Falra másznak az olimpiáért

Ujjonghatnak a magyar sportmászók, mert a NOB kitárta a kaput előttük a tokiói olimpia felé vezető út végénél, ugyanakkor a kedvüket szegheti, hogy 2020-ig valószínűleg még a legjobbjaikat sem tudják felhozni az eredményes és biztonságos szereplés magas szintjére. Ezt maga Nagy Ervin, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség nemrégiben kinevezett sportmászó szakág vezetője is elismeri, hangsúlyozva, hogy jelenleg inkább helyezik a hangsúlyt sportáguk hosszútávú fejlesztési programjára, és a szükséges feltételek megteremtésére, mint egy tokiói kvóta megszerzésére.

Ebből azonnal azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a magyar sportmászóknak még legalább hat évig kell keményen és kitartóan dolgozniuk, hogy 2024-ben a párizsi olimpiára induló magyar küldöttség tagjai lehessenek.

„Jelenleg 43 klubot tartunk számon, amelyek közül viszont rendszeresen csak 19 egyesület képviselteti magát a versenyeken – nyilatkozta Nagy Ervin szakágvezető, klubvezető és edző. – Egyre többen indulnak a kupasorozat versenyein, de a szűkös lehetőségek miatt ugrásszerű növekedésre egyelőre nem számíthatunk. A munkából vagy az oktatási intézményekből érkezők sokfelé csak este hatkor jutnak be azokba az iskolai tornatermekbe, amelyek egyik sarkában mászófalat alakítottak ki, több helyen viszont egy órával később már oltanák is a villanyt. A színvonalas falak egytől-egyik magántulajdonban vannak, tehát jóformán semmi sincs ingyen, egyelőre tehát csak álmodunk egy olyan szövetségi létesítményről, ahol nemzetközi versenyeket is lehet rendezni. Ha olyat építhetnénk, ami hosszú távú megoldást jelent, korszerű és tágas, nagyoknak és kicsiknek is megfelelő, kétmilliárdos támogatást kellene összekalapozni. Persze lehetséges 100 millióból is elfogadható mászótermet kialakítani, de az csak ideig-óráig segítene, és a nemzetközi előírásoknak se felelne meg. Közben minden fal környékén egyre nagyobb a zsúfoltság, aminek tulajdonképen örülnünk kellene, de nincs annál rosszabb, ha egy érdeklődő azért fordul vissza, mert beleunt a várakozásba. A sportmászás szépségét és különlegességét is bemutató Ninja Warrior televíziós ügyességi vetélkedő közvetítései meglepően jó reklámot csináltak a sportágunknak, amit most azonnal meg is lovagolhatnánk, ha varázsütésre új pályákat tudnánk megnyitni. Például olyanokat, mint amit a közelmúltban a Mamut I bevásárlóközpontban adtak át, 450 négyzetméteres mászófelülettel."

A hazai szövetség kötelékébe tehát ugyanúgy tartoznak a hegymászók, mint a sportmászók, ráadásul a két ágazat között van átjárás, nincs határozott választóvonal. Nem kevés azoknak a száma, akik a hegy- és sziklamászás mellett az inkább teremsportnak számító falmászásban is kipróbálják magukat, ami három versenyszámból áll. A nehézségi számban dinamikus kötél segítségével kijelölt utat tesznek meg versenyzők, a gyorsasági számban a mielőbbi feljutás a cél, a boulder pedig egy olyan erőpróba, ahol biztosítás nélkül kell felfelé haladni, de csak 4-5 méteres magasságba és megfelelő biztosító szőnyeg felett. Egyre több fiatal fedezi fel az új kihívást, a mászók között nem ritkán 3-4 éves bátor kisfiúk és leánykák is feltűnnek. Nem kizárt, hogy éppen közülük kerülhetnek ki a jövő magyar olimpikonjai.

„A NOB úgy döntött, hogy a tokiói premieren egyelőre csak 18-18 férfi és női versenyző mutathatja be a tudását – folytatta Nagy Ervin –, egyrészt azok, akik a világversenyeken a legjobbak közé kerültek, illetve akik 2019-ben kvalifikálni tudják magukat az ötkarikás versenyekre. Némi reményt jelent, hogy országonként csak két-két versenyző indulhat, így szerencsés esetben egy olyan mászó is bekerülhet a 18 olimpiai induló közé, aki a világranglistán csak a 30. helyet foglalja el. Ráadásul Tokióban csak olyan mászók indulhatnak, akik mind a három számban felkészültnek számítanak, ezekből viszont mindig is kevés akadt. Büszkék vagyunk arra, hogy idén a veszprémi Strommer Soma lett a „Magyar Ninja", és bízunk abban, hogy szorgalmának köszönhetően egyszer belőle is olimpikon lesz" – hangsúlyozta a szakágvezető.

(SzPress Sporthírszolgálat/Szalay Péter, fotó: Nagy Ervin)