90 éves dr. Kotsis Attiláné, a magyar röplabdasport edzőlegendája

Május 31-én ünnepli 90. születésnapját dr. Kotsis Attiláné (Kincsesy Gabriella), a női röplabda-edzősködés úttörője, az első női edző, aki több olimpiára vezette ki, majd ott irányította válogatottját. Ő az egyetlen a női edzők közül, aki ezt háromszor (1972 München, 1976 Montreal, 1980 Moszkva) is megtette.

Már gyerekkorában is nagyon szerette a sportot, és nagyon sokoldalú volt.  A Wekerle-telepen focizott a fiúkkal, kapus volt. Később az édesapja magasugrásra, súlylökésre, úszásra tanította, édesanyja pedig teniszezni küldte. A negyvenes évek elején leigazolta a Magyar Atlétikai Club (MAC). Nyáron atletizált, télen pedig kosárlabdázott. Következett a háború, majd azt követően a lassú és nehézkes újrakezdés, de folytatta a sportot.

Édesapja egykori rendőrtiszt társai segítségével az 1947 végén szerveződő rendőrtanfolyamra tanítgatta a lányokat, amikor betoppant Prohászka László, kiváló röplabdázó, későbbi szövetségi kapitány, aki a Partizánszövetség női csapatába keresett játékosokat. Közölte, hogy a százötven hallgatóból is meghívna néhányat, de Kincsesy Gabriellához ragaszkodik.

Hamarosan Bieliczki István a válogatottba is behívta, 1949-ben már tagja volt a budapesti főiskolai világbajnokságra készülő magyar együttesnek. Ettől kezdve egyre inkább a röplabdához kapcsolódott az élete. Atlétikusan képzett, fizikailag kitűnően felkészült, rendkívül jó akarati tényezőkkel rendelkező, szívós, a végsőkig küzdő sportember, akinek a támadójáték és a horognyitás volt a fő erőssége. Ő volt az első magyar női röplabdázó, akinek a játéka az ötvenes években megütötte a magasabb nemzetközi mércét. 1949 és 1957 között 26 alkalommal játszott a válogatottban.

Edzősködni a Ganz Villanyban kezdett, az utánpótlással foglalkozott. Már a kezdet kezdetén is olyan fiatal játékosok kerültek ki a kezei közül, mint Radó Lúcia, vagy Makláry Ilona, akik később az általa vezetett felnőtt-válogatottnak is erősségei lettek. Közben nem csak a Testnevelési Főiskolát végezte el, hanem pedagógiából és pszichológiából is diplomát szerzett, szakedző lett, németből és angolból is középfokú nyelvvizsgát tett, s hazánkban ő írta és védte meg először doktori disszertációját röplabdázásból. A felnőtt női válogatott szövetségi kapitányaként páratlan sikereket ért el a magyar röplabdasportban. Három olimpiára juttatta ki nemzeti együttesünket, két világ- és öt Európa-bajnokságon dirigálta legjobbjainkat.

2010-ben választották be az amerikai, Fort Lauderdale-i Hírességek csarnokába, ami a magyar röplabda-társadalomból rajta kívül csak dr. Holvay Endrének sikerült.

Számos állami kitűntetést kapott: Mesteredző, Kiváló Sportoló, Kiváló Edző Ezüst- és Arany Fokozat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje. Emellett a MOB Nők a Sportban bizottsága Nők Sportjáért életműdíjban részesítette.

Nyugdíjasként is aktív maradt, és sokáig utánpótlásedzőként dolgozott. A Vasas korosztályos csapatainak edzésein jelenleg is rendszeres vendég, ahol észrevételeivel segíti a gyerekek és az edzők munkáját.

(MOB)