A sport által bármi lehetséges – interjú Yiech Pur Biellel

A menekültek világnapján Yiech Pur Biel, a 2016-os riói ötkarikás játékokon résztvevő első menekült olimpiai csapat tagja számol be az Egyesült Államokba vezető útjáról, valamint mesél álmáról, vagyis arról, hogy jövőre Tokióban másodszor is szerepelhessen az olimpián.

Biel a 2005-ös konfliktus idején hagyta el Dél-Szudánt, ezután Kenyába, a kakumai menekülttáborba került. 2015-ben aztán nagyszerűen teljesített a Tegla Loroupe Békealapítvány által szervezett atlétikai versenyen, így Nairobiba költözött, hogy ott edzhessen. Bielt beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2016-os riói nyári olimpia menekültekből álló csapatába, ahol futóként versenyzett, 800 méteren. Jelenleg az Iowai Központi Közösségi Főiskola diákja és az Olimpiai Menekült Alapítvány igazgatósági tagja.

Június 20-a a Menekültek Világnapja. Mit üzensz a világ menekültjeinek?

Azt üzenem, hogy nincs olyan dolog, amely miatt szégyenkeznie kellene annak, aki menekült. Az egyetlen lehetőség az, ha keményen dolgozol, iskolába jársz, felkészülsz mindenre és megpróbálod megváltoztatni az életed a képességeid vagy a szenvedélyed segítségével, és persze találj rá módot, hogy jobb ember váljon belőled. Mutasd meg az embereknek, hogy időre van szükségünk a változtatásokhoz. Ne engedd, hogy a múlt visszarántson. Az embereknek pedig tudniuk kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a menekültek biztonságáért dolgozik. Ezen a napon köszönetet kell mondanunk azoknak, akik a menekülteken segítenek.

Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint „mindenki elhozhatja a változást, minden tett számít”. Mit gondolsz erről?

Ez roppant pozitív. Sok fiatallal beszélek, és sokan nem tudják, mi zajlik a világban, azt, hogy olyan fiataloknak, mint ők, nincs fedél a fejük felett. Meg kell mutatnunk, hogy ők is segíthetnek változtatni, azt, hogy segíthetik a menekülteket, hogy megfelelő oktatás és menedék biztosításával jobb soruk legyen. A NOB és az ENSZ támogatásával sok mindent elérhetünk és megváltoztathatjuk az emberek jövőbeli kilátásait. Ezért járok közben a menekültek ügyében. A sportban biztonságra és barátokra leltem. Most a sporton keresztül én is igyekszem segíteni.

Mesélj nekünk arról, hogyan jutottál idáig?

2005-ben kellett elhagynom a hazámat, amikor a kormány katonái a falunkba jöttek. Szerencsés voltam, édesanyámmal és a testvéremmel együtt elmenekültem. Három napot a bozótosban, gyümölcsöket eszegetve töltöttünk. Végül az ENSZ sietett a segítségünkre és Kenyába mentem egy szomszédommal, 10 éves voltam ekkor. Nagyon nehéz volt. Végül belevágtam a futásba. Elég jó voltam 10 kilométeren és a próbfutások után meghívást kaptam, hogy eddzek Nairobiban, ahol aztán élsportolóvá váltam, így megkaptam a lehetőséget, hogy az olimpiai menekült csapat tagja lehessek. Miután visszatértem a riói 800 méteres versenyről, Amerikában iratkoztam be iskolába, így most sportoló és tanuló is vagyok egyszerre. Nagyon boldog vagyok, hogy egyszerre csinálhatom a kettőt.

Milyen fontos szerepet játszott a Tegla Loroupe Békealapítvány a fejlődésedben?

Ez volt mindennek a kezdete. Amikor 2015-ben befejeztem a középiskolát, azt gondoltam „vége mindennek”, hiszen menekülttáborban élni kemény volt. A Békealapítvány viszont erőt adott nekem. Az olimpia pedig elhozta a hőn áhított sikert és megadta az esélyt, hogy folytathassam a tanulmányaimat. Az pedig, hogy Nairobiban élhettem, lehetőséget adott a jótékonysági képviseleti munkába való bekapcsolódásba.

Mire emlékszel legszívesebben a riói játékokról?

A Maracanaba való belépésre, ez a stadion a nyitóceremónia helyszíne volt. Mi voltunk az utolsó előttiek a sorban, a brazilok előtt. Az életben rengeteg kihívással szembesülsz. Sírhatsz, mert elvesztettél valakit, vagy, mert az országodban problémák vannak. A Maracanaban viszont azért könnyeztem, mert ez volt az első lépésem és ott volt a NOB elnöke, az ENSZ főtitkára, akik felállva tapsoltak a menekülteknek. A remény nagykövetei voltunk, jelenlétünk azt üzente, hogy bármi lehetséges. Valami jó sült ki a helyzetünkből. A világ megértett valamit. Menekültnek neveznek, de nem tudhatod mikor válik valaki más menekültté a háború vagy az üldöztetés miatt. Meg akartuk mutatni, hogy mi ezekre a nehézségekre pozitívan reagáltunk. Éppen ezért nagyon boldog voltam. A sport által egyesülhetünk és jobbá tehetjük a világot.

Hogy megy az edzés a tokiói olimpiára?

Jól felkészült vagyok. A koronavírus miatt a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy korábban, de nem tehetünk mást, minthogy keményen dolgozunk, hogy 2021-re még jobban felkészüljünk. Remélem, hogy ismét tagja lehetek az olimpiai menekült csapatnak. Továbbra is egyre több fiatal menekül, nekik ugyanazt az üzenetet kell átadnunk. Emellett előre akarunk lépni csapatként is 2016-hoz képest. Tényleg elérhetünk valamit Tokióban.

Tagja vagy az Olimpiai Menekült Alapítványnak. Mennyire fontos, hogy a menekültek sportolhassanak?

Megtiszteltetés, hogy az Alapítvány tagja lehetek. Hangot adott nekem, lehetőséget, hogy a menekülttársaimhoz szóljak. Nem könnyű munka, nagy elhivatottságot igényel. Az Alapítvány célja, hogy a menekültek számára biztonságos sportolási lehetőségeket teremtsen és megfelelő helyszíneket alakítson ki. Bátorítjuk a fiatalokat, hogy elkötelezzék magukat a sport iránt és biztonságos környezetben sportolhassanak. Az Olimpiai Menekült Alapítvány világszerte azon dolgozik, hogy támogassa a fiatal menekültek mentális jólétét és összehozza az erőszakkal hontalanná tett fiatalokat és közösségeiket. Fontos, hogy megpróbáljuk, és hogy változást érjünk el. Tudom, milyen érzés.

Mi a véleményed a sportról mint közösségépítő, jólétfejlesztő erejéről?

A lehető legjobb eszköz lehet emberi közösségek kovácsolására. A Kakuma táborban 19 különböző nemzetiség élt együtt, mégis barátságok szövődtek és támogattuk egymást a sporton keresztül. 2016-ban a menekültek csapatának nem volt országa, de a 10 sportoló egy csapatot alkotott. A sport lehetőséget ad az egészséges életre, ez az olimpiai mozgalom értéke. Az, hogy értékelik az embereket.

Van #StayStrong üzeneted a koronavírus-járvány alatt küzdő embereknek?

Csakúgy, mint a menekültek esetében, ez egy olyan helyzet, amelyben emberként össze kell tartanunk, hogy támogassuk egymást, mert nem tudhatjuk meddig tart majd, mire túl leszünk rajta. Segítenünk kell azoknak, akik szükséget szenvednek. A menekültek tudják, milyen ez. Ebben a helyzetben viszont mi is egy család részei vagyunk. Azt mondom tehát, ne veszítsék el a reményt. Hozzunk vissza valamit az emberségből és a barátságból.

Yiech Pur Biel egyike a 49 NOB által támogatott menekült sportolói ösztöndíjasnak, akik jelenleg azért edzenek, hogy bekerüljenek a tokiói olimpiára utazó olimpiai menekült csapatba. A sportolók 18 különböző országból származnak – Ausztráliától kezdve Kenyán és Európán át egészen az Egyesült Államokig – és a következő 11 sportágban jeleskednek: atlétika, birkózás, cselgáncs, taekwondo, kerékpár, úszás, tollaslabda, boksz, lövészet, karate és súlyemelés. A világot ámulatba ejtette a 2016-os olimpián résztvevő olimpiai menekült csapat szellemisége. A NOB tokiói menekült csapata úgyszintén a remény jelképét közvetíti majd a világ menekültjeinek. A csapat összetételét 2021-ben hirdetik ki.

(Forrás és kép: olympic.org)