Bánhidi Ákos: „Ez egy nagyon kiélezett sportág”

Félidejénél tart a rövidpályás gyorskorcsolyázók olimpiai kvalifikációs világkupa-sorozata. A két európai állomás sikereket és olyan eredményeket is hozott, amelyeket a novemberi két ázsiai viadalon javítani kell, és akkor a tervezett 10 fővel utazhat a magyar csapat a phjongcshangi olimpiára.

A férfiak szinte maximálisan kihasználták eddig a lehetőségeket, a lányok még javítani kényszerülnek, de az ő helyzetük is biztató a félidőben.

Bánhidi Ákos, az olimpiai csapat menedzsere, csapatvezető néhány gondolattal értékelte fél távnál a történteket.

„Vegyesek az érzelmeink úgy gondolom. Kétségbe esni nem kell. A mi sportágunk ilyen. A világ legjobb versenyzői is összeakadhatnak úgy a negyeddöntőben, hogy döntőnek számító futamról beszélhetünk. Mindamellett inkább olyan tényezők játszottak szerepet például a budapesti váltópozícióban is, amik a mi sportágunkban bekalkulálandó tényezők. Így például, hogy esünk, vagy egy adott szituációban olyan kizárásra, illetve nem továbbjutásra kerül sor, amit igazságtalannak érzünk. Szót is emeltünk ellene, és most is úgy gondolom, hogy jogtalan volt, de tudomásul vesszük, hogy óvásnak nem szoktak helyt adni. Különben mindenki rohanna a papírral. De a rövidpályás gyorskorcsolya, vagy bármely formátuma a jeges sportoknak magában foglalja, magában hordozza az esetleges esés lehetőségét. Sajnos, ebbe mi is beleléptünk.” 

„Az olimpiai kvalifikáció esetén máshogy számolják a váltót és máshogy az egyéni eredményeket. A váltóban egy nagyon bonyolult pontrendszer van a számítások mögött. Ha nincs valaki előtt a papír, képtelenség felsorolni pontosan a tényezőit. Az a lényege, hogy nem csak helyezési számokat számolnak, hanem ezres nagyságú pontértékeket, hogy az elsőtől az utolsó országig jól, szofisztikáltan lehessen az eredményeket számolni. A négy állomásból hármat értékelnek, hogy a különböző holtverseny szituációkat is könnyebben lehessen eldönteni. Az egyéniben egy kicsit könnyebb a számítás. Az alap Short Track pontrendszer szerinti helyezések eldőlnek, és úgy rangsorolnak a versenyzők azokra a helyezésekre, ahol láthatjuk őket. Miután egyénileg, név szerint megszerezték a helyezéseket, onnantól a helyezés az országgá válik. Adott esetben, ha ne adj' Isten valamelyik versenyezőnk lesérülne és helyettessel kell pótolni, ugyanúgy beleszámít a versenyzése, mert a helyezése fog számítani, hozzáadódik a kvótaszámításnál. Ezeknek a részletei alapján dőlnek el a helyek. A kvalifikációs világkupákon úgy érzem, a mezőny sokkal inkább felzárkózott, sűrűbb lett. Itt a negyeddöntőben, ahol a táv függvényében a legjobb húsz esik egymásnak, simán kerülhet olyan sorsolásba a versenyző - nem egyszer előfordult, nem csak velünk, hanem mással is -, hogy döntővel felérő futamban is olyan nagy nevek kerülnek a 20. helyre, hogy az ember nem gondolná. De pont ez a sportág szépsége, hogy nincsenek előre kalkulálható szituációk. Ötven kilométer per órás sebességgel száguldanak a jégen. Egy jó vagy rossz döntés befolyásolja a végeredményt.

Első feladatunk most az értékelés. Próbáljuk az összes olyan tényezőt megragadni, amelyek esetlegesen ezekhez a szituációhoz vezettek. Például, hogy több esés volt a futamokban, mint ahogy azt terveztük volna. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint amikor valaki a Városligetben korcsolyázik. Ezek a versenyzők nap mint nap megteszik ezeket a köröket. Inkább úgy, mint amikor Baggio érthetetlen módon fölé rúgta azt a tizenegyest. Első feladatunk tehát az elemzés, és amikor az elemzések megtörténtek, azt követően nagyon kemény munkával folytatjuk a felkészülést.”

 
„Fontosnak érzem a budapesti óvást. Ez a férficsapat ugyanúgy, mint az előző években, abszolút győzelmi esélyekkel áll oda. A váltóban, akinek győzelmi esélye van az Kanada, Korea, Kína, Hollandia, Oroszország és mi. Hat ország. És ez nem változott meg. Kicsit sűrűsödött a mezőny. Ez egy nagyon kiélezett szituáció. Ez egy nagyon kiélezett sportág.

Mi történt pontosan? Egyszer volt egy olyan szituáció, amikor nem juttattak be minket a döntőbe, teljesen jogtalanul, illetve kétszer elestünk. A lányok is elestek, és a fiúk is elestek. Ha valaki elesik, akkor nehezen tud utána a versenybe visszavergődni. Ha csak nem kilökték. És ez ebben a sportágban benne van. Ha egy műkorcsolyázó felmegy egy ugrásba, az ember rágja a körmét, ugye sikerülni fog… A gyorskorcsolyázók sem úgy mennek bele a kanyarba, hogy száz százalék biztonsággal sikerül majd. Ötvenöttel fordulnak be, nagy dőlésszöggel. Ha éppen alatta van egy olyan jégvájat, amely megdobja a koriját, hiába gyakorolta hetvenhétezerszer ezt be, attól elrepül. Természetesen azért gyakoroljuk, hogy mindent megfogjon és a lehető legkevesebbszer forduljon ilyen szitu elő. A pici aggódás hozzátartozik a sportághoz. Ez nem egy maraton futás, ahol nem fog beleesni például egy csatornába, ahol az előre kidolgozott edzés, edzettségi állapot biztos eredményt hozhat. De ez is a szépsége. Olyan mint a lólengés, ahol hiába a sok gyakorlás, a világbajnok is egy-egy pozíciónál leeshet a lóról adott esetben, mert éppen így történt. Mi is így jártunk. Kétszer estünk. Nem jellemző ránk, hogy elessünk. Lehet, hogy a következő alkalommal, tudom is én, Korea esik el. Ahogy ez is megtörtént. Egymásban estek el. Olyan eséssel, amit a földön nem láttunk még. Egymásba gabalyodva. Bohóctréfa. Lerántották egymást. Úgy gondolom, a fiúknál a még hátralévő két világkupából egynél kijön a papírforma, hogy a magyar válogatott mire képes. Nagy döntőre. Hiszen erre képes a csapat a tudása alapján. Akkor onnantól fogva, nincs miért izgulni.”  

„A nők is benne vannak a világ legjobb 8 váltójában.  Ez nem kérdés. Úgy, ahogy tavaly megszerezték az ezüstöt a világbajnokságon, képesek nagyon jó eredményre. 

A lányoknál egy nagyon jó, átlagos teljesítményre van szükség. Ez a női sor képes arra, hogy tempóban és sebességben a legjobbakat is lekövesse, de nagyon nem mindegy, ki milyen pozícióban foglal el helyet egy váltóban. Képesek vagyunk azt a tempót megkorizni, hogy amikor jön a végjáték, ott legyünk a sarkában egy Kanadának, Koreának vagy Kínának. Általában úgy van, hogy nemcsak a morcos arcát mutatja a short track, hanem fordulhat. Velünk is képes jót tenni. Akkor bizony odaérhet a női sor arra a pozícióra, ami tavaly világbajnoki ezüstöt hozott. Azt nem lehet úgy megszerezni, hogy csak potyog az ölembe a szerencse. Ahhoz ott kell lenni a legjobbakon, és ezek a lányok erre képesek. Nekik is abszolút megvan az esélyük, csak a két alaptételt, ami nagyon messze helyezi az embert, a kizárás és az esést igyekezni kell elkerülni.

Természetesen, ha esünk, az nagyon megnehezíti a helyzetet. Mindent, ami ezzel kapcsolatos, megtesz a magyar válogatott és szakembergárda. Elemeztük az eséseket. Mi lehetett az oka? Pszichés? Jég? Felszerelés? Az adott szituációnak olyan pillanata, amit esetleg eddig nem éltünk meg? Vagy ezeknek az összessége? Mind végigrágtuk és dolgozunk, hogy ne legyen olyan szituáció, hogy egy esés miatt kerüljünk megint nehéz helyzetbe. Ugyanakkor ez sajnos, természetesen benne van a sportágban. Mi odamegyünk és meg akarjuk csinálni. Úgy, mint eddig. És inkább jó esélyünk van erre, mint hogy nem. Olyan teljesítményszinten vagyunk, ami a világ első 8 csapata közé sorol minket. Benne vagyunk az elitben. Mondok egy jó példát erre, ami tökéletesen megmutatja ezt a helyzetet. Volt az az esés Budapesten, amikor a kínai kirakott bal lábában Csabi fejre állt. Egészen eddig a pillanatig, úgy hoztuk a futamot, hogy szépen el kell korizni, és a végén megoldjuk. Amikor ez megtörtént, akkor át kellett váltani csúcssebességre, hogy bekerüljünk az elődöntőbe. Mert különben elég csúnya helyzet alakult volna ki. Szerintem ez az egészre jellemző. Ha most nem esünk el kétszer ezekben a váltóban és behozzuk – legrosszabb esetben is – ezeket a kényelmes helyeket. Akkor most arról beszélhetnénk, hogy ezek a bizonyos lelki terhek nélkül kell oda állni a harmadik világkupán például a váltóban rajthoz. De tekintettel rá, hogy ott vagyunk most a határ szélén a kvalifikálódásnak, ezért sokkal jobban kell koncentrálni. Vissza kell váltanunk az eredeti tempóra. De nagyon okosan. Egy dologra kell nagyon figyelni, hogy az elődöntőben ne zárjanak ki. Ha kizárnak, automatikusan te vagy a hetedik, nyolcadik és kész. Ha egy becsületes adok-kapok küzdelemben lemaradunk, és harmadikok leszünk. ott vagyunk a B döntőben és egy biztos ötödik helyre nagy eséllyel odaáll. Mi történt velünk Budapesten? A kanadaiakat juttatták ötödiknek a futamba. Az egyetlen variáció, ami nincs kalkulálva, mert nem úgy fogunk felmenni, hogy jaj, arra nagyon figyeljetek, hogy el ne essetek. Ezt a karmát nem lehet felrakni senki fejébe. Odamentünk, és mi történt? Elestünk. És nem volt más lehetőség. Hiszen az ötös futamból, aki elesik, nincs benne az első négybe, hogy B döntőbe kerüljön. Az egyetlen lehetséges módszer, hogy kikavartuk magunkat végül a nyolcadik helyre, mert egy csapatot kizártak, de nem futhattunk B döntőt. Azt a belga sort, akikre normális esetben másfél-két kört ráverünk akár, ha megyünk teljes erővel, tehát nincsenek fasorba se hozzánk képest, raktuk magunk elé egy ilyen ostoba szituációban a fiúkra nézve. Azt gondolom, ha egy versenyen kihozzuk, amire képesek vagyunk, döntőbe jutni vagy a dobogóra akár, az már olimpiai indulást biztosít.”

És a két válogatott legeredményesebb gyorskorcsolyázójának egy-egy gondolata az olimpiai kvalifikációs versenyről. 

Liu Shaolin Sándor

 
„Az a dolgunk hogy elkényeztessünk a szurkolókat. Igyekszünk. Ezért dolgozunk minden nap. Ami a kvalifikációs kupákat illeti, három számít a négyből. Egész jól állunk. Mi is számolgatjuk természetesen a pontokat, ugyan ennek még nincs itt az ideje. Ez még most korai. Abszolút jól állunk. Két állomás van mögöttünk. A váltóval még van mit javítani, de az egyéniben a fiúknál mindenkinek megvan a három kvóta. Nincs miért búslakodnunk. Nem volt egy amerikai, vagy egy kanadai jégminőség most a világkupán. Lassabb volt a jég, így nem mutatkozhattak meg az igazi különbségek akorcsolyázók között. Minden versenyző ott tudott maradni a köridőkön. A jobb versenyzők sem tudnak olyan nagy köridőket teljesíteni, hogy leszakítsák a gyengébb tudásúakat. Most egy kicsit összébb van a mezőny. Ez a kvalifikációs világkupa másmilyen, mint egy átlagos világkupa. Ott egy táv duplázva van. A 100 férfi versenyző szét volt osztva a különböző távokra. Van, aki duplázott. Két távon tudtunk csak elindulni a négyből, mert az egyik duplázva volt. Itt most már csak három táv van, és mindenkinek indulni kell mindenhol. Úgy kell elképzelni, mint mondjuk egy világbajnokságot, vagy egy olimpiai versenyt, hiszen minden versenyző versenyez mindenkivel, nem pedig szétosztva vagyunk, hogy könnyebb legyen akár érmeket szerezni.”

Jászapáti Petra

„A váltóban egy csapatsikerért felelünk. Ha elrontok egy futamot, nem magamnak rontom el. De benne van az esés. Szóval nem rontásnak gondolom. Most a kilencedik helyen állunk. Kicsit még fel kell tornázni magunkat ebből a pozícióból ahhoz, hogy biztos helyen jussunk ki Phjongcshangba. Nincsen meglepetés a mezőnyben. Pont azok vannak az első 5-6-ban, akikkel eddig is találkoztunk. Nagyjából ugyanazok az ellenfeleink.”


Az egyes számokban az olimpiai kvalifikáció állása: 

Férfiak:  500m   1000m    1500m    5000m váltó         Nők:  500m   1000m    1500m    3000m váltó

A válogatott október 30-ig Budapesten készűl a két ázsiai világkupafutamra, majd 30.-án repül el Kínába.

A két világkupafutam ideje:

2017. november 9-12 Sanghaj
2017. november 16-19 Szöul

(MOB, MOKSZ, fotók: MOB/Szalmás Péter)