Földi Imre: már hét évvel túljutottam a magyar férfiak átlag életkorán

Közeledik a Tokióban, 1964. október 10. - október 24. között megrendezett XVIII. Nyári Olimpiai Játékok félévszázados jubileuma. A japán fővárosban összegyűlnek az 50 év előtti versenyek legjobbjai egy kis emlékidézésre. A mob.hu a rangos találkozó felvezetéseképpen a még élő magyar érmesek közül minél többet igyekszik megszólaltatni attól függetlenül, hogy az illető kiválóság elutazik-e Tokióba október 8-án a MOB küldöttségével, vagy bármily okból itthon maradni kényszerül.

 A mob.hu sikerrel eredt a tatabányai Földi Imre nyomába, akinek Tokióban még be kellett érnie ezüstéremmel. A későbbi olimpiai bajnokkal folytatott beszélgetés középpontjában természetesen Tokió, az ott megszerzett ezüstérem állt.

 „Már a római olimpián is országos csúccsal, 6. hellyel mutatkozhattam be, de azután még jobban rákapcsoltam” - emlékezett az egykori emelődaru, Tatabánya büszkesége. „Igazság szerint nem kellett volna még nyolc évet várnom az olimpiai bajnoki címre, hiszen a Tokióban győztes szovjet Voronyin két, szabálytalan gyakorlatát is megadták a bírók. Előbb szakításban fejéhez ért a rúd, ami nem megy. Lökésben pedig a felvételnél a térde földet ért, onnan jött föl. Ezt is el kellett volna venniük. Ezekkel a segítségekkel végül 2,5 kilóval megelőzött összetettben.”

- Akkoriban nagy divat volt edzőtáborozni, A súlyemelőknél ez mennyire vált gyakorlattá?

„Olyannyira, hogy szinte egész évben Tatán voltunk. Akkor már nem Orvos Bandi bácsi volt a főnök, hanem Horváth Jóska, de az egész csoportot szerintem Veres Győző irányította. Neki a társaság többségével igen jó volt a kapcsolata, lelkesített is bennünket rendesen. Úgy gondolom, akkor volt a legerősebb a magyar súlyemelés. Az alapozó időszakban többször is legalább harmincan voltunk a tatai táborban.”   

- Mivel Ön rekorderként öt olimpián is versenyezhetett, csak megkérdezem a Tokió utáni ötkarikás fellépéseiről is?

„Mexikóvárosban a lehető legnagyobb bosszúságomra az iráni Nassziri testsúlykülönbséggel lett első, s ezzel meg is előzött. Münchenben én akartam diktálni a tempót, amit elsősorban a fogyasztással tudtam megalapozni. Rendkívül tudatos étrendet alakítottam ki évközben is, jól is ment a fogyás, ami azt jelenti, hogy 56 kiló helyett 55,7 került a jegyzőkönyvbe. Én voltam a legkönnyebb a riválisok közül és ez nagyban megnövelte az önbizalmamat. Még Montrealra is rábeszéltek, a bár ott már nem szerepelt a nyomás, a szakítás és lökés alapján még mindig az előkelő, 5.helyen tudtam zárni.”

- Ezután visszavonult. Mi mindennel foglalkozott, amíg eljutott a 77. évébe?

„Edzegettem, 1976 és 1988 között edzősködtem is, de a legjobban a lányom Csilluka edzései és versenyzése érdekeltek. Európa-bajnoki érmekből szépen begyűjtött, bánatomra a világbajnokságokon nem tudott az áhított első helyen végezni. A legtovább egyébként a bíráskodást csináltam, de már azzal is felhagytam.”

- Hosszabb szünetet tört meg az Országimázs Központ 2000-ben  volt  meghívása.

„Huszonnégy év szünetet követően ismét részt vehettem egy olimpián, méghozzá Sydneyben. Bár a derekam borzasztóan fájt, mégis jól éreztem magamat a kajakozó Fábián László, a vízilabdázó Kárpáti György és a tornász Magyar Zoltán társaságában.”

- És most, tizennégy év szünetet követően ismét lehetősége lenne rá, hogy elutazzon Tokióba, a MOB küldöttségének tagjaként.

„Igazán örülök már a felvetésnek is. Neki is lelkesedtem, de a kötelező orvosi vizsgálat végén Sidó Zoltán főorvos úr közölte, hogy szív és érrendszeri gyengeségeim miatt nem javasolja az útrakelésemet. Nekem számít, amit az orvos mond, első szóra elfogadtam az ajánlását.”

- Egyébként a hétköznapi életben vannak az egészségével kapcsolatos gondjai?

„Szív és érrendszeri panaszaimmal kezelnek és sajnos, átestem egy infarktuson is. Pedig nagyon szeretek élni, évezem az életet. Ha eldobnám  a cigit, biztosan még hosszabb lehetne a földi pályám, de így sem panaszkodhatok. Elvégre már hét évvel túljutottam a magyar férfiak átlag életkorán.

(Jocha Károly)