"...akkor szakítok!" - Ötven éves Márkus Erzsébet

Későn kezdte, de még így is ő volt az első női érmesünk, a nem kimondottan nőies sportágnak számító súlyemelésben. Márkus Erzsébet ötven éves, őt köszöntjük.

Márkus Erzsébet 1969. augusztus 23-án született Sopronban. Hatéves koráig Salköveskúton élt családjával. Édesanyja halála után, 1975-ben került a gencsapáti-i gyermekotthonba. 1987-ben a szombathelyi mai nevén Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban szerezett nyomdai fényképész szakképzettséget. Középiskolai évei alatt kezdett sportolni, kézi- illetve röplabdázott, valamint atletizált. A szombathelyi tanárképzőre készült testnevelő-népművelő szakra, a sors fintora, hogy pont a testnevelés részén bukta el a felvételit. Bátyját kisérve ment le először a súlyemelő terembe, és ott ragadta, ekkor volt tizenkilenc éves. Egy kis kitérővel, de pályafutása végéig a szombathelyi Haladás SE versenyzője volt, ahol Antalovits Ferenc kezei között pallérozódott.

1996-ban született első lánya, kinek érkezésével a sportágat is készült maga mögött hagyni, ám az atlantai játékok alatt jelentették be, hogy a női súlyemelés bemutatkozhat a millenniumi olimpián, így Erzsi újult erővel és megingathatatlan motivációval indult neki újra a súlyok emelgetésének, mindet annak szentelve alá, hogy ottlehessen Sydney-ben. Ez nem is akárhogyan sikerült neki, hiszen 112.5 kilóval szakításban világcsúcsot ért el, és egy nem mindennapi csatában, csak a mérlegelésnél mért súlya miatt csúszott le összesítettben a 242.5 kilóval az aranyéremről, és szerezte meg ezzel a minden olimpiák történetének legelső női súlyemelés versenyeinek első magyar érmét. Saját bevallása szerint nem bánkódott, hogy csak ezüst lett az érem és bár egy évvel később még a Jóakarat Játékokon is részt vett, a sydney-i viadal volt a csúcs, ahol abbahagyta.

Még aktív sportolóként szerzett a TF-n edzői képesítést, és pályafutása befejeztével egyből addigi egyesületénél a Haladásnál kezdte el máig is tartó edzői pályafutását, ahol jelenleg a szakosztályvezetői teendőket is ellátja. Folyamatosan keresi és gondozza a jövő tehetségeit és reménykedik benne, hogy a sok viszontagság ellenére újra régi fényében ragyoghat a honi súlyemelés és ismét lesznek olimpia érmesei a sportágnak.

Ám nem csak a Haladás súlyemelőinek „pótanyukája”, hiszen kétszeres anyukaként gondja van arra is, hogy Krisztina és Dorina lánya is magáénak tudja a sportszeretetét.

Mindig is jó sportolói alkat volt, sohasem másoknak akarta „megmutatni”, ő mindig csak nyerni szeretett volna. Ahogy a sydney-i ezüst után mondta róla edzője „Erzsi a kezdetektől fantasztikusan tudta önmagát motiválni. Ha valamit elhatározott, akkor azt tűzön-vízen keresztülvitte.”

Kívánjuk, hogy ez a belső erő tartson még ki legalább ötven évig, és az Isten éltesse sokáig  Márkus Erzsébetet!

(MOB-összeállítás; Kép: MTI)