„Niké!” – először az újkorban
1527 év. Ennyi idő telt el az utolsó ókori és az első újkori ötkarikás játékok között. Ennyit kellett várni, hogy az örömittas és sportsikerre oly régóta szomjazó athéni közönség 1896-ban végre ismét olimpiai bajnokot ünnepelhessen. Ez a valaki James Brendan Bennet Connolly volt.
James B. Connolly 1868. október 28-án az Egyesült Államok keleti partvidékének történelmi teadélutánjáról híres városában, Bostonban jött világra, hogy mintegy 27 esztendővel születése után ő maga is kisajátítson egy oldalt az ódon históriáskönyvekből. Persze az ötkarikás elsőségeket már akkoriban sem osztogatták az utcaszélen.
Pedig James Connolly, a 12 gyermekes ír munkáscsalád sarja igencsak sokat kujtorgott a dimbes-dombos utcákon, ahol aztán gyorsan kiderült, természetes tehetsége van a sportokhoz. Futott, akár a gepárd, ugrott, mint egy nyúl, a labdaérzéke pedig leginkább egy fókáéhoz hasonlított.
Csoda hát, hogy amikor néhány évvel később a Georgia állambeli Savannah városában katona lett, rögvest az amerikai futballcsapat oszlopos tagja, egyszersmind a helyi kerékpáros egylet kapitánya lett? Aligha. Ami pedig a salakos atlétikai pályákat illeti... na, de ne szaladjunk ennyire előre!
Connolly 27 esztendősen, kalandos úton, miután korábban kimaradt az iskolából, saját költségén tanulva került be a nemzetközi hírű Harvard Egyetem szakkönyvektől roskadozó polcai közé, hogy aztán kisvártatva csapot-papot hátrahagyva Athénba induljon. Történt ugyanis, hogy Connolly hírt kapott az első újkori olimpia megrendezéséről, amin ő okvetlenül szerepelni akart. Kérvénnyel fordult hát az egyetem vezetősége felé, hadd maradjon ki a játékok idejére. Az iskola első embere, William Bingham ezt nemes egyszerűséggel elutasította, mondván, így sem teljesít túl jól diákként, mi lenne, ha még a sport is a tanulás rovására menne?
Conollynak nem kellett több, otthagyta az iskolát, ahova aztán már később sem tért vissza és meg sem állt Görögország fővárosáig. És milyen jól tette! Pedig Connollyt az utazás során ki is rabolták, így az is kérdéses volt, hogy egyáltalán odaér-e saját versenyszámára. Végül az amerikai küldöttség egy nappal a nyitóünnepség előtt, lóhalálában érkezett meg Athénba, ahol aztán az első győzelem mindjárt az övék lett.
Nem is akármilyen diadal volt ez, hiszen hármasugrásban James B. Connolly úgy nyert, hogy túlugrotta az atléták számára kijelölt ugróterületet, 13,71 méteres eredményével pedig nagyjából 1 métert vert a második helyezettre. Ezzel ő lett az újkori olimpiák első győztese, neki harsogta hosszú idő után először a görög közönség a „Niké! Niké!”, vagyis a „Győztes! Győztes!” kiáltást.
Connolly aztán még ezen az olimpián begyűjtött magasugrásban egy második, távolugrásban pedig egy harmadik helyezést, négy évvel később pedig Párizsban úgy lett a magasugrás második legjobbja, hogy egy európai körutazás során szinte véletlenül értesült a versenyről és esett be a játékokra.
Később tudósítóként többször járt még olimpián, majd számos rövid történet, sikeres novella szerzőjeként vált – ha lehet – még ismertebbé.
James Brendan Benet Connolly 88 évet élt, 1957-ben, New Yorkban hunyt el.
(MOB-összeállítás; képek: olympic.org)
Keresés