A kerékpár csillagai

Daniel Morelon

A háromszoros olimpiai bajnok francia sportoló nem lovas, hanem kerékpáros rendőr volt, igaz e két elfoglaltságot általában nem egyszerre űzte. Aztán mindkettőt abbahagyta, és edzőként is a legnagyobbak közé emelkedett.

Négy olimpián öt érmet nyert összesen, az elsőt, egy bronzot húszévesen Tokióban a pályakerékpáros sprintverseny során.

Mexikó két arany helyszíne lett a számára: a sprint mellett Pierre Trentinnel a kétüléses számban is a legjobbnak bizonyult.

Münchenben megvédte a sprintben szerzett bajnoki címét, de még majdnem Montrealban is, utóbb végül ezüstérmes lett.

Morelon két évvel később, 1978-ban már a válogatottnál dolgozott a sprinterekkel, az edzői hivatásért otthagyta rendőrtiszti munkáját.

Ő készítette föl Félicia Ballangert az atlantai és a sydneyi játékokra, tanítványa 1996-ban a sprintversenyt, majd 2000-ben a címvédés mellett az 500 méteres időfutamot is megnyerte. Éppúgy háromszoros olimpiai bajnok lett, mint a mestere, de világbajnoki aranygyűjteménye még Daniel Morelonét is felülmúlta. Daniel nyolcszoros vb-győztesként fejezte be annak idején a kerékpározást, Félicia viszont tízet nyert.

A francia edző sportolói összesen tizenöt világbajnoki címet szereztek, emellett hét ezüst- és hat bronzérmet.

Morelon megkapta a Becsületrend Lovagja kitüntetést Franciaországban.

Paul Masson

1896. április 11-én aranyeső zúdult szinte egyik pillanatról a másikra Paul Massonra. A francia kerékpáros másfél óra alatt három olimpiai aranyérmet nyert: 2 kilométeren, 10 kilométeren és az időfutamban. Több számban nem indult.

Már ekkor, az első játékokon hagyományt teremtettek a görögök azzal, hogy a kerékpározást az összes sportág közül a legimpozánsabb helyek egyikén tartották. Fálironban új pálya várta a biciklistákat, a helyszínt és a versenyt az éppen arrafelé járó szerb király is megcsodálta.

A pályán két kilométer letekeréséhez hat kört kellett megtenni, ez csak három embernek sikerült a négy indulóból: a német Joseph Rosemeyer ugyanis technikai gondok miatt feladta a küzdelmet. Masson 4:52.2-vel ért célba, két másodpercet verve a görög Nikolopuloszra. Harmadikként a játékok másik nagy francia egyénisége, Léon Flameng gurult be. (Ő 100 kilométeren nyert aranyérmet.)

Tíz kilométeren Masson és Flameng, miután harmincszor körbetekertek a pályán, azonos idővel futottak be (17:54.2), de a győztes most is Masson volt. Utánuk még hárman mentek végig a távon; két görög Konsztantinidisz és Kolettisz útközben összeütköztek, és utóbbi úgy megsérült, hogy – bár megpróbálta folytatni – hét kilométernél fel kellett adnia.

Az időfutamot az athéni olimpián, először és utoljára a játékok történetében, sprinttávon rendezték, egyszer kellett körbemenni, ami 333 métert jelentett. (E versenyszámot 1928-ig jegelték ezután, attól kezdve 1 kilométer lett a táv.)

Masson 24 másodperc alatt ért körbe, Nikolopulosz és az osztrák Schmal két szekundummal lassabban.

Masson a profik között folytatta a pályafutását, s nevét megfordítva Nossamként nyert bronzérmet az 1897-es vb-n. Hetvenedik születésnapján 1944. november 30-án hunyt el.