Gondolatok az olimpiáról, a sajtómunkáról

Eltelt, vége van. Kellemes fáradtság. Máris hiányzik az olimpia atmoszférája, az a semmihez sem hasonlítható hangulat, a versenyek, a meccsek, a „Hajrá, Magyarok!” és még az Olimpiai Park felett köröző helikopterek monoton hangja is.

Köszönet az olimpikonoknak, a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a magyar államnak, az edzőknek, a szövetségi kapitányoknak, az orvosoknak, a gyúróknak, a pszichológusoknak, a gyógytornászoknak, a szakszövetségeknek, a családtagoknak, a szurkolóknak és valamennyi támogatónak!

                  Borkai Zsolt MOB elnök az m1 londoni studiójában Szujó Zoltánnal

Borkai Zsoltot, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét idézném:
„Majdnem háromszor annyi aranyat szereztünk, mint Pekingben, s több mint ötven százalékkal több érmet. Ez egy sikertörténet. Különösen örülök annak, hogy az eredményeket az egész csapat sportszerű magatartással érte el. Rengeteg olyan eredmény, gesztus, nyilatkozat volt a magyar sportolóktól, amely bejárta a világsajtót.” Áder János, köztársasági elnök pedig az emberi méltóság tiszteletét emelte ki. Példaként említette azt a sportszerű, a fair play szellemiségét idéző jelenetet, amikor Baji Balázs a sérült kínai Liu Hsziang kezét a magasba emelte a 110 m gátfutás előfutamában; Cseh Lászlót, aki csak magát okolta amiatt, hogy nem jutott a 400 m vegyesúszás döntőjébe; Gyurta Dánielt, aki felajánlotta aranyérmének másolatát a korábban elhunyt úszótárs, a norvég Dale Oen családjának; Berki Krisztiánt, aki világbajnoki ezüstérmesként nem kvalifikálta magát a pekingi olimpiára, de az óriási csalódás után Londonban diadalmaskodni tudott; Kökény Roland kajakozót, aki kitartó munkával 37 évesen lett olimpiai bajnok; az aranyérmes Pars Krisztián pedig legnagyobb örömében sem feledkezett meg korábbi edzőjéről, a dobópápáról, Németh Pálról. Valóban, a világsajtó nemcsak a remek eredményekről, hanem a magyarok tetteiről is beszámolt. Egy darab negatív jellegű cikk sem jelent meg a brit sajtóban, hogy miért nem Louis Smith végzett az élen Berki Krisztián előtt.


                                   Csontváz a lovon, az olimpiai falu bejáratánál

A magyar sportolókról írt az amerikai The New York Times, a Wahington Post, a Wall Street Journal, a brit The Times, a Guardian, a Daily Telegraph, a német Der Spiegel, a Süddeutsche Zeitung, a francia Le Figaro és a Le Monde, az orosz Nyezaviszimaja Gazeta és az Izvesztyija és még sorolhatnám. A telefonvonalak folyamatosan égtek és a televíziós megkeresések is állandóak voltak.

Dr. Nagy Zsigmond csapatvezető-helyettes például élőben az amerikai NBC csatornának nyilatkozott, Szilágyi Áron aranyérmes vívó az angol Eurosportnak, Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó a brit Reutersnek, Berki Krisztián aranyérmes tornász  a BBC-nek, és további nemzetközi interjúk is készültek, amelyeket egy idő után – hozzáteszem, szerencsére - már nem lehetett nyomon követni. Tarics Sándor, a világ legidősebb olimpiai bajnokának a sajtótájékoztatója is alaposan felkeltette a külföldi újságírók érdeklődését. Még az egyik kínai televíziónak is elmondta pályafutásának és életének legjelentősebb momentumait.

      Pars Krisztián rögtönzött sajtótájékoztatója az MPC-ben a magyar újságírók gyűrűjében

Köszönet a magyar médiának és a hazai sajtó munkatársainak, akik korrekt módon tudósítottak Londonból! Köszönet az MTVA-nak, az olimpia hivatalos közvetítőjének, ezen belül a Magyar Televíziónak és a Magyar Rádiónak a színvonalas közvetítésért!

         A MOB iroda munkatársai is mindent elkövettek a Magyar Csapat sikere érdekében

Köszönet a 40+5 akkreditált újságírónak, fotóriporternek, akik szinte minden eseményen jelen voltak. Köszönöm a megértést amiatt, hogy a hosszú sorban állások után elfogadták azt, hogy nem mindenkinek jut jegy a megnyitó/záró ünnepségre, az úszó döntőkre vagy éppen az amerikai kosárlabda mérkőzésekre (a Londoni Szervezőbizottság az imént felsorolt eseményeket kiemeltként kezelte, ezért nem lehetett „csak” akkreditációval bejutni). Köszönet a türelemért: az olimpikonok elsőként az MTV és az MR stúdiójában nyilatkozhattak, az IBC (International Broadcast Center) épületében, majd a főszereplők átfáradtak a szomszédos MPC-be (Media Press Center) egy rögtönzött sajtótájékoztatóra – előfordult, hogy némi késéssel a doppingvizsgálatok miatt. Itt – többek között - az MTI, a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, az Origo, az Index, az RTL Klub, a DigiSport (utóbbi kettő csak az MPC-ben vagy a sportlétesítményen kívül készíthetett riportot) stábja várta a „vendégeket”. A köszönet azért is jár, mert valamennyien betartották a LOCOG előírásait és szabályait. Közvetlenül a versenyek, mérkőzések után egyébként az ún. mixed zone-ban is számos riport készült. A magyar újságírók nem külön-külön, hanem egységet alkotva kérdezték az aktuális érmest vagy helyezettet. Bízom benne, hogy sikerült megfelelni az elvárásoknak!

Az előbbi szervezési feladatok mellett, ha kellett szinkrontolmács voltam a magyar érdekeltségű nemzetközi sajtótájékoztatón, ha kellett, fordítottam az angol TV-csatornának, kísértem az olimpikonokat, kiszolgáltam a bel- és külföldi sajtót. Több olyan eset is előfordult, hogy amíg „szállítottam” az olimpikonokat az IBC-be és az MPC-be, a buszon rengeteg telefoninterjú készült. Az olimpikonok nevében köszönetemet szeretném kifejezni a hazai újságíróknak, hogy nem a sportolókat hívták telefonon, hanem az angol elérhetőségemet tárcsázták a korábbi megbeszélések alapján.

És hogy nekem mi jelentett a londoni olimpia? Meghatottság, büszkeség, kitartás, öröm, lelkesedés, hit, akarat, fair play, alázat. Semmilyen más sporteseménnyel nem hasonlítható össze. Egységes, összetartó CSAPAT, szimpatikus, intelligens, igazi példaképek. Igen, ez volt a Magyar Olimpiai Csapat Londonban! 17 érem, 9. hely az éremtáblázaton – legutóbb 1992-ben, Barcelonában került nemzetünk a 10 közé. Sohasem fogom elfelejteni, hogy a döntő után Szilágyi Áron, Berki Krisztián, Gyurta Dani, Ungvári Miki, Kozák Danuta, Kovács Kati vagy Lőrincz Tamás engem ölelt meg másodjára az edzőjük után!

Török Olivér
MOB, sajtófőnök