A kajakpályák korelnöke – 95 éves lett Varga Ferenc
Helsinki nem csak az aranyak tekintetében emlékezetes számunkra, hanem a magyar kajak-kenu is itt indult el világhódító útjára, ugyanis legelső érmünket a Gurovits József-Varga Ferenc páros szerezte ebben a sportágban. Utóbbi most ünnepli 95. születésnapját, őt köszöntjük!
Varga Ferenc – becenevén Feró – 1925. július 3-án született Romhányban, de nem a nógrádi településen nőtt fel, hanem Óbudán. A sportba először úszóként kóstolt bele 1939-ben. Egy évvel később a Dunán egy „nudli” névre hallgató szerkészkajakon fedezte őt fel Balatoni Kamill és vitte magával a Pannónia Turista Egyesületbe, ahol a nevelőedzője lett. Érdekesség, hogy későbbi feleségét Déry (Déri) Emmit is itt ismerte meg, szerelmük pedig örök életre szólt.
Sportágához való elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 1943-ban úgy vette meg soron következő hajóját, hogy előtte éveken át, összesen százszor ment el hómunkásnak, hogy össze tudja gyűjteni rá a kellő összeget. Ugyanebben az évben az országos bajnokságon mind K1 1000, illetve 10 000 méteren, mind K2 10 000 méteren, valamint K4 1000 méteren is a győztes hajóban szerepelt. A II. világháború alatt ameddig lehetett edzett, 1945-ben pedig Budapestre vonult be katonának. A háború után a családi pékségükben dolgozott, ahonnan naponta gyalogolt hosszú kilométereket az Előre SE csónakházához, hogy trenírozhasson. Bár ebben az időszakban is jól ment a versenyzés neki, a ’48-as londoni olimpiára még sem mehetett.
Négy évvel később viszont már ott lehetett az ötkarikás játékokon az addig jobbára egyéniben versenyző Gurovits József párjaként. A kajak kettesek 10 000 méteres versenyszámában, dacára a kezdeti nehézségeknek megszerezték a magyar kajak-kenu sport első olimpiai érmet, egy azóta is fényesen csillogó bronzérmet, melyre mindketten a mai napig boldogan gondolnak vissza.
Bár Melbourne-be nem jutott ki, utolsó világversenye az 1958-as prágai vb volt, ahol mind a kettesek, mind a négyesek versenyében a negyedik helyen végzett. A versenyzéstől 1966-ban egy bajnoki címmel búcsúzott el, de nem végleg, hiszen még jóval a nyolcvan fölött is állandó részvevője volt a masters versenyeknek.
Több szakmát kitanult, volt könyvkötő, nyomdai fényképész, könyvkötő restaurátor, cinkográfus. 1951-től 1953-ig tagja volt a Belügyminisztérium sportszázadának, közben pedig a Budapesti Dózsa Kajak-Kenu Szakosztályát is megalapította. Bár ’53-tól az Építők edzője, szakoklevelét 1964-ben szerezte meg a Sportvezető és Edzőképző Intézetben. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetségnek 1998 és 2002 között volt szakmai munkatársa.
Az Isten éltesse még sokáig Feró bácsit!
(MOB-összeállítás; Képek: MTI, MKKSZ)
Keresés