Huszáros lendülettel – 93 éves Benedek Gábor

Hadapródból lett a sportág első magyar világbajnok, aki az ötkarikás játékokról se tért haza üres kézzel. Haza szeretete ’56-ban visszahozta, ám jó pár évvel később mégis külföldön folytatta. Kilencvenharmadik születésnapját ünnepli Benedek Gábor, a magyar öttusázás doyenje.

Benedek Gábor 1927. március 23-án született Tiszafüreden. Igazi katonacsaládban nőtt fel, édesapja maga is hivatásos honvéd volt, kinek korai halála miatt jelentkezett ő is a marosvásárhelyi huszár hadapródiskolába. Itt ismerkedett meg az öttusával is, ami akkoriban a „katonák sportja” volt. A II. világháború alatt kiképzésre Dániába vezényelték, ott hadifogságba esett és háború után is ott maradt még pár évig.

Hazatérvén 1948-tól a csepeli MTK párbajtőrözője, valamint a Budapesti Honvéd öttusázója volt, utóbbiban ötszörös országos csapatbajnok. A helsinki olimpián egyéniben ezüstérmet szerzett, a válogatottal viszont a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Egy évvel később Chilében rendezték a pentathlonisták világbajnokságát, ahol Benedek Gábor megnyerte az egyéni küzdelmeket, mellyel az öttusa első hazai világbajnokának mondhatta magát. Érdekesség, hogy az ő akkori sikerének hatására fordult a sportág felé egy másik legenda, Balczó András, akit később Benedek Gábor bátyja, a közelmúltban elhunyt Benedek Ferenc mesteredző fedezett fel. A következő évi budapesti vb-n ugyan ezt a teljesítményt csapatban sikerült megismételnie. Sportolói pályafutása mellett olykor magyar filmekben, mint lovas kaszkadőr is tevékenykedett, innen eredt barátsága nemzetünk egykori kiváló színészével, Sinkovits Imrével.

A melbourne-i olimpiára esélyesként utaztak, mely ötkarikás játékok honi fogadalomtételén – osztályidegenként – az a megtiszteltetés érte, hogy ő mondhatta az esküt. Ám a forradalom és az itthoni bizonytalan helyzet az öttusázók teljesítményére is rányomta a bélyegét. Egyéniben hatodik, csapatban a negyedik helyen végzett. Sokakkal ellentétben ő hazajött, annak dacára, hogy nyíltan vállalt kritikus álláspontját az akkori rendszerrel szemben meg fogják torolni. Így is lett, hiszen előbb munkahelyéről, a csepeli Rákosi Mátyás Művektől bocsátják el, majd sportolóként is ellehetetlenítették, így ’57 és ’69 között, mint szódavízkészítő kisiparos dolgozott. E tevékenységhez meg kellett válnia a világbajnoki aranyért ajándékba kapott lovától, Higanytól is.  Civil élete mellett 1960-tól a Budapesti Honvéd öttusaedzőjeként is tevékenykedett.

Kislányát betegsége miatt, minden követ megmozgatva 1969-ben elérték, hogy külföldi gyógykezelésre vihessék. Feleségével – kinek nagyapja a híres gyermekgyógyász Heim Pál volt – együtt hármasban indultak neki Németországnak, kezdetben, mivel kisfiúkat itthon kellett hagyni, fel sem merült bennük a disszidálás, ám a határon ért atrocitások hatására úgy döntöttek, nem térnek vissza többé Magyarországra. Kisfia elég kalandos körülmények között követte őket később. Warendorfban lett öttusaedző és vívómester, 1990-ben ment nyugdíjba.

A rendszerváltás után jöttek először haza, és alakították ki itthoni bázisukat. Kilencvenedik születésnapja alkalmából 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét. Kora ellenére még mindig aktív életet él, decemberben a szépkorúak ünnepi ebédjén is üdvözölhettük.

Az Isten éltesse továbbra is Benedek Gábort!

(MOB-összeállítás; fotó: MTI, MOB/Szalmás Péter)