Olimpiai játékok

Júliusi ünnepeltjeink között úgy esett, hogy a birkózó szőnyegre „kirándultunk” a legtöbbet. Mai szülinaposunk, Dr. Réczi László is a karfiolfülűek táborát erősíti. Ám nem sokon múlt, hogy inkább a pingpongasztaloknál kössön ki.

Ami a kajak-kenunak Kolonics György, az Benedek Tibor a vízilabdának. Mindketten fájóan fiatalon hagytak itt minket, viszont már életükben olyan megbecsülés és tisztelet övezte e két sportembert, mellyel méltán emlegették már akkor is legendaként őket. Ahogy Koló, úgy Benedek Tibor is idén töltötte volna be 50. életévét, rá emlékezünk.

A birkózás is az egyik sikersportágunk, ahol a kötöttfogás mellé szépen lassan felzárkózott a szabadfogású szakág is. Utóbbi eredménylistáját bővítette a szőnyegen és amellett állva Klinga László is, aki hetvenötödik születésnapját ünnepli.

A bajor Alpokon, majd Salzburgon keresztül vezetett a müncheni olimpia 50 éves évfordulója alkalmából rendezett emléktúra résztvevőinek hazaútja. Mozart városában - a programoknak köszönhetően - évszázadokat ugrottak vissza a '72-es játékok magyar érmesei az időben. Időutazás Mozart zenéjével, lovaskocsival és Európa egyik legrégebbi éttermével...

A kajak-kenu az egyik legsikeresebb olimpiai sportágunk, melyben se szeri, se száma a példaképeknek. Kolonics György, vagy Wichmann Tamás megkerülhetetlen figurái a kenu szakágnak, talán nem véletlen, hogy utóbbi volt a hetvenedik születésnapját ünneplő Buday Tamásnak is a legnagyobb ikonja, holott kettőjük között alig több mint négy év volt csak a korkülönbség.

Szombaton az egykori olimpiai faluban folytatódott a müncheni olimpia 50 éves jubileumi emléktúrája. A résztvevők a kajak-kenu versenyek helyszínére is ellátogattak.

Közel 40 fős magyar delegáció vesz részt a müncheni olimpia 50. évfordulója alkalmából rendezett emléktúrán a bajor fővárosban. A küldöttség tagjai a '72-es játékok érmesei, vezetőjük az olimpiai bajnok vízilabdázó dr. Bodnár András, aki Münchenben ezüstöt nyert a magyar válogatottal. 

Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.