Balczó András kétezernél is több előadást és élménybeszámolót tartott

Ha valakit a sportvilág élő legendájának lehet nevezni, az vitathatatlanul Balczó András, az öttusa háromszoros olimpiai bajnoka, öt világbajnokság egyéni versenyének győztese, mindezek elismeréseképpen pedig a Nemzet Sportolója.

A 12 gyermekes családapa elvonultan él Budakeszin a maga építette házban, ám távolról sem magányosan. Ott van mellette kitartóan Császár Mónika, a felesége, a müncheni olimpián bronzérmet nyert magyar női tornászválogatott tagja és velük egy háztartásban, szeretetben és békességben az utódok közül hét csemete. A családfő jövőre tölti be a 80. életévét, a legkisebb Balczó 9 és fél éves.

Az ország kedvence volt

Sportolói fénykorában az ország egyik kedvence és a fiatalok példaképe volt, ha a Facebook már akkor is létezett volna, talán még a tetszésnyilvánítások nemzeti csúcstartója is. Soha nem kímélte magát az edzéseken, a terhelés maga választotta fokozata sokszor tűnt az önsanyargatás határesetének. Visszavonulása után öttusa és vívó szakedzői diplomát szerzett, elismeréssel felérő sportvezetői kinevezésre viszont így is hiába várt. Jobb híján elment belovaglónak, ami nem a szakma alja, de annak egyik elismerésre méltó foglalatossága sem.

„Egy ideig berzenkedtem, és méltatlannak tartottam azt, ahogy kezeltek – vagy inkább lekezeltek -, de aztán megbékéltem és  tudomásul vettem, hogy ez jutott nekem. Büszke vagyok arra, amit versenyzőként elértem, és ugyanilyen érzéssel tekintek a családom minden tagjára. Utoljára 1989-ben jártam öttusaversenyen, amikor a budapesti világbajnokságon mind a három számban magyar győzelem született, az egyéniben pedig Fábián Laci vitte el a pálmát. Komolynak nevezhető szakmai felkérés azután sem érkezett, bár az is igaz, hogy „kiscsoportos” öttusázó csemeték fejének a simogatásából és pátyolgatásából nem is kértem volna” - nyilatkozta a múlt sportolói ideálja az SzPress Hírszolgálatnak.

Ma is úgy gondolja, hogy a klasszikus öttusa sok nagy csatát megjárt egyéniségeként sokkal többre aligha vihette volna, és még az sem bosszantja, hogy az 1970-es warendorfi világbajnokságon Kelemen Péter mögött egyetlen ponttal lemaradva lett ezüstérmes. Nem Balczó András lenne, ha éppen erre nem volna egy idézete. Ezúttal Weöres Sándort, a költőt citálja: „Mert ami egyszer végbement, azon nem másít semmi rend, se Isten, se az ördögök: múlónak látszik és örök.”

A pénz beszélt, a TV volt az úr

Elképzelni sem tudja, hogy egykor megcsodált tudását és erényeit „áthangolva” mire vitte volna a mai, alaposan megreformált „rohanós” öttusában, amelynek viszont nem vitatja az életképességét.

„Az öttusa egy kicsi és tehetősnek aligha nevezhető sportág, amelyre ha rárontanak, nincs hova menekülnie. A kiutat az átalakítás jelentette, ezt meg úgy kell felfogni, hogy ez az élet rendje. Máskülönben a tévé hátat fordított volna az öttusának, aztán ugyanezt tették volna a szponzorok, és akkor azonnal oda a törékeny pénzügyi biztonságnak” – folytatta.

A hazai szövetség minap érdemelte ki a 2019. évi világbajnokság rendezésének jogát. Balczó utoljára 1969-ben nyert egyéni vb-t, számára a két év múlva esedékes sportági csúcstalálkozó a félévszázados jubileum kivételes eseménye lehetne.

„Ma úgy gondolom, hogy a versenyt nélkülem is meg tudják rendezni, nem ígérem hát, hogy ott leszek, de addig sok minden megtörténhet” – mondta befejezésül a Nemzet Sportolója, aki egy internetes portál szerint a róla készült film bemutatóját követően meghívásoknak eleget téve kétezernél is több előadást és élménybeszámolót tarott. Csípőprotézis-műtétje óta viszont nincs nagyon a kedvére a mozgás…

(SzPress Hírszolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB)