuhsziban, Kínában tartott világbajnokságon óriási, LED-világította páston párbajoztak a vívók, a közönséget pedig visszajátszásokkal, lassításokkal és animált anyagokkal szórakoztatták. Nem csoda hát, hogy a Nemzetközi Vívószövetség elnöke, Alisher Usumanov úgy nyilatkozott 18 hónappal ezelőtt, hogy az ő számításai szerint ez a sport lesz az egyik „legmodernebb és leginnovatívabb” a 2021-es tokiói olimpián.

A vívás 124 éves olimpiai történetében most először szerepel majd mindkét nem mindhárom csapatszáma a japán fővárosban. Előzőleg a tőr, párbajtőr és a kard rotációban váltotta egymást, egyik elhagyása mellett.

„Remek hír ez a sport számára, csak azt sajnálom, hogy a női párbajtőrcsapatnak nem sikerült kvalifikálnia Tokióba. Egész karrierem során csak egyéniben vívtam olimpián, picit szomorú vagyok.”

Arra viszont mindenképp hajt, hogy megvédje bajnoki címét, miután ikerpárnak adott életet 2019 augusztusában.

„Csak egy esélyem van kijutni, az európai kvalifikációs torna, ott pedig csak egy jegyet osztanak Tokióba” – mondta a regnáló bajnok. „Szeretném visszanyerni a formám, hogy aztán újra én legyek a legjobb női párbajtőrben. Ha sikerül, akkor talán még a 2024-es párizsi olimpia is szóba jöhet. Meglátjuk, hogy lesznek a gyerekek anya nélkül. Most ők az elsők. Ha örülnek, amikor utazom, akkor utazom, ha nem szeretik, otthon maradok. Ők a főnökök.”

Rengeteg olimpiai szurkoló, akiket ámulatba ejtett Szász Emese soha le nem hervadó mosolya Rióban, reméli, hogy a gyerkőcök majd engedik versenyezni. Ez a csodálatosan hagyományos, ám egyre inkább high-tech, futurisztikus sport sokkal jobb, ha Szász Emese is versenyzik.

A Magyarock, a Magyar Csapat hivatalos szurkolói oldala nemrégiben forgatott Szász Emesével és Szilágyi Áronnal, amely videóban a Goggle velük kapcsolatos leggyakrabban felmerülő kérdéseire válaszolnak.

(olympic.org, fotó: Getty Images)