„Pars címvédésre készül Rióban”

A Magyar Olimpiai Bizottság Kiemelt Edző Programjában részt vevő szakembereket bemutató sorozatunk legújabb cikkében Németh Zsolttal beszélgettünk.

Németh Pál 2009 januárjában váratlanul elhunyt. Fia, Zsolt akkor kezdte el a közös munkát Pars Krisztiánnal, és kettejük együttműködése időközben világbajnoki ezüstérmeket, Európa-bajnoki címet eredményezett, no meg egy felejthetetlen olimpiai diadalt 2012-ben Londonban.

Németh Zsolt bátyjával, Lászlóval együtt azon dolgozik, hogy minél több fiatal ismerhesse meg szeretett versenyszámukat, a kalapácsvetést. A Dobó SE vezetőedzője ugyanakkor hangsúlyozza, a sikereket nem csak érmekben lehet mérni, és sokszor azt is hatalmas eredménynek tartja, ha egy kevésbé tehetséges fiatalból ki tudja hozni a maximumot.

Ifjú tanítványai azonban a jó eredményekkel sem adósok, Gyurátz Réka az ifjúsági világbajnokságon, Halász Bence pedig az EYOF-on nem talált legyőzőre 2013-ban. A jövőt mások mellett ők jelentik, Németh Zsolt azonban felhívja rá a figyelmet, az ismeretlenségből kevesen robbannak be felnőtt olimpián, így egyelőre konkrét helyezésekben sem tud gondolkodni Rióval kapcsolatban.

A Kiemelt Edző Programot kiváló újításnak tartja, de érte eddig sem kellett aggódni, hiszen időközben a civil életben is felépítette magát.

– Pars Krisztán 2012-ben az olimpián ért a csúcsra kalapácsvetésben. Ez az Ön szakmai pályafutásának is a legszebb pillanata?
– Hatalmas kő esett le a szívünkről, amikor Krisztián tiszteletére a magyar himnuszt játszották le Londonban, de nem csak azt élem meg sikerként, ami mindenki számára egyértelmű, szemmel látható. Mindenkiből azt próbálom kihozni, ami benne van, nem születünk valamennyien ugyanolyan képességekkel. Sokaknak az is óriási eredmény, ha kijutnak egy világversenyre, ahhoz is rengeteg energiát kell befektetni. Ha ott sikerül az élmezőnyben végezni, netán nyerni, az már csak hab a tortán.

– Gyakran előfordul, hogy valakiből nem tud olyan sportolót faragni, mint amire a képességei predesztinálnák?
– Igen, előfordul, sajnos sokkal gyakrabban, mint kellene. Olyankor komoly csalódottságot érzek, valahol az én kudarcom is. Hosszasan tudnám sorolni a neveket, de senkit sem szeretnék megbántani. Ahhoz, hogy valaki olyan karriert fusson be, amire mindenki felfigyel, embertelen munkát kell elvégezni, de vannak, akik idő előtt feladják. Ez az ő saját döntésük, nem lehet ellene mit tenni.

 
– A Kiemelt Edző Program segíthet abban, hogy legalább az edzőkön ne múljon semmi?
– Magam szerencsés helyzetben vagyok, mert eddig is mindig megtaláltam az életben a számításomat, tanítottam, a sportigazgatásban dolgoztam, míg legutóbb négy és fél évig a Szombathelyi Sportközpontot vezettem; jóllehet az, hogy most főállású edzőként tevékenykedhetek, a programnak köszönhető. Biztosra veszem, hogy mindannyiunk számára nemcsak az életben maradást jelenti ez a támogatás, de a minőségi továbbfejlődés lehetőségét is megteremti. A magyar sportnak ilyen eredményekkel messze nem ott kellene tartania infrastrukturálisan, ahol tart, de az utóbbi időszakban szerencsére komoly előrelépés történt, így a jövőt meglehetősen pozitívan látom.

– Rióval kapcsolatban is ennyire optimista?
– Két év a mi sportágunkban hatalmas idő, de már most lehet látni, hogy rengeteg tehetség bontogatja a szárnyait. Krisztián természetesen címvédésre készül, de már jelentkeznek a komoly kihívók, akikkel addig is kiélezett versenyeket fog vívni.

– Feltételezem, a fiatal tehetségeknek még nem 2016-ban jön el az idejük.
– Nem szabad türelmetlennek lenni, nálunk ugyanis a lehető legritkábban fordul elő, hogy valaki előtűnik a semmiből, és mindjárt dobogóra áll. Az olimpiára mindenki kettőzött erővel készül. Az ifjú titánoknak is szokniuk kell a légkört, elvégre egy olimpiát még egy világbajnoksággal sem lehet összehasonlítani. Egy fiatalabb versenyzőnél az olimpia forgataga olyan drukkot is eredményezhet, ami negatívan befolyásolhatja a teljesítményét. Rutint kell szerezni ahhoz, hogy ezeket a külső körülményeket ki tudja kapcsolni, vagy akár előnyt kovácsoljon belőle.

NÉMETH ZSOLT – NÉVJEGY:
Születési hely, idő: Szombathely, 1971. november 9.
Magasság, testsúly: 190 cm, 114 kg
Iskolai végzettség: egyetem (Testnevelési Főiskola, testnevelő)
Edzői minősítés: középfokú edző
Kitüntetések, díjak: Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2012), MASZ az év atlétaedzője (2012, 2013), Európai Atlétikai Szövetség Edző díja (2012), Magyar Atlétika utánpótlásáért díj (2011), Vas Megye Örökös Sportbajnoka kitüntető cím (2006), az Év Férfi Atlétája Magyarországon (2006).
Mire a legbüszkébb: a családjára, többek között három gyermekére
Hobbi: olvasás, történelem, bélyeggyűjtés
Sportolói pályafutása: 1984-
Klubjai: HVSE, SZAC’93, Dobó SE
Legjobb eredményei kalapácsvetésben: 1990. junior vb: 6. 1995. Universiade: 6. 1996. Európa Kupa I. osztály: 1. 1999. vb: 2. 1999. Universiade: 1.
Edzői pályafutása: 2006-2007 Dinamo Zrinjevac Zagreb, 2008-2012 dobó szakági szövetségi edző, 2009- Dobó SE
Legismertebb versenyzői: Banga Beatrix, Gyurátz Réka, Halász Bence, Ozorai Jenny, Pars Krisztián, Völgyi Helga
Eredményei: 2009. junior Eb: 2. Ozorai Jenny 2010. Eb: 3. Pars Krisztián 2011. vb: 2. Pars Krisztián 2012. olimpia: 1. Pars Krisztián; Eb: 1. Pars Krisztián 2013. vb: 2. Pars Krisztián; Junior Eb: 2. Gyurátz Réka, 3. Banga Beatrix, ifjúsági vb: 1. Gyurátz Réka, 2. Völgyi Helga; EYOF: 2 x1. Halász Bence